A múlt hétvégén jelent meg atomcity urának legújabb lemeze. Figyeljétek a kezem kicsit csalok, hiszen ez a zseniális szám (és videóklip) már a hivatalos megjelenés előtt felmászott a billboardra.
A klipben több jóbarát is feltűnik. Kasko kávézgat, Noschez tüzet kér, Bankos kutyát sétáltat, Caramell pedig egész egyszerűen ül a volánnál.
Csak adj egy tollat, nem találom az enyémet
A stílusjegyek határozzák meg a zenémet
Kisvárosi motívum a zajos Budapesten
Nem tetszik a kép, százszor újra festem
A tökéletességre törekedve
Az első lesz az uccsó simítás, ha úgy tartja kedve
Mit szül az alkalom kézben tartom pedig nincs is Popeye alkarom
Mászok a ranglétrán, de foghíjas
Manapság a tiszta levegő is jogdíjas
Lúzer nemzet ez ha tovább nemzed
A becsületből nem lesz BMA-d meg Benzed
Futjuk a felesleges köröket
Másoknak Perignon, te idd az olcsó söröket
A gyenge elhullik egye fenevad
Húzd az igát amig bele nem törik a derekad
...és figyeld hol rontod el
Figyeld hol rontod el
Figyeld hol rontod el
Figyeld hol rontod el
Figyeld hol rontod el
Figyeld hol rontod el
Figyeld hol rontod el
Nyisd ki a szemed figyeld hol rontod el
Hallod a hangját, az anyját
Ezek bomlasztják a rétegeket, mint a lazannyák
Összeugrasszák, tapossák a hangyát
Az magyaráz, akit beterít az aranyláz
Legyen jövőd, ha a múltad felégeted
Te meg bazdmeg a politikai szemléleted
Némi szerencse és némi finom ima
Amit én csinálok haver arra nincsen szinonima
Reggeli omnia, az esti finom pia
Öt karikát látok, mint az Olimpia
Csak a szinek legyenek, meg a szívbillentyűk
Ez a Kriminal, a mérleget a helyére billentjük
...és hol rontod el
Na figyeld, hol rontod el
Figyeld hogy hol rontod el
Ja, figyeld hol rontod el
Ja, figyeld hol rontod el
Csak figyeld hol rontod el
Ja, figyeld hol rontod el
Figyeld hol rontod el
Van olyan idő amit nem mutat az óra sem,
Van olyan dolog ami nem érdemes szóra sem
Van olyan idő amit nem mutat az óra sem,
Van olyan dolog ami nem érdemes szóra sem
Van olyan idő amit nem mutat az óra sem,
Van olyan dolog ami nem érdemes szóra sem
Van olyan idő amit nem mutat az óra sem,
Van olyan dolog ami nem érdemes szóra sem
2010. október 29., péntek
2010. október 28., csütörtök
Robin Hood (2010)
Aki ekkora legendákhoz nyúl, annak nagyon oda kell figyelnie. Például ott van az Artúr király (2004), ami nagyon történelmi, nagyon reális akart lenni, erre... (ha tetszett, talán megértem, de most a legendákról van szó, ebből a filmbből pedig eléggé kiölték). Na meg nem szabad elfelejteni, hogy már volt egy nagyszabású változat (1991), amit lehet szídni (történelmileg pontatlan, hollywoodi, Kevin Costner amerikai akcentusban beszél), de szerintem mégis nagyon jó film, emlékezetes jelenetekkel, és úgy teremt legendát, hogy közben reális marad. Ha megnézed Ridley Scott változatát, semmiképpen ne próbáld ehhez hasonlítani (kb. mint a két Joker esete a Batman filmeknél), meg amúgy sem szabad.
A film tehát Robin Hood, a hős eredetét meséli el, kb. annál a pontnál elvágva, amitől mi ismerjük (Batman: Begins 2005, Mongol 2007): bajtársaival éppen Franciaországban íjászkodik Oroszlán szívű Richárd mellett, majd történik egy és más, visszatér Angliába, Nottinghambe, hogy aztán szembetalálja magát egy hatalmas konfliktussal. Az eleje azonnal megtetszett, mert nagyon reálisan, mocskosan és brutálisan mutatja be az ostromot, meg amúgy az életet (plusz pont, hogy a király sem amolyan selyemben lovagló dalia, hanem ő is csak egy középkori ember, kicsit több hatalommal) - na meg angol angolul beszélnek (élesebb fülüek britt, skót, meg wales-i akcentust is hallhatnak) - ezt mondjuk néhol nehezen értettem - na meg azt, hogy az első 15-20 percben annyi helyszín és szereplő van, hogy azt sem tudtam, milyen országban vagyunk.
