A sok elektronikus zenét feldobandó, itt a Rammstein új videóklippje. Közepes wtf tartalom: Baywatch és Beach Party (akármi is legyen az) paródia, illetve random hülyüléssel, de ezektől a srácoktól férfiaktól már megszokhattuk, hogy nemteljesenkomplettek. Ezt a klippet azoknak is ajánlom, akik a kamaszkorukat nem a Du Hastra való pogózással töltötték, illetve ha nincs bérleted a koncertjeikre, az se gáz. Egy fokkal visszafogottabb, mint a nagy port kavaró Pussy (legalábbis azoknál, akik még nem láttak pornót, de hát nem is elsőáldozókkal szoktak tele lenni a metálkoncertek), de egy-két mell itt is felbukkan. Illetve lángoló gitárok.
Ápdét: a Mein Land kislemezén van egy extra meglepetés. Akik nem német szakot végeztek, azoknak elmondom, hogy a Rammstein szövegei sok kétértelműséget és szóviccet tartalmaz. A "Mein Land" angolul "My country", ez szerepel a kislemezen is. De nem egyszerűen a fenti szám angolul előadva, hanem country stílusban. Érted...
Az elmúlt hét során sokszor merült fel Dusty Kid neve a blogunkon, ami nem is csoda, hiszen november 7-én kijött legújabb albuma, a Beyond That Hill, nekünk pedig lelkiismereti kötelességünk írni az új munkáról. Előző albuma, a Raver's Diary két éve jelent meg, én magam írtam is róla egy gyors bemutatót. Akkor egy rave-es, minimal techno utazásra hívott minket Dusty. Most szintén egyfajta utazásra hív, kevesebb rave-vel, viszont több melodiával és introspekcióval. és bazihosszú számokkal.
Rögtön az elejénegy hosszú, tíz perces számmal kezd: Nora Nights. Ehhez kell is, kellemesen monoton zakatoló, kissé hipnotikus szám, klubbokban bemelegítés során, a szett elején tudnám elképzelni, vagy amikor már lecsengett a tombolás.
A következő szám, a Jknoussa, viszont nem egy kezdő szám, ebben nagyon el kell merülni, egy minimal gyöngyszem lévén - na meg szintén a 10 perces határt súrolja. A kezdő hipnotikus hangulat ne tévesszen meg senkit, nem egy introvertált számról van szó, a végén nagyon is elszabadul.
Még csak a harmadik számnál tartunk, de már 35 percnél tart a játékidő. Az Argia egy keményebb és komolyabb szám, és szintén remek minimal darab. Ez, illetve a remix-e már előkerült a blogunkon.
De nem csak minimal szeletelés folyik az albumon, itt van a Chentu Mizas, ami kellemes, gitárral színesített éneklős darab, ezt akár rádióban is el tudom képzelni.
Ezután viszont a sötétebb hangvételű, néhol acid housre-ra emlékeztető Polybolo következik, de Dustytól már megszokhattuk az ilyen vadabb húzásokat. Ezt amúgy nem értem, nagyon kilóg a környezetéből, hiszen a rákövetkező darab, a Cheyenne is olyan melodikus, mint sok más előtte, ráadásul ebben is megtalálhatóak élő hangszerek.
Az albumot pedig a leviatán méretű, 23 és fél perces That Hug zárja, technós, elszállós hangulatával, néhol goás megoldással.
Verdikt: Egy szépen csengő, jól összerakott album. Szokatlanul hosszú számok vannak, de a hosszúságuk indokolt, és nem unalmasak (na jó, a 23 perc talán túlzás). Dusty Kid lecserélhetné a Kid tagot a nevéből valami érettebbre.
Rájöttem, a leghálásabb feladat lemezkritikát/elemzést írni. Várom a dolgot, mint 9 éves a Karácsonyt (holott, már előzetesen felkutatta az ajándékait), mindig fognak érni új impulzusok és első kézből jelenlehetek a legendák születésénél illetve a főnix madarak lángra kapásánál. Az Extrawelt munkásságával tüzetesen foglalkoztunk már korábban és a jól bejáratott médiacsatornák hírverésének köszönhetően vártuk a nagylemez november 7-ei megjelenését. Ugyanitt már bele is kóstolhattunk a SoundCloudra felpakolt 1 perces demókba, ez kellőképpen felkeltette ízlelőbimbóim érdeklődését. Korábbi gyakorlatomtól eltérően most nem egy szusszra pörgettem végig az albumot és hánytam bejegyzésbe az impresszióimat. Első nekifutásra az album feléig jutottam, aztán mint a buli után megmaradt pizzát, bedobtam a mikróba a lemez második felét és hallgattam meg később.
Soopertracken, Titelhelden és Trummerfelden szocializálódott techno lelkem reméli újra beteljesedést nyerhet a 14 különálló tracket tartalmazó In Aufruhr névre keresztelt album meghallgatását követően.
