Szuperhős film egy fickóról, akinek nincsenek szuper képességei, emellett vígjáték, és erőszakos jelenetek is bőven vannak benne. Egy ilyet már nemrég láthattunk a Kick-Ass formájában, tehát fel lehet tenni a kérdést, hogy a Super mi újat tud mutatni, illetve, hogy miért nézné meg valaki, aki amúgy sincs oda a szuperhős filmekért (neki egyébként szívás, mert a mozikban más sincsen mostanában).
Ehhez először is nézzük meg a trailert, ha ez nem kelti fel az érdeklődést, akkor hagyjuk is.
A sztori tehát az, hogy Franket egy nap elhagyja a felesége egy elég irritáló bájgúnár (Kevin Bacon) kedvéért, ezzel együtt pedig élete értelme is elveszik. Ám egy isteni sugallatra maskarába öltözik, fog egy franciakulcsot, és elkezd igazságot szolgáltatni. Jobban mondva a maga igazságát, mert sorba tolakodásért berepeszteni egy fickó homlokát azért túlzás. Ebből is látszik, hogy itt végre felmerül a probléma, hogy egy önjelölt rendcsináló vajon tényleg "jó", vagy pedig csak önkényesen értelmezi a bűnt és a hozzá tartozó büntetést.
A Kick-Ass-hez képest ez egy nagyon low-budget film, még a pisztolylövéseken is egyértelműen látszik, hogy a torkolattűz távolról sem valódi. Emellé pedig a főhős is elég hétköznapi: egy kissé lepukkant étteremben szakács (ennek ellenére baromi jó háza van, úgy tűnik, az USA-ban mindenki puccos kertvárosban lakik) és egy csotrogánnyal jár. Emellé meglehetősen életunt arcnak tűnik, vagy pedig Rainn Wilson viszi túlzásba a figurát. Inkább utóbbi, mert akkor is halkan és szűkszavúan beszél, amikor nincs rá oka. Ellen Page viszont hatalmasat játszik a túlbuzgó, hiperaktív és mocskos szájú Boltie szerepében.
Ennyit a történetről, ezt eddig is kitalálhattuk volna. A film sokkal inkább egy meglehetősen elborult humorral, és sok erőszakkal operáló vígjáték szerűség. Ez a humor viszont nem mindenkinek fog bejönni, főleg azoknak nem, akik nem bírják az abszurd marhulást, a favicc-szerű poénokat meg a random, wtf idiotizmust. Pl. amikor Frank/Crimson Bolt akcióba lendül, ami egy kuka mögött várakozásban fullad ki, közben pedig olyanokat is feljegyez diktafonjára, hogy a gyanús zaj csak egy doboztól származik, de azért nem fogja otthagyni szemetelésként, csak most nem akarja elárulni a rejtekhelyét (egy kuka mögött, ugye).
Csak figyelmeztetésként megjegyzem, hogy Rotten Tomatoes-on 46%-on áll, szóval nem mindenkinek fog bejönni.
A Sugarhill Gangről aztán tényleg elmondható, hogy nem ma kezdték. 1973-ban ők már fogták a mikrofont, ápolták a hasonló kinézetű frizurájukat és átalakították a funky zenét hiphopra. Ez a szám 1979-ből való és az egy évvel későbbi bemutatkozó albumukon kapott helyet. Amelyik elismert lemezkritikusi fórumon nem kaptak 5 csillagot, ott bizonyára nem értettek a zenéhez. Felhívnám a figyelmeteket, a ruházkodási és táncolási szokásokra, modern fejünknek viccesen hathat, viszont ez még egy egészen őszinte formája a szórakozásnak!
Ha létezik magyar zenei rendezvény, ami megérdemli a kiemelt figyelmet, az mindenképpen a Telekom Bónusz Electronic Music Fesztivál!
Bár csupán egy estés a móka (egyedül ez írható fel a negatívumok oldalra), minden zenei igényt igyekeznek kielégíteni a meghívott zenészek. Az esemény sikeres nyélbeütése a partyszervezés netovábbja.