Őszintén szólva nekem addig volt szórakoztató, amíg Robinék megérkeznek Nottinghambe -onnantól csak szimplán nézhető volt.
Hogy miért? Olyan érzésem volt, mintha Scott úr túl sok mindent akart volna beletenni: ragaszkodni a mondához (pl. az erdőben élő banditákhoz, akik egy fél percig sem illettek bele), de valós történelmi helyzetet bemutatni, a hős egyéni küzdelmeit, romantikus szállal (ami szörnyen klisé, viszont Cate Blanchett karaktere tetszik), humort, ugyanakkor erkölcsi tartást, és férfias küzdelmet, mindemellett pedig mindenféle történelmi cselszövést, és politikát, ami a végére számomra túl nagy falattá vált (hogy egy egyszerű közkatona emberi jogokról szónokoljon az abszolút hatalommal bíró királynak?) - annyira, hogy a végső csúcspontnál egyszerre öt film jutott eszembe: Gladiátor, Ryan közlegény megmentése, Trója, A gyűrűk ura: A két torony és A király visszatér. Na meg van pár vértelen karakter is: a sheriff, a királycsajszi, Allan (szegény, szar lehet Robin bandájában csak amiatt szerepelni, mert tud énekelni) és sajnos leginkább a főgonosz (pff..., róla ne is beszéljünk). Akkor már inkább egy szaracén, aki jatagánával vág ketté lovakat.
Muszáj vagyok megint csak a '91-es változatra utalni, mert hát értem én, hogy realitás, de itt Robin szinte többet kardoz, mint nyilaz, ráadásul nincs túl sok emlékezetes jelenete (nem lő át köteleket a titkos "szuperpontos lövés" képességével).
Összességében, minden szőrszálhasogatásom ellenére élvezhető film, és te is biztosan élveznéd, legfeljebb zavarna, ha érzékeny vagy a legendák megfilmesítési kísérleteivel, és a történelmiséggel.
(további megnézésre ajánlom Luc Besson Jean D'Arc/Joan of Arc-ját, ami szintén egy legendát próbál hitelesen bemutatni, szerintem egész jól)
most megyek is, és megnézem atolvajokfuszeklik fejedelmét
A film tehát Robin Hood, a hős eredetét meséli el, kb. annál a pontnál elvágva, amitől mi ismerjük (Batman: Begins 2005, Mongol 2007): bajtársaival éppen Franciaországban íjászkodik Oroszlán szívű Richárd mellett, majd történik egy és más, visszatér Angliába, Nottinghambe, hogy aztán szembetalálja magát egy hatalmas konfliktussal. Az eleje azonnal megtetszett, mert nagyon reálisan, mocskosan és brutálisan mutatja be az ostromot, meg amúgy az életet (plusz pont, hogy a király sem amolyan selyemben lovagló dalia, hanem ő is csak egy középkori ember, kicsit több hatalommal) - na meg angol angolul beszélnek (élesebb fülüek britt, skót, meg wales-i akcentust is hallhatnak) - ezt mondjuk néhol nehezen értettem - na meg azt, hogy az első 15-20 percben annyi helyszín és szereplő van, hogy azt sem tudtam, milyen országban vagyunk.
Őszintén szólva nekem addig volt szórakoztató, amíg Robinék megérkeznek Nottinghambe -onnantól csak szimplán nézhető volt.
Hogy miért? Olyan érzésem volt, mintha Scott úr túl sok mindent akart volna beletenni: ragaszkodni a mondához (pl. az erdőben élő banditákhoz, akik egy fél percig sem illettek bele), de valós történelmi helyzetet bemutatni, a hős egyéni küzdelmeit, romantikus szállal (ami szörnyen klisé, viszont Cate Blanchett karaktere tetszik), humort, ugyanakkor erkölcsi tartást, és férfias küzdelmet, mindemellett pedig mindenféle történelmi cselszövést, és politikát, ami a végére számomra túl nagy falattá vált (hogy egy egyszerű közkatona emberi jogokról szónokoljon az abszolút hatalommal bíró királynak?) - annyira, hogy a végső csúcspontnál egyszerre öt film jutott eszembe: Gladiátor, Ryan közlegény megmentése, Trója, A gyűrűk ura: A két torony és A király visszatér. Na meg van pár vértelen karakter is: a sheriff, a királycsajszi, Allan (szegény, szar lehet Robin bandájában csak amiatt szerepelni, mert tud énekelni) és sajnos leginkább a főgonosz (pff..., róla ne is beszéljünk). Akkor már inkább egy szaracén, aki jatagánával vág ketté lovakat.
