Robin Hood (2010)

Aki ekkora legendákhoz nyúl, annak nagyon oda kell figyelnie. Például ott van az Artúr király (2004), ami nagyon történelmi, nagyon reális akart lenni, erre... (ha tetszett, talán megértem, de most a legendákról van szó, ebből a filmbből pedig eléggé kiölték). Na meg nem szabad elfelejteni, hogy már volt egy nagyszabású változat (1991), amit lehet szídni (történelmileg pontatlan, hollywoodi, Kevin Costner amerikai akcentusban beszél), de szerintem mégis nagyon jó film, emlékezetes jelenetekkel, és úgy teremt legendát, hogy közben reális marad. Ha megnézed Ridley Scott változatát, semmiképpen ne próbáld ehhez hasonlítani (kb. mint a két Joker esete a Batman filmeknél), meg amúgy sem szabad.

A film tehát Robin Hood, a hős eredetét meséli el, kb. annál a pontnál elvágva, amitől mi ismerjük (Batman: Begins 2005, Mongol 2007): bajtársaival éppen Franciaországban íjászkodik Oroszlán szívű Richárd mellett, majd történik egy és más, visszatér Angliába, Nottinghambe, hogy aztán szembetalálja magát egy hatalmas konfliktussal. Az eleje azonnal megtetszett, mert nagyon reálisan, mocskosan és brutálisan mutatja be az ostromot, meg amúgy az életet (plusz pont, hogy a király sem amolyan selyemben lovagló dalia, hanem ő is csak egy középkori ember, kicsit több hatalommal) - na meg angol angolul beszélnek (élesebb fülüek britt, skót, meg wales-i akcentust is hallhatnak) - ezt mondjuk néhol nehezen értettem - na meg azt, hogy az első 15-20 percben annyi helyszín és szereplő van, hogy azt sem tudtam, milyen országban vagyunk.
Őszintén szólva nekem addig volt szórakoztató, amíg Robinék megérkeznek Nottinghambe -onnantól csak szimplán nézhető volt.
Hogy miért? Olyan érzésem volt, mintha Scott úr túl sok mindent akart volna beletenni: ragaszkodni a mondához (pl. az erdőben élő banditákhoz, akik egy fél percig sem illettek bele), de valós történelmi helyzetet bemutatni, a hős egyéni küzdelmeit, romantikus szállal (ami szörnyen klisé, viszont Cate Blanchett karaktere tetszik), humort, ugyanakkor erkölcsi tartást, és férfias küzdelmet, mindemellett pedig mindenféle történelmi cselszövést, és politikát, ami a végére számomra túl nagy falattá vált (hogy egy egyszerű közkatona emberi jogokról szónokoljon az abszolút hatalommal bíró királynak?) - annyira, hogy a végső csúcspontnál egyszerre öt  film jutott eszembe: Gladiátor, Ryan közlegény megmentése, Trója, A gyűrűk ura: A két torony és A király visszatér. Na meg van pár vértelen karakter is: a sheriff, a királycsajszi, Allan (szegény, szar lehet Robin bandájában csak amiatt szerepelni, mert tud énekelni) és sajnos leginkább a főgonosz (pff..., róla ne is beszéljünk). Akkor már inkább egy szaracén, aki jatagánával vág ketté lovakat.
Muszáj vagyok megint csak a '91-es változatra utalni, mert hát értem én, hogy realitás, de itt Robin szinte többet kardoz, mint nyilaz, ráadásul nincs túl sok emlékezetes jelenete (nem lő át köteleket a titkos "szuperpontos lövés" képességével).
Összességében, minden szőrszálhasogatásom ellenére élvezhető film, és te is biztosan élveznéd, legfeljebb zavarna, ha érzékeny vagy a legendák megfilmesítési kísérleteivel, és a történelmiséggel.
(további megnézésre ajánlom Luc Besson Jean D'Arc/Joan of Arc-ját, ami szintén egy legendát próbál hitelesen bemutatni, szerintem egész jól)

most megyek is, és megnézem a tolvajokfuszeklik fejedelmét