Minimum, hogy ezek kedvencek, 1/b

Ha már kedves szerkesztőtársam felkeltette a figyelmemet arra, hogy nem ártana sűrűbben közreműködnöm, így hát én is összerittyentettem egy listát. Én olyan albumokat akarok bemutatni, amiket idén találtam (bár még koránt sincs vége az évnek, de kit érdekel), és megtetszettek.

Unkle - Where Did the Night Fall (2010)

 Mégis csak egy csalódással kell kezdenem. Az Unkle-t nagyon szeretem (a legelső, leghíresebb albumukat pont nem), a kissé melankólikus, kissé elszállós, de mindenképpen egyedi hangzásuk miatt. Ehhez képest az új album nem nyújtott túl sok újdonságot: nem csak a sötét hangzást hiányolom, hanem az egyediséget is - beteszed, hallgatod, de semmi egyéb.
Mindenesetre kiemelném az intro számukat, a Joy Factory-t (kellemes), és a Falling Stars-t (ritmusos szöveg)
14/8

Crystal Castles - Crystal Castles (II) (2010)

Ez is egy folytatás album, ez is kicsit más, viszont jó értelemben. A Crystal Castles-t remélem nem kell bemutatni, ha mégis, akkor mindenképpen pótold be az első albumot. Ez annyiban újdonság hozzá képest, hogy kevesebb pittyegés, és régi számítógépes hanghatás van benne, sokkal "hallgathatóbb", néhol pedig zavarbaejtően rádióbarát (pl. Celestica, Baptism). Aki a CC-t a durva hangzás miatt szerette meg, ezzel csalódhat egy kicsit - de nem én!
A kezdő szám, a Fainting Spells nagyon jó, de nem szabad olyan basszussal hallgatni, amibe nem remeg bele a veséd (marhajó koncertnyitó is). Doe Deer ugyan buta, de pont ezért jó. A Year of Silence vokálja egy Sigúr Rós számból van kölcsönözve, de ez a monoton ismétlés nem megy ki a fejemből. Még említhetnék sokat, mert nagyon jó az album, a vége felé talán kevésbé
14/13

Moderat - Moderat (2009)

Kis teljesen felesleges háttérinfo: a Modeselektor és Apparat (őt önmagában is erősen ajánlom) fúziójából alakult ki, élőben még egy DJ is kísérheti őket. És ha már élő: a háttérben nagy kivetítő, a DJ állványokon meg LED csövek villognak, nagyon dizájnos
Ez az album hibátlan. Olyan légköre van, ami beránt, hipnotizál, és utána is veled marad.
A New Error mellé a klippet is ajánlom, de csak miután megismerkedtél a számmal magával. Ha a New Errorra azt mondanám, hogy nagy érzelmeket kelt, a Rusty Nails fokozottan, főleg szöveggel együtt - most tartok egy kis szünetet...
ezután lelassul az album, nyugodtabb hangvételűvé válik, viszont vannak meglepetések, pl. a Les Grandes Marches, amire csak később kaptam fel a fejem, de akkor nagyon.
13/13

Fever Ray - Fever Ray (2009)

Ez is amolyan side-project, mégpedig Karin Dreijeré (aki nem ismerné, a The Knife elképzelhetetlenül zseniális együttes énekese). Nagyon elüt a The Knife-tól, így nem is merném ahhoz hasonlítani, ez Karin saját hangzása. Azt hiszem az első szám, klippel együtt sok mindent elmond. Ezt az albumot csak csendben, egyedül lehet hallgatni, egy két kivétellel, mint a Seven. kiemelném még az I'm Not Done és a Coconut ütemeit.
10/8

The XX - XX (2009)

Ha már eleged van a lassú, introvertált dallamokból (még ha ilyen kifejezés nem létezik is), akkor ezt az albumot nem neked találták ki. A simán Intronak nevezett szám nem intro, hanem egy egész szám, ami megáll a saját lábán, sőt az album egyik csúcsa. A felállás valami ilyen: nagyon ügyes dallamokkal működő gitárok, és két halk, kissé szenvelgő énekhang (egy fiú és egy lány). A szerelmes, meg összetört szívű balladákból viszont nekem is elegem lehet néha, úgyhogy túl sokszor nem ajánlom meghallgatni.
11/8

Yeah Yeah Yeah - It's Blitz! (2009)

 A végére mutatok egy pörgős albumot, ami némiképp szintén elüt a korábbiaktól, mert sokkal több (vagy úgy egyáltalán?) elektronikus hangzás van benne, és úgy általában is más a stílus. Erről mi sem árulkodik jobban, mint hogy a második szám, a Heads Will Roll szinte könyörög egy technósabb remixért. A Soft Shock egy lágyabb szám, de szintén tetszetős, a Dull Life egyáltalán nem lágy, viszont annál pörgősebb, és annál tetszetősebb.
10/7