Muszáj vagyok megint csak a '91-es változatra utalni, mert hát értem én, hogy realitás, de itt Robin szinte többet kardoz, mint nyilaz, ráadásul nincs túl sok emlékezetes jelenete (nem lő át köteleket a titkos "szuperpontos lövés" képességével).
Összességében, minden szőrszálhasogatásom ellenére élvezhető film, és te is biztosan élveznéd, legfeljebb zavarna, ha érzékeny vagy a legendák megfilmesítési kísérleteivel, és a történelmiséggel.
(további megnézésre ajánlom Luc Besson Jean D'Arc/Joan of Arc-ját, ami szintén egy legendát próbál hitelesen bemutatni, szerintem egész jól)
most megyek is, és megnézem a
2010. október 27., szerda
Minimum, hogy ezek kedvencek, 1/b
Ha már kedves szerkesztőtársam felkeltette a figyelmemet arra, hogy nem ártana sűrűbben közreműködnöm, így hát én is összerittyentettem egy listát. Én olyan albumokat akarok bemutatni, amiket idén találtam (bár még koránt sincs vége az évnek, de kit érdekel), és megtetszettek.
Unkle - Where Did the Night Fall (2010)
Mégis csak egy csalódással kell kezdenem. Az Unkle-t nagyon szeretem (a legelső, leghíresebb albumukat pont nem), a kissé melankólikus, kissé elszállós, de mindenképpen egyedi hangzásuk miatt. Ehhez képest az új album nem nyújtott túl sok újdonságot: nem csak a sötét hangzást hiányolom, hanem az egyediséget is - beteszed, hallgatod, de semmi egyéb.
Mindenesetre kiemelném az intro számukat, a Joy Factory-t (kellemes), és a Falling Stars-t (ritmusos szöveg)
14/8
Crystal Castles - Crystal Castles (II) (2010)
Ez is egy folytatás album, ez is kicsit más, viszont jó értelemben. A Crystal Castles-t remélem nem kell bemutatni, ha mégis, akkor mindenképpen pótold be az első albumot. Ez annyiban újdonság hozzá képest, hogy kevesebb pittyegés, és régi számítógépes hanghatás van benne, sokkal "hallgathatóbb", néhol pedig zavarbaejtően rádióbarát (pl. Celestica, Baptism). Aki a CC-t a durva hangzás miatt szerette meg, ezzel csalódhat egy kicsit - de nem én!
A kezdő szám, a Fainting Spells nagyon jó, de nem szabad olyan basszussal hallgatni, amibe nem remeg bele a veséd (marhajó koncertnyitó is). Doe Deer ugyan buta, de pont ezért jó. A Year of Silence vokálja egy Sigúr Rós számból van kölcsönözve, de ez a monoton ismétlés nem megy ki a fejemből. Még említhetnék sokat, mert nagyon jó az album, a vége felé talán kevésbé
14/13
Moderat - Moderat (2009)
Kis teljesen felesleges háttérinfo: a Modeselektor és Apparat (őt önmagában is erősen ajánlom) fúziójából alakult ki, élőben még egy DJ is kísérheti őket. És ha már élő: a háttérben nagy kivetítő, a DJ állványokon meg LED csövek villognak, nagyon dizájnos
Ez az album hibátlan. Olyan légköre van, ami beránt, hipnotizál, és utána is veled marad.
A New Error mellé a klippet is ajánlom, de csak miután megismerkedtél a számmal magával. Ha a New Errorra azt mondanám, hogy nagy érzelmeket kelt, a Rusty Nails fokozottan, főleg szöveggel együtt - most tartok egy kis szünetet...
ezután lelassul az album, nyugodtabb hangvételűvé válik, viszont vannak meglepetések, pl. a Les Grandes Marches, amire csak később kaptam fel a fejem, de akkor nagyon.
