Trónok Harca (Game of Thrones) - s02e01

A monumentális sorozatok kedvelőinek nagy tragédiájának bánatát voltunk kénytelenek mi is magunkra venni. A Trónok harcának első évadjának utolsó részéről 2011. június 23-án írt szerkesztőtársam, Sir Gabrie. Elhivatottságának jeleként akkor egy úgynevezett body counttal is szórakoztatott minket. A dátumból kalkulálva, igen sajnos jól számoltok 10 hónapot kellett várnunk a friss szériára. A rendezők és producerek gyakorlatilag végig forgatással töltötték az esztendőt (kiváló jeleneteket tudtak felvenni télen az amúgy is gyakorlatilag mindig zergebaszó hideggel szolgáltató Írország erdeiben), no meg vadul nyilatkozgatták, hogy nagyobb a büdzsé ---> szebb jelenetek lesznek (érte pár kritika az első évadot, hogy a barbár horda táborjelenetei inkább hasonlítottak egy rosszul promózott silent disco unalmas végére, mint egy megvadult csorda nagyravágyó szándékainak gócpontjára) ---> még jobban le fog esni a nézők álla. A magyar édzsbíjó is rendesen kitett magáért, egyedülálló módon országszerte kódolatlanságot rendelt el az epizód szűk egy órájára, pontosan tudják a marketingesek, hogy rákapott a közeg, mint 7 éves bármilyen minimaxos reklámra. Egyébként most a Youtube is telis-tele van Trónok harcás trélerekkel.

Trónok Harca (Game of Thrones) - S02E01 The North Remembers

Ahogy azt előre prognosztizálni lehetett a második évad első részében a rendező összetrombiálja egy-egy rövid jelenet erejéig az összes fő helyszínt, jelentősebb szereplőket megjeleníti, hogy az egyszeri nézőnek ne kelljen turkálnia megkopott memóriájában. Az aktuális király, Joffrey még mindig egy pökhendi takony (óriásit játszik a szerepben Jack Gleeson, aki valószínűleg már soha életében nem lesz kedves karakter), a kesefejű Targaryen trónkövetelő asszony a Góbi-sivatagon menetel keresztül esőverte napszítta bandájával és a sárkányka is szeretetben cseperedik. Az előző király testvére, Stannis Baratheon az előző évadban nem látott súlyt kap, jogos igényt tart a trónra, legfőbb csatlósa egy hibbant boszorkány, Melisandre úrnő. Az eddigi legnagyobb wtf mutató kilengést Eddard Stark gondolkodás nélküli lefejezése szolgáltatta, az ő fia, Robb Stark prímán szerethető figura, szurkoljunk hát neki! George R.R. Martin olyan aprólékosan dolgozta ki a karaktereket, hogy a gnómtörpe Tyrion Lannister is egy percig szerethető, majd gyorsan megutáljuk és ez megy hosszú 50 perceken keresztül. A történet szálán nem túlságosan húztak nagyot az alkotók, de egy első résztől (főleg egy év várakozás után) ne is várjunk túl sokat. A Trónok harcára jellemző dolgokból így is kijutott pár: egy udvari szerencsétlent könnyed koccintás helyett hordóból kezdték direktbe gyomron önteni egy "kis" borral, Joffrey irdatlan csicskalángost kap az anyjától (hát, azért a királyt már ne pofozza le senki, még ha a tulajdon anyjáról is van szó!), bordélyházi szexjelenet és még rögtön a rész elején egy kis kardozás (ángárd!). Negatívumként mondanám el a rengeteg, sok esetben semmitmondó párbeszédet még akkor is, ha tisztában vagyok azzal hogy szavakkal lehet megsegíteni a feledékeny néző agytekervényeinek beindulását. Az aktuális trónolók, úgy döntöttek, hogy az előző király minden elhullajtott magját meggyilkolják (hiteltelen lett volna a sorozat, ha azt a kisbabát nem ölik meg), egy két kivételével: Gendry (kovácslegény, amúgy meg a trón vérszerinti jogos tulajdonosa) és Arya (Eddard Stark r.i.p. lánya, Robb testvérkéje) kijutnak a városból.

A korábbi részek leírását elolvashatjátok ITT!, mert mi nem csak 2 hete szeretjük ezt a sorozatot, mit jelenleg mindenki az országban...