1. The Next Little Thing
Teljesen Night Rider témával indul az album, még mielőtt dance/trance-be fordulna az intróként funkcionáló track megmarad a dolog a minimaltechno országának határátkelőjénél. 7/10
2. Division Dunkel
Korábbi Extrawelt klasszikusok hangzására emlékeztető ütemmel nyit, majd később fellazul és átcsap szisztematikusan felépített fülmasszázsba. Sejtelmes, ízig-vérig Extrawelt vidékeken barangolhatunk. 8/10
3. Blendwerk I
Erős felütés után átvezető szagú trackbe botlunk. Lehet kissé hamar (két szám után), de kérem akik azt hitték egy 14 trackes minimaltechno albumról, hogy nélkülözni fog minimum 1/3-ad arányú lazító átvezetést, ők naiva kategóriában induljon bármely valóságshowban. 6/10
4. Leave 43 (Neverlasting Edit)
Végre újra itt üdvözölhetjük az Extrawelt hangzást, szerencsére nem kellett sokat várnunk rá. A robbanás olyan benne, mintha Hirosimában atombomba helyett valaki belefingott volna a levegőbe. Perverz ha ízlik a szag? 8/10
5. Aufwind
Magánéleti örömökre gyanakszom Arne és Wayan életében, véleményem szerint ennek köszönhető a sok boldogság hormonnal felturbózott szám. Hála az égnek az elején hallatszó hajókürtöt hamar elfelejtették a művészek. A Dark Side Of My Room elkészítésének korszakában elképzelhetetlen lett volna egy ilyen hangvételű szám megszületése. Jajj a végén megint itt a hajókürt, _nemteccik. 5/10
6. Herz aus Blech
Meglepő a dobgép, aztán kellemes a kattogás majd ismét jön a boldog minta. Képtelen vagyok skippelni, mert az Extrawelt mindig képes a meglepetésekre, a váratlan áthajlításokra, itt most éppen a zongora sáv előbukkantásával. Meg is tetszik a dolog, mintha egy minimixet hallgatnék. 7.5/10
7. Pontiac
Ennek a számnak a klipjében kocsival mennék a német autópályán, de nem BMW-vel, hanem manuálváltós valamivel, mondjuk egy Pontiaccal! Fel-le váltogatnék, hogy a román kamionokat előzgetem, a BMW-k meg engem, de ezt nem mutatná a videó. 6.5/10
8. Swallow the Leader
A szám indításától kezdve nekem jobban tetszik az alul lévő, sajnos háttérbeszorított alsó szólam. Ez később örömre okot adó mondon egyre jobban előtérbe kerül. Az képviseli hitelesen a korábbi kiadványokon megfestett pesszimista Extrawelt világnézetet. 8/10
9. 808 Slate
Valaki betör a hangszer raktárba, keresi a legértékesebb darabot. Mivel nem ügyes a kutatás közben mindent lever, mindennek nekimegy. Később aztán már saját mozdulatsorait ismételgeti, érdekesség hogy így tud lelépni a zsaruk elől. Szerencsénkre közbe mindvégig be volt kapcsolva a diktafon. 7/10
10. Blendwerk II
Nem törvény, hogy a technoalkotásnak szövegmentesnek kell lennie. Mormolni lehet (lásd. Dusty Kid Mantrakomaját), elsőre azt hittem hogy a Faithless Maxija, de nem. 7/10
11. Phoebe
Alapjaiban ez a szám is vidámnak tekinthető, föleg a felvezető kongás ritmusok. Később aztán kissé komolyabbra vált a téma, jó színezékként jelenik meg feldarabolt szövegfoszlányok hadrendbe állítása. 7/10
12. Dumb Age
A Hülyeség Kora igyekszik a játékosságot megtalálni a műfaji kötelékekből nem kilépve. 2 perc környékén a dallam monotonná válik, körülbelül így lehet megunni egy ezerszer eldurrantott poént. A szám a végéig egyre csak erősödik, nem cáfolom meg azzal a relativitás elméletet, ha a lemez eddigi egyik legjobb művének titulálom 8.5/10
13. Die Welt Ist Nicht Genug
4/4-es ütemekre építő számok címeibe felesleges belekötni, hiszen elvétve szerepel bennük szöveg, még ritkábban konkrét mondanivaló, így a cím adásának csupán alkotói kreativitás szabhat határt. Az eddigi angol témamegjelölések után most furcsán hat a germán ajkú választás. Az Extraweltnek nem elég a világ, nem tudom még kit akarnak megnyerni, én/ti/mi már behódoltunk. 8/10
14. Schlusslicht
Lámpa leó, holnap korán kelés, reggeli torna. Tipikus olyan szám, amire ezerből ezerszer képes lennék elaludni és ez itt most azért nem gáz, mert pontosan ez volt vele a céljük. 7.5/10
Nagyon vártam már ezt az albumot ismerve a hamburgi alkotópáros zsenialitását. Más előadókhoz hasonló életpályát jár be Arne és Wayan is. Fiatalabb előadóként sötétett anyagokkal szórakoztatták a nagyérdeműt, most, a 2010-es évek hajnalán pedig felismerték hogy vidámabb impulzusok bevonásával sem vesztik el Drehfehler-en nyert hitelességüket.