A dátum 2011.10.15., a helyszín pedig a budapesti Hungexpo, ahol 4 helyszínre szakadhatnak a tömegek, hogy egy láthassák hol tart jelenleg a elektronikus zene fejlődése. Bejárat: 1. kapu, kapunyitás: 19:00, start: 20:00, end: 08:00. Itt lesz a techno-mininal-electro társadalom apraja-nagyja, részletesebben:
arena 01
Richie Hawtin presents: PLASTIKMAN live ( CAN ) / CARL COX ( UK ) / ADAM BEYER ( S ) / GARY BECK ( UK ) / SPEKTRE live ( UK ) / HOT X ( H ) / BUDAI ( H ) / COYOTE ( H ) / IGOR DO’URDEN ( H ) / PROFILE25 live ( H ) / NORA NAUGHTY ( H ) / COLLINS ( H )
visual by ALI DEMILER / URBANIZER
arena 02
SASHA ( UK ) / JORIS VOORN ( NL ) / DENNIS FERRER ( USA ) / MAYA JANE COLE ( UK ) / GUY J ( ISR ) / MICHAEL BREETH ( SK ) / DANDY ( H ) / CHRISS ( H ) / JAY LUMEN ( H ) / NAGA & BETA ( H ) / POLI ( H ) / YVEL & TRISTAN ( H ) / JUNKIE & HAWKY ( H )
visual by BPSTREET
arena 03
FERRY CORSTEN ( NL ) / GARETH EMERY ( UK ) / JOCHEN MILLER ( NL ) / DJ OBSERVER ( A ) / STERBINSZKY ( H ) / JUTASI ( H ) / POLEPOSITION ( H )
visual by EXLEX
arena 04
CROOKERS ( I ) / DADA LIFE ( S ) / BELZEBASS ( I ) / PALOTAI ( H ) / ANDRO ( H ) / LUDMILLA ( H ) / SIKZTAH ( H ) / STEREO KILLAZ ( H ) / WONDAWULF ( H ) / BERGI & SVINDLER ( H )
visual by DIGITALISTIK & FLUX
Jól látható, hogy témakörök, zenei fő csapásvonalak mentén bontották szét a "mezőnyt". Az első helyszínen Richie Hawtin az m_nus brigád feje érkezik totális szórakoztató műsorával, mely a Plastikman néven fut. Érdemes lesz megtekintenetek Richie legfrissebb metamorfózisát, utána pedig az ibizai Carl Cox érkezik klubbangereivel.
A második helyszínről Sascha és Joris Voorn zenéjét a műfajban jártasok jól ismerhetik és elsősorban a detroiti progresszív iskolát képviselik. Felhívnám a figyelmet a roppant fiatal hölgy, Maya Jane Cole várhatóan üdefriss szettjére.
A hármasra keresztelt arénában a trance műfaj tisztelői fognak földöntúli élményben részesülni. Ferry Corstentől személyes kedvencem a The Killers - Human újragondolása.
A negyedik helyszínen pedig a vadabb fiatalok fogják megtalálni számításukat. A két olasz keményvonalas elektro produkció, a Crookers és a Belzebass darabokra fogja reszelni a közönség agysejtjeit. Kissé lightosabb elektro-t játszik a svéd (egyébként a svédekről megfigyeltem, hogy mindenből szeretik a lightosabbat választani, ellentétben a finnekkel akikről elmondható, hogy általánosan hardcore-abb arcok) Dada Life, nevükhöz megannyi a körökben jól ismert sláger fűzödik.
Természetesen a külföldi húzónevek mellett itt lesz a honi zenésztársadalom krémje. Nem lesz sok ideje senkinek sem, így garantálható hogy abban az egy-másfél órában mindenki a legnagyobb ütést akarja majd bevinni. Ez a közönségnek nem is lesz majd kárára...
A pontosan dokumentált zene múltja cirka 100 éves múlttal büszkélkedhet (eltekintenék most a fa dobok, nádihegedűk és agyagköcsögök ütéséből nyert nem alulbecsült ütemekre, hiszen ne feledjük minden mai zenei alkotás ezeken alapszik!), ez alatt gombamód szaporodtak az új és még újabb egyedi zenei próbálkozások. Az alapokból tölgyfaként, szerteágazó módon nyílnak friss stílushajtások. Sok konok azt gondolná, hogy már nem lehet újat mutatni, de én most bizonyítékokkal fogom alátámasztani ennek ellentétét.
A vírus neve: Wonky! Már a szó jelentése (és szerintem alakja is) utal a mögötte rejlő jelentéstartamra, rozoga, roskatag. Behatol a hallójáratodba, elárasztja az egész tested, áthatja minden porcikádat. Lefolyása változó, de minden esetben gyógyíthatatlan, dopping (tehát teljesítményfokozó) hatású. A beteg találmány feltalálója és a mixtúra kifejlesztője Flying Lotus volt, egy lightos Los Angeles-i stúdiómunkával töltött ördögi éjszakán. Nélkülönözhetetlen kelléke egy lehetőleg atombiztos számítógép és sequencer. Az alábbi üvegcsékből kell gondosan pipettádból cseppenteni a wonky előállításához:
- hiphop
- electro
- dubstep
- grime
- chiptune
- crunk
- hyphy
Most azt hiszed, hogy ennyi az egész és téged fognak ültetni Flying Lotus trónjára. FlyLo 2000 óta tartó munkássága során 3 nagy stúdió albumot dobott a piacra, melyek egy-egy ékkövek a kísérleti zene égboltozatán. A legújabb, 2010-es cuccáról ez a Laura Darlingtonnal felvett tracket szeretném megosztani veletek, felhívnám a figyelmet a témaadó zseniális ping-pong samplerre.