13/13
Fever Ray - Fever Ray (2009)
Ez is amolyan side-project, mégpedig Karin Dreijeré (aki nem ismerné, a The Knife elképzelhetetlenül zseniális együttes énekese). Nagyon elüt a The Knife-tól, így nem is merném ahhoz hasonlítani, ez Karin saját hangzása. Azt hiszem az első szám, klippel együtt sok mindent elmond. Ezt az albumot csak csendben, egyedül lehet hallgatni, egy két kivétellel, mint a Seven. kiemelném még az I'm Not Done és a Coconut ütemeit.
10/8
The XX - XX (2009)
Ha már eleged van a lassú, introvertált dallamokból (még ha ilyen kifejezés nem létezik is), akkor ezt az albumot nem neked találták ki. A simán Intronak nevezett szám nem intro, hanem egy egész szám, ami megáll a saját lábán, sőt az album egyik csúcsa. A felállás valami ilyen: nagyon ügyes dallamokkal működő gitárok, és két halk, kissé szenvelgő énekhang (egy fiú és egy lány). A szerelmes, meg összetört szívű balladákból viszont nekem is elegem lehet néha, úgyhogy túl sokszor nem ajánlom meghallgatni.
11/8
Yeah Yeah Yeah - It's Blitz! (2009)
A végére mutatok egy pörgős albumot, ami némiképp szintén elüt a korábbiaktól, mert sokkal több (vagy úgy egyáltalán?) elektronikus hangzás van benne, és úgy általában is más a stílus. Erről mi sem árulkodik jobban, mint hogy a második szám, a Heads Will Roll szinte könyörög egy technósabb remixért. A Soft Shock egy lágyabb szám, de szintén tetszetős, a Dull Life egyáltalán nem lágy, viszont annál pörgősebb, és annál tetszetősebb.
10/7
Unkle - Where Did the Night Fall (2010)
Mindenesetre kiemelném az intro számukat, a Joy Factory-t (kellemes), és a Falling Stars-t (ritmusos szöveg)
14/8
Crystal Castles - Crystal Castles (II) (2010)
A kezdő szám, a Fainting Spells nagyon jó, de nem szabad olyan basszussal hallgatni, amibe nem remeg bele a veséd (marhajó koncertnyitó is). Doe Deer ugyan buta, de pont ezért jó. A Year of Silence vokálja egy Sigúr Rós számból van kölcsönözve, de ez a monoton ismétlés nem megy ki a fejemből. Még említhetnék sokat, mert nagyon jó az album, a vége felé talán kevésbé
14/13
Moderat - Moderat (2009)
Kis teljesen felesleges háttérinfo: a Modeselektor és Apparat (őt önmagában is erősen ajánlom) fúziójából alakult ki, élőben még egy DJ is kísérheti őket. És ha már élő: a háttérben nagy kivetítő, a DJ állványokon meg LED csövek villognak, nagyon dizájnos
Ez az album hibátlan. Olyan légköre van, ami beránt, hipnotizál, és utána is veled marad.
A New Error mellé a klippet is ajánlom, de csak miután megismerkedtél a számmal magával. Ha a New Errorra azt mondanám, hogy nagy érzelmeket kelt, a Rusty Nails fokozottan, főleg szöveggel együtt - most tartok egy kis szünetet...
ezután lelassul az album, nyugodtabb hangvételűvé válik, viszont vannak meglepetések, pl. a Les Grandes Marches, amire csak később kaptam fel a fejem, de akkor nagyon.
13/13
Fever Ray - Fever Ray (2009)
Ez is amolyan side-project, mégpedig Karin Dreijeré (aki nem ismerné, a The Knife elképzelhetetlenül zseniális együttes énekese). Nagyon elüt a The Knife-tól, így nem is merném ahhoz hasonlítani, ez Karin saját hangzása. Azt hiszem az első szám, klippel együtt sok mindent elmond. Ezt az albumot csak csendben, egyedül lehet hallgatni, egy két kivétellel, mint a Seven. kiemelném még az I'm Not Done és a Coconut ütemeit.
10/8
The XX - XX (2009)
Ha már eleged van a lassú, introvertált dallamokból (még ha ilyen kifejezés nem létezik is), akkor ezt az albumot nem neked találták ki. A simán Intronak nevezett szám nem intro, hanem egy egész szám, ami megáll a saját lábán, sőt az album egyik csúcsa. A felállás valami ilyen: nagyon ügyes dallamokkal működő gitárok, és két halk, kissé szenvelgő énekhang (egy fiú és egy lány). A szerelmes, meg összetört szívű balladákból viszont nekem is elegem lehet néha, úgyhogy túl sokszor nem ajánlom meghallgatni.