Egyszer kéne írni egy rendes posztot a koreai felmenőkkel rendelkező, Los Angeles-i Jennifer Lee, alias TOKiMONSTA munkásságáról, mert baromi érdekes, az előremutató hangzásvilága pedig amúgy is illeszkedik blogunk profiljába.
Ez a szám egy kis ízelítőt ad mindebből. A cím ironikus ('nappali meló'), mivel hogy Tokimonsta szigorúan csak éjszaka dolgozik.
És igen, lassan már tényleg érkezik Dusty Kid legújabb albumának bemutatója, egy-két napon belül mindenképpen.
Olyan információval fogom most gazdagítani a blog tudástárát, amivel eddig méltatlanul keveset foglalkoztunk. A magyar dubstep (igen, most ez az az irányvonal amelyet a végletekig kimélyítek) szcéna gyümölcsfája olyan érettségi szintet ért el, hogy a legnevesebb alkotók saját termésükből pálinkát főztek igényes albumot kreáltak. A hanganyag a témamegjelölő "Dubstep Hungary Compilation 2010-11" nevet kapta. Alatabb a teljes tracklista mellett megtaláljátok FIREDOG munkáját, melyben összegyúrta bő félórás remixé a gyűjteményt.
1. E.W.D - White 04:30
2. Relok - Like a Clown 03:22
3. Distopia - Age of Darkness 05:08
4. Vitrion & Mindgate - Artificial Eden 04:20
5. B:Timar - Duck Hunt 03:41
6. Sollabong - Digity 04:44
7. Vitrion - I need You 04:24
8. Mindgate & Rhutik - Invasion Dub 06:12
9. Psychotron - Crusher 02:22
10. Subduster - Planetextract 04:42
11. Zord - Freerun 04:35
12. My Gift To You - Angels Eat Us (Treend Remix ) 05:33
13. E.W.D. - Star wars 04:14
Nagy levegő, végighallgatni nemhogy ér, hanem kötelező!
Gyakran felmerül témaként itt, a blog keretein belül is a műfajok és azok pontos határainak megtalálására tett kísérletezés. A továbbiakban visszamásznék a millenium környékére, zenetörténeti kukackodás hogy éppen 1999 vagy 2000 lesz a kezdődátum. Honnét ered a DUBSTEP gyökere és mekkora ágakat növesztett azóta?
Londoni garázsokban mindenféle poszt-Beatles bandákon felnövő, fésült hajukat addigra szétborzoló kísérletező kedvű fiatalok kellettek, ahhoz hogy ma egyáltalán beszélhessünk erről az elektronikus alapú zenei stílusról. Ezeknek a brit huligánoknak srácoknak elegük volt már a szánsájnhállelúja optimista hangvételű zenei világból, így megalkottak egy sokkal ridegebb, racionálisabb, a dühöt magából vulkánként kiprüszkölő irányvonalat. A UK Garage, Dub és Drum 'N Bass alapokat gyurmászgatták a megszokott eszközökön (PC, dobgép, szinti, keverőpult), majd megszületett a leghitelesebb atmoszféra a zene hullámainak prezentálásában. Ezt a rílséget képes volt tartani őszinte lélekkel a műfaj, napjainban azonban már baromság (A link alatti post átlépte az ezer egyedi megnyitás álomhatárát! Pukk, nyílt a pezsgő!) lenne underground taget tenni a dubstepről szóló bejegyzések lábjegyzeteibe.
Ezt a képet csak azért szúrtam ide, hogy mély szakmaiságot állítsak a bejegyzés mögé. Tulajdonképpen ilyenről szó sincs! :)
A dubstep történeti fejlődésének lépéseit régészeti módszerek nélkül, a YouTube jobb kezének elfogadásával fogjuk megtenni. A legskillesebb előadók legjobban sikerült alkotásai szépen sorbaszedve.
A pokolba vezető út is jószándékkal van kikövezve
Ha hiszitek, ha nem a dubstep elmainstreamesedésének egyik kezdeményezője (még ha akaratlanul is) Britney Spears volt, a popkirálynő/hercegnő. Freakshow című számában tűnik fel először populáris körökben az a bizonyos wobble hang. 2009-ben Skream csinált félélmetesen ütös remixet a La Roux - In For The Kill című slágeréből. Állítsam azt, hogy ez jelentette az áttörést a szélesebb ismertség felé?!
Benga, Coki, Zinc, Chase & Status, Noisia és még sokan mások apróbb lépéseket tettek, hogy oda jussunk, ahol most vagyunk.
Talán a közeljövőben lesz szó a post-dubstep irányzatról, aminek legjelentősebb előadói között rengeteg kedvenccel találkozhatunk. Elég csak pár nevet említeni, mint például Mount Kimbie, James Blake, SBTRKT, Pangaea vagy Four Tet.
