A Skrillex-jelenség 2. rész, Antikrisztus vagy dubsteppop nagykövet?

Tavaly októberben Skrillex munkásságáról és személyéről írt bejegyzésemben néhol direkt, a vélemények erős meghatározása miatt gereblyévé változott a nyelvem. A kommentekből kiderültek a vegyes vélemények és az is, hogy helyesírásotok kárára ment a bejegyzésre gyorsan ráöntött agresszió. Az ars poeticám akkor egyértelműen meghatároztam, most annak az írásnak folytatásaként vinném tovább a cselekmény szálát. Érdekes cikket találtam az interneten, melyet tekintsünk most ötletbörzének. Az oldal mély vallási (keresztény - christwire) meggyőződése miatt néhol túlzásokba fordul az elmélkedés mégis érdekes témákat vet fel. A szerző eléggé beleragad pár demagóg állításába. Skrillexet hanyag határozottsággal a homoszexualitás zászlóshajójának, a könnyű (és esetekben a kemény) drogok használatára buzdító személyként jelöli meg. Képében a Warhol-korszak 21. századi helytartóját látja, a nem heteró (azaz homo- és biszexuális) nemi beállítottság melegágya Skrillex minden egyes fellépése. Nem tudom milyen idétlen kutatás eredményeként jött ki az az állítás, hogy 3 nőből egyet megerőszakolnak Skrillex bulija után. Party drogok, hangos zene, fiúk-lányok vegyesen, az "esemény" befejezése pedig szerintem a '70-es évek görkoris diszkói után is hasonlóan alakultak. A gyakran mindkét (vagy több?!) fél által bódult állapotban lezavart együttléteket sok esetben szerintem túlzás erőszaknak nevezni.
Az előadó által képviselt groteszk öltözködési és viselkedési stílust már előző írásomban is említettem, akkor csupán ötlettelen, igénytelenség mindig laza álcája mögé rejtőző habitusról beszéltem. Az amerikai keresztény közösség totális veszélytényezőként állítja be Sonny Moore-t. Terjedésének amplitudúja egyre nagyobb tereket játszik be, a vírus gyorsabban terjed, mint egy-egy nemi betegség a bangkoki éjszakában.
A téma elsősorban azért került most elő, mivel Skrillex az előzetesen 5 Grammy-díjra jelöléséből hármat behúzott. Nevükön nevezve a gyerekeket, ő nyert a legjobb dance alkotás (Scary Monsters and Nice Sprites), a legjobb dance/elektronika album és a legjobb remix kategóriában (Benny Benassi ft. Gary Go - Cinema (Skrillex Remix)). Ezek az eredmények természetesen beugrót jelentenek az amcsi sorozatokból oly jól ismert "a leghíresebb 30 harminc alattiak" listájára.

Csupán csak irigységből gyűlölködöm

Külcsínről szerintem elég ennyi, Skrillex a médiával folytatott párbeszédével párhuzamosan a zenéjét sem pihentette. No, azt nem mondanám, hogy sok újítást eszközölt a Beatportra december 23-án felkerülő Bangarang című lemezén, inkább csak továbbra is ébren tartotta a wobble-kat.

Te, ti, ők, azaz mi egy hónap alatt bő 7 milliós nézettséget vertünk bele a videótalan alkotásba, pedig mégcsak jónak vagy irtózatosan gyengének se mondanám (azt hittem ezzel a kettővel lehet nyerő valaki a youtube-on). Az 7 tracket tartalmazó album fogadtatása abszolút vegyesnek mondható, ami tény, hogy masszív lenyűgőzést egyik neves médiumnál sem sikerült elérnie. A Sputnikmusicnál például a futottak még kategóriát kimerítő másfél csillag jutott neki a rendelkezésre álló ötből. Tájékozatlan lennél azt hinni, hogy Skrillex mint aki jól végezte a dolgát (ezt már alapjában tévhit lenne részéről...) lecsukja laptopját, tölt magának egy jó fekete teát és kaliforniai magányában elcsürcsölgeti azt az év további részében. Adjunk hálát az égnek hisz február 27-ei megjelenéssel jön a vadonatúj friss stúdió album (szigorúan turnébuszok belsejéből kialakítva!) Voltage néven. Sonny Moore volt annyira úriember, hogy előlegként odadobta elénk, kutyáknak a címadó dalt. Amit kaptunk reciprok biztos, mint a kutya vacsorája. Papírforma vokált és hangzást hoz, nem ettől fognak sírhelyükön a klasszikusok oldalirányban forogni...

Ez pedig annyira mém, hogy képtelen vagyok kihagyni:

A Mézga-család szerzői pedig jóval megelőzve korukat tudták már mi lesz a jövő zenéje, reméljük azért ők sem tévedhetetlenek!


A bejegyzés első része: A Skrillex-jelenség, kollektív elbutulás