11/8
Yeah Yeah Yeah - It's Blitz! (2009)
A végére mutatok egy pörgős albumot, ami némiképp szintén elüt a korábbiaktól, mert sokkal több (vagy úgy egyáltalán?) elektronikus hangzás van benne, és úgy általában is más a stílus. Erről mi sem árulkodik jobban, mint hogy a második szám, a Heads Will Roll szinte könyörög egy technósabb remixért. A Soft Shock egy lágyabb szám, de szintén tetszetős, a Dull Life egyáltalán nem lágy, viszont annál pörgősebb, és annál tetszetősebb.
10/7
2010. október 26., kedd
Minimum, hogy ezek kedvencek pt. 1
Tudniillik nem csak afroamerikai kultúrából eredeztethető zene csendül fel zenelejátszó programomban. Hangulattól függően kényeztetem fülemet techno, minimal és techminimal (illetve ezen műfajokból képzett összes lehetséges stílus permutációjával létrejött) zenékkel. Nem akarok vissza menni Ádám és Éváig, jövök az elmúlt egy-két hét kedvenceivel, noha némelyiknek már szakálla van. Érett már egy ilyen bejegyzés is. Azért első rész, mert igyekszem hatni szerkesztőtársam lelkére, hogy állítsa össze ő is saját ötösét.
Gui Boratto - Matryoshka
Ricardo Villalobos - Dexter
Dapayk & Padberg - Stop It
Utku Dalmaz - Don't Get Lost (Ahmet Sendil remix)
Marek Hemmann - Inessa
Gui Boratto - Matryoshka
Ricardo Villalobos - Dexter
Dapayk & Padberg - Stop It
Utku Dalmaz - Don't Get Lost (Ahmet Sendil remix)
Marek Hemmann - Inessa
2010. október 25., hétfő
Friss hús: Norba - Agykontroll
A minap vették ki a sütőből, így a youtube-nak még fogalma sincs az egészről. Egyelőre kifejezetten nehéz lesz alátámasztani impresszióimat tényleges hanghullámokkal.
Norba a Kriminal Beats MC-jeként és a Hanyag Elegancia butikosaként ismert elsősorban. Diszkográfia röviden:
2000 - Dózis - Földalatti karnevál
2005 - Bankos & Norba - Minden lében két kanál
2007 - Norba - Amíg a város alszik
2008 - Norba & No/One - Hanyag elegancia - EP
2010 - Norba - Agykontroll
és hosszabban.
18 trekk, nívós közreműködők. Így elsőblikkre 8.3/10-et mondanék a lemezre. Vannak instrumentális remekek ("Fültágító", "Mondj valamit","Stílusjegyek"). A Nem Közölt Sávval közös "Vakvágány" nekem nagyon bejött, a Barbárfivérekes "Dolce Vita" szintén. Bankosnak sajnos csak egy versszak jutott. Kuriózum még a Caramellel együtt felvett "Bakancslista" és Sena vokáljával készült "Életjelek". Korábban elkészült videóklipet most mégis csak illik idemetszeni:
Norba a Kriminal Beats MC-jeként és a Hanyag Elegancia butikosaként ismert elsősorban. Diszkográfia röviden:
2000 - Dózis - Földalatti karnevál
2005 - Bankos & Norba - Minden lében két kanál
2007 - Norba - Amíg a város alszik
2008 - Norba & No/One - Hanyag elegancia - EP
2010 - Norba - Agykontroll
és hosszabban.