Kis kanyar vissza (egyébként a wonky albumokra jellemző, a folyamatos változás, stíluskanyarulatok) a 2008-as Los Angeles néven kiadott Lotus albumhoz. Sokkal intenzívebb dubstep hatásokkal tarkított szám ez:
Természetesen a wonky-nak célja is van (érdekes okfejtés lehetni, hogy mindenképp kell lennie egy alkotásnak céljának, mondanivalójának, talán kommentben lesz erről szó). Bepunnyadt a tengerentúli hiphop piac, sematikussá váltak a szövegek, az instrumentálok, hiteltelenné vált az egész szakma. A zenei fejlődésnek elkerülhetetlen elem a elektronikus kütyük térhódítása. A fiatal producerek éppen ennek a lehetőségnek a szárnyaiba kapaszkodtak bele. A wonky ütemek törtek, zaklatottak mégis rejlik bennük egyfajta romantika. Rögtön mondok is rá pár példát:
Az abszolút stílusprezentáló albumot 2009-ben adta ki arany kezéből Hudson Mohawke a Warp Records gondozásában Butter címmel. Kis háttértörténet, az egész story könnyebb megértéséhez. Hudson már 11-12 éves korában különböző játékkonzolok (igen, például Playstationnel) segítségével fabrikált hangokat, ezek után nem is meglepő, hogy 15 évesen finalista volt a brit DMC versenyen.
Az album borító színkavalkádja szintén kis ízelítőt ad a tartalomból.
A szabálytalan, szétszabdalt ütemek első blikkre primitívnek tűnő kattogások a 80-as, 90-es évek funky és rnb dallamaival fúzióba lépve viszont egy másik dimenzióba repítik a hallgatót. Három tracket linkelek, semmi analógiát nem érdemes keresni, mert nem fogtok találni (szintén a wonky jellemzője, a teljes szabadság).
Az első felütéstől az utolsó hangig formabontó albumot adott ki a kezéből Hudson Mohawke, aki képes értelmezni gegekkel teletömött alkotásait az díjazni is fogja alkotásait.
Nem csak az angolszászok éreztek rá a wonkyban rejlő zenei lehetőségekre, Bécsben és Berlinben (alapvetően az elektronikus zenék zászlós bástyája) is ráéreztek különböző előadók. Az abszolút kísérleti zenét játszó Dorian Concept egyre nagyobb ismertségre tesz szert megalkuvást nem tűrő hanghasználati egyedisége.
Robot Koch pedig nem is oly régen lépett fel az A38 hajón, a Space Is Called 3. epizódjának keretein belül.
Mindeközben Magyarországon sem alszanak a nyitott gondolkodású előadók. Az S*10 kiadóból Takeshi vagy a Kriminal Musicos Ozon. Utóbbi munkára jellemző a "kevés néha több" alapigazság. Egyszerűen felépített dallamok adják a trackek fő csapásvonalát, a hiphopot pedig olyan egyedien és kötetlenül értelmezi, hogy egyszeri 50 cent hallgatók rá sem ismernének.
Egy szó, mint száz hallgassatok rengeteg wonkyt. Egy valamiben teljesen biztos vagyok, sosem lehet ráunni a fentebb felsorolt jellemzői miatt.
Képzeljetek el egy hosszú hajú, elegáns, jól nevelt hölgyet… és most felejtsétek el, mert Alice Glass a Crystal Castles énekesnője egy törékenynek tűnő, bár egy fejben teljesen elborult csaj. Pár szó amivel jellemezni lehet: felszabadult energiák, őrjöngés, teli talppal ugrálás, hajrázás, és az egyedi-kicsit sem igényes-öltözködési stílusa. (Egyedi, ha nem számítjuk azt a több ezer hajléktalant a nagyvilágban.) Végy egy 88-as évjáratú középmagas nőt fekete hajjal, adj rá egy szakadt pólót, nadrágot, egy még szakadtabb inget, satírozz egy-egy fekete foltot a szeme köré, érleld 1-2 évig kokainon, itass vele minden nap egy üveg jim beam –t és kész is Alice Glass.
Igénytelen, drogos, nem éppen egy példakép és mégis több ezren imádják őt, a stílusát és a CC zenéjét. Alice maga egy jelenség, és a szabadság megteljesítője.
Az idei 2011-es Szigetre ellátogatott Budapestre és 1 óra hosszat befolyásolta a közönséget . A Sziget A38-wan2 színpadánál a közönség egy csapásra megbolondult, őrjöngött.. amikor Alice a színpadra lépett, aki nem is habozott sokáig rögtön bevágta magát a közönségbe. Egy élmény volt a koncert, csak azt nem tudom ki volt az a túlképzett aki nem rakta egy nagyobb színpadra őket. Remélem jövőre ugyanott csak a nagyszínpadon.
