A Skrillex-jelenség, kollektív elbutulás

Szomorú, de igaz, nem csak az emberiség butul el, hanem a zene is. Minden történés hátterében a rohanó világunk faékké válásának elsődleges szorgalmazója az Amerikai Egybesült Állatok Egyesült Államok áll. Természetesen az ekézés ellenpontozásaként gyorsan meg kell említenünk, hogy olyan iskolák teremtődtek meg a tengerentúlon, mint például a detroiti techno szcéna, hogy csak a legjellemzőbbet említsem elektronikus zenei vonalon. Amivel most foglalkozni szeretnék egy 23 éves Los Angeles-i csóka, Skrillex. Őt a fiatalság követelte ki magának, mint magyar médiánk Kiszel Tündét vagy Fekete Pákót. Elöljáróban önkényesen kijelentem azt, hogy ha 16 évnél idősebb vagy és kedveled Skrillex zenéjét súlyos világnézeti eltéréssel rendelkezel kortársaidhoz képest. Az emók eltűnésével párhuzamosan kezdett kialakulni egy új faj, a divatelectro-sok vad gyülekezete, melyek elé vitorláshajónak állt ki Sonny Moore. A srác már megjelenésében is Anti-Fitness Club-os jegyeket hordoz (kérdés: Ki volt előbb a tyúk vagy a tojás?), disznópőrére borotvált fél kobakjával és stílustalanulosan elhelyezett piercingjeivel. Ja és igen a fültágítót, a fehér fültágítót ki ne felejtsd!!! Egy réteget szolgál ki, maximális erőbedobással. Pozitívumnak lenne mondható, hogy az elmúlt évben egymásután két nap nem aludt ugyanazon helyszínen, ha nem ezt a elektrosított dubstepbe oltott igénytelen agressziót terjesztené. Mindenhol kajálják a ritmustalan röfögésre alapozott alkotásait. Példátlan a Youtube-on, hogy még videóklippel sem rendelkező Scary Monsters And Nice Sprites című alkotását már több, mint 35 millióan hallgatták meg. A lakóautóban megírt nóták egyértelmű zenei körültekintését támasztják alá, azon zenészekkel ellentétben, akik akár fél évtizedeket is buziznak egy-egy album összedobásával, manapság már trollkodásnak tűnhet az igényesség. A számok megértéséhez nem kell 12 évesen jogi diplomát szereznetek a Harvardon. Pofon egyszerű a képlet: felvezetés, reszelés, butyuta szlogenek gyerekhangon felmondva, kicsit elszáll, majd reszel, újra jön az óvodás, lereszelik, Skrillex mutatja, hogy rock 'n roll (mert ő tudja!) és minden kezdődik elölről (a hallgatóságnak fel sem tűnik, hogy újabb track kerül a lejátszóba). Röfögjetek, böfögjetek, gyilkoljátok meg a dubstepet, sírjon a szépérzék!

Ebben a számban például légkalapáccsal veri bele Moore a tinik fejébe, hogy az ő neve bizony Skrillex. Ezt majd lehet emlegetni az utolsó kortyot is lehúzva a boroskólából a hazafelé tartó utolsó buszon a cimboráknak.

Megjelenése nem egyedi, de legalább hajat gyakran mos...

A bejegyzés folytatása: A Skrillex-jelenség 2. rész, Antikrisztus vagy dubsteppop nagykövet?