18 trekk, nívós közreműködők. Így elsőblikkre 8.3/10-et mondanék a lemezre. Vannak instrumentális remekek ("Fültágító", "Mondj valamit","Stílusjegyek"). A Nem Közölt Sávval közös "Vakvágány" nekem nagyon bejött, a Barbárfivérekes "Dolce Vita" szintén. Bankosnak sajnos csak egy versszak jutott. Kuriózum még a Caramellel együtt felvett "Bakancslista" és Sena vokáljával készült "Életjelek". Korábban elkészült videóklipet most mégis csak illik idemetszeni:
Előkerült néhány klasszikus
1979 Sugarhill Gang - Rapper's Delight
1983 Grandmaster Flash - The Message
1988 N.W.A. - Straight Outta Compton
1990 Digital Underground - Humpty Dance
1983 Grandmaster Flash - The Message
1988 N.W.A. - Straight Outta Compton
1990 Digital Underground - Humpty Dance
Dusty Kid - A Raver's Diary (2009)
(én máshogyan értékelem az albumokat, mint benke_x kollégám, sőt úgy egyáltalán. Mert hogy annyi pontot adok rá, amennyi számot nem töröltem ki)
Mára Dusty Kidet szemeltem ki, pontosabban az új albumát, amihez szerintem jobban illene olyan cím, mint A Raver's Night. Mert hogy:
Kezdődik egy sima techno-electro-rave (válaszd ki a szimpatikust) számmal, amolyan bemelegítőként, de a második inkább egy paranoid tripre emlékeztet. A harmadikat nem tudom, mert kitöröltem, gondolom ezen a vonalon ment tovább. Utána az album kezd könnyebb lenni, az ötödik szám pedig számomra a tetőpont: Cowboys. Ha az életemről film készülne, ez lenne a negyedik szám. Kissé monoton, beforduló-kitekintő, a felénél viszont felvidámul - ahogy az album is. Ha maradnék a cím javaslatomnál, a Cowboys az, amikor Dusty egy cigivel a kézben bámulja az éjszakát. Még jön egy kis pittyegés, de a The Fugue megint kissé hipnotikussá válik az élmény, az Americánál pedig már felkel a nap, mennek haza az emberek a buliból, de nem fáradtan, hanem felfrissülve, az Agaphes-nél pedig már kezdődik a napi rutin. Az utolsó számban egyedüliként vokál is van, gitárkísérettel, ez már olyan dél körül tekint vissza az előző éjszaka bulijára.
11/9
Mára Dusty Kidet szemeltem ki, pontosabban az új albumát, amihez szerintem jobban illene olyan cím, mint A Raver's Night. Mert hogy:
Kezdődik egy sima techno-electro-rave (válaszd ki a szimpatikust) számmal, amolyan bemelegítőként, de a második inkább egy paranoid tripre emlékeztet. A harmadikat nem tudom, mert kitöröltem, gondolom ezen a vonalon ment tovább. Utána az album kezd könnyebb lenni, az ötödik szám pedig számomra a tetőpont: Cowboys. Ha az életemről film készülne, ez lenne a negyedik szám. Kissé monoton, beforduló-kitekintő, a felénél viszont felvidámul - ahogy az album is. Ha maradnék a cím javaslatomnál, a Cowboys az, amikor Dusty egy cigivel a kézben bámulja az éjszakát. Még jön egy kis pittyegés, de a The Fugue megint kissé hipnotikussá válik az élmény, az Americánál pedig már felkel a nap, mennek haza az emberek a buliból, de nem fáradtan, hanem felfrissülve, az Agaphes-nél pedig már kezdődik a napi rutin. Az utolsó számban egyedüliként vokál is van, gitárkísérettel, ez már olyan dél körül tekint vissza az előző éjszaka bulijára.
11/9
Ki kicsoda? #1 - Sean Price
Belekapaszkodva a zene szárnyaiba repülünk fel olyan magasba, ahonnét minden látható. Indítok egy ilyen ki-kicsoda sorozatot, olyan rapperek munkássága lesz felelevenítve akiket érdekesnek tartok. Nem vagyok wikipédia, sem Révai Nagylexikon.
Sean Priceról tényszerűen annyit érdemes tudni, hogy Brownsville, Brooklyn legmélye a főhadiszállás. A 90-es évek derekán itt állt össze a Boot Camp Clik, azóta érkeznek a jobbnál jobb albumok. Rucknak (ez Sean P. Heltah-Skeltah duóban felvett másik alteregóneve) 2005-ben jött ki az első szólója a Monkey Barz, 2007-ben a Jesus Price Supastar és szintén ebben az évben egy "official mixtape", a Master P névre keresztelt válogatás.
Most minden albumról jöjjön 1-2 elektronikus krikszkraksz:
A producer bridág nem változott az idők folyamán, két kedvencem Khrysis és 9th Wonder nevei védjegyek a sikerre.
A Monkey Barz-ról még érdemes megjegyezni a Heartburn című fúlmasszázst.
