Lo-Fi Stereo: Uh Ah Oh + Oomph Bang Krssh

Volt egyszer egy Mizantrop nevű, nagyon jó és magyar viszonylatokhoz képest modern zenekar, de mivel gimis bandáról volt szó, ezért a tagok életének bonyolódása miatt elkerülhetetlenül felbomlott, méltatlanul kevés visszhangot hagyva maga után. Két bandatag azonban együtt maradt és Lo-Fi Stereo néven reinkarnálódtak, elektronika nélkül, mindössze egy dobbal és egy gitárral felszerelve, teljesen új irányvonalat véve. Jobban mondva kettőt. Az a helyzet ugyanis, hogy két, különböző világot teremtő fél albummal jelentkeztek. Fél, ugyanis mindkettő csak hat/hét számot tartalmaz. Különös, de ahogy az egyik tag érvelt, ha a zenehallgatók több stílusban is elmerülhetnek, akkor a zenészek miért ne tehetnék?

A különös, Uh Ah Oh című album (vajon szándékos a PJ Harvey referencia?) lassú, néhol country-s folkos elemekkel dolgozik, és főleg gitárra meg vokálra épül. A számokkal nincsen semmi baj (azt leszámítva, hogy az énekes angolját nehéz megérteni), viszont nem kaptam fel a fejem a The Vibe-ot leszámítva. Ahhoz képest, hogy csak két hangszerrel vették fel, semminek nem érzem hiányát, bár ezen nem is érdemes meglepődni, mert sok, két tagból álló zenekar létezik.

Oomph Bang Krssh: ezek a hangutánzó szavak sokkal robbanékonyabb és zajosabb számokat ígérnek. De még mennyire, a váltás radikális az előző dalcsokorhoz képest: piszkos, hangos, zörejes, és tökös garázsrock hangzás. Ez már az első számnál megnyert magának. Nincs bonyolítás, csak ütik a dobot és rángatják a húrokat, énekre sem pazarolnak sok időt, a hallgatóság pedig kénytelen ütemesen rángatni a fejét. Ez lesz az album alapfelállása, de amíg az Uh Ah Oh kiszámítható volt, ez sok meglepetéssel bír szolgálni. Pl. a Solitude remek és gyors zajongás után hirtelen visszafogottá válik (rá is néztem a winampra, hogy új szám-e, csak a crossfade miatt nem vettem észre), de introvertságában is szép. További fiatalos rock után a My House úgy kezdődik, mintha a másik albumról csúszott volna át ide, de a felénél hirtelen felgyorsul és hangos lesz, ahogy kell. És ez még semmi, van minden korábbitól elütő metál (Drop D Mind), meg blues is (Keep Breathing), amit viszont felturbósodik.

Amíg a lassú fél nem tartogat sok újdonságot, a hangos fél nagyon is, ezt biztosan még sokszor elő fogom venni. A legjobbat pedig még nem is mondtam: az egész cuccot ingyér' le lehet húzni a srácok honlapjáról: http://lofistereo.com/
Bónuszként pedig itt van a Quart meg a Lángoló Gitárok bemutatója, interjúval meg a Oomph Bang Krssh számainak kommentárjaival:
http://quart.hu/cikk.php?id=6710
http://langologitarok.blog.hu/2011/10/05/lofi_stereo_premier