Időrendbe haladva érkezetzt a Jesus Price Supastar 2007 februárjában, a közremüködők listája a szokásos. A Boot Camp Clik-es jóbarátok mellett, főleg NY-beli MC húznak kesztyűt az albumon. A legelismertebb hiphop magazinok 8.5-9/10-es osztályzatokkal értékelik az albumot. Pár anyag róla:
P-Body (feat. Rock) - Sean Price
Talán az egyik kedvencem, hangulatos klippel és súlyos rímekkel:
A korona harmadik ékköve, a "Master P" egyfajta válogatás lemez. Hangzásvilágában a legszínesebb, ez nyilván annak köszönhető hogy az album minden száma közreműködök segítségével jött létre. Az intro rögtön mindenidők egyik legjobb felvezető beszédét/zenéjét tartalmazza:
Itt most vad link háborúba lehetne keveredni, bele sem vágok. Youtubehoz mindenki ért, mondom az általam vélt legjobb számcímeket: Legbreakers, Connect 4, Long Fifth Goodnight, M.A.S.T.E.R. P., Goodfellaz ésatöbbi
Sean Priceról tényszerűen annyit érdemes tudni, hogy Brownsville, Brooklyn legmélye a főhadiszállás. A 90-es évek derekán itt állt össze a Boot Camp Clik, azóta érkeznek a jobbnál jobb albumok. Rucknak (ez Sean P. Heltah-Skeltah duóban felvett másik alteregóneve) 2005-ben jött ki az első szólója a Monkey Barz, 2007-ben a Jesus Price Supastar és szintén ebben az évben egy "official mixtape", a Master P névre keresztelt válogatás.
Most minden albumról jöjjön 1-2 elektronikus krikszkraksz:
A producer bridág nem változott az idők folyamán, két kedvencem Khrysis és 9th Wonder nevei védjegyek a sikerre.
A Monkey Barz-ról még érdemes megjegyezni a Heartburn című fúlmasszázst.
Időrendbe haladva érkezetzt a Jesus Price Supastar 2007 februárjában, a közremüködők listája a szokásos. A Boot Camp Clik-es jóbarátok mellett, főleg NY-beli MC húznak kesztyűt az albumon. A legelismertebb hiphop magazinok 8.5-9/10-es osztályzatokkal értékelik az albumot. Pár anyag róla:
P-Body (feat. Rock) - Sean Price
Talán az egyik kedvencem, hangulatos klippel és súlyos rímekkel:
A korona harmadik ékköve, a "Master P" egyfajta válogatás lemez. Hangzásvilágában a legszínesebb, ez nyilván annak köszönhető hogy az album minden száma közreműködök segítségével jött létre. Az intro rögtön mindenidők egyik legjobb felvezető beszédét/zenéjét tartalmazza:
Itt most vad link háborúba lehetne keveredni, bele sem vágok. Youtubehoz mindenki ért, mondom az általam vélt legjobb számcímeket: Legbreakers, Connect 4, Long Fifth Goodnight, M.A.S.T.E.R. P., Goodfellaz ésatöbbi
2010. október 24., vasárnap
Mi fán terem? Tapasztalati hiphop
Előző bejegyzésemben felmerült problémakört csontoznám tovább. A wikipédia szerint kategorizálás szempontjából az "experimental hiphop" egyfajta hiphop irányzat, hasonló az "indie rap"-hez. Kiváltképp utálom ezt az indie elöljárószót mert minden zeneműfajban olyan könnyedén puffogtatható. Ha valaki kitalálja, hogy más mint a többi, máris indie-nek nevez(tet)ik magukat. Indie-pop, indie-rock, indie-minden, utálom.
A zenetörténészek szerint a tapasztalati hiphopra jellemzőek a (női) vokálok, gitár hangok és elektroniku kütyükből fakasztott különböző hanghatások. Állításuk szerint sok esetben improvizálnak az előadók, freestyleoznak, de ez baromság. A legismertebb exp-hiphop előadókra jellemzőek az átgondolt szövegek és a tényleges mondanivaló.
A zenetörténészek szerint a tapasztalati hiphopra jellemzőek a (női) vokálok, gitár hangok és elektroniku kütyükből fakasztott különböző hanghatások. Állításuk szerint sok esetben improvizálnak az előadók, freestyleoznak, de ez baromság. A legismertebb exp-hiphop előadókra jellemzőek az átgondolt szövegek és a tényleges mondanivaló.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)