Friss hús a hentestől: Káva & Vészk'járat - Nincs Vissza

Az ország nyugati fele ismét hiphop aktív, ennek legfrissebb gyümölcse a Káva crew és Vészk'járat (Phat és Siska) egyesültével létrejött hatosfogat klipje. A Győr-Tatabánya-Budapest vonalat már nem csak az M1-es hanem, a zenehullámok ragaszkodó ereje is összeköti. A videóban a srácok szavakkal és képi eszközökkel prezentálják, hogy már nincs vissza út. Külön kiemelném, hogy Norba remekül játssza el a gyarló ember szerepét.

napi kurvajó: Does It Offend You, Yeah? - The Wrestler (2011)

Tavasszal a banda budapesti koncertje kapcsán írtunk, most pedig vadonatúj videóklipjük mellett nem tudunk elmenni szavak (blogbejegyzés) nélkül. A fiatalok jönnek-mennek, baltával vernek szét tévéket, majd felgyújtják, később futnak az erdőben hogy a klip katartikus (amit a zene is alátámaszt) végén találkozzanak egy bennszülött fiúval (???). Aki érti a lényeget, ne legyen rest és ossza meg velem kommentben!

Does It Offend You, Yeah? - The Wrestler (music video) from High5Collective on Vimeo.

Betekintés a jövőbe: érintőképernyők

Mielőtt bármit is mondanék (már elrontottam, sebaj), nézzük meg ezt a két-három videót a lehetséges közeli jövőről:


Érintőképernyős tükör, sütő, mozgóképszerű fényképek, a mobiltelefon egyetlen "okos" üveg, amit elég ha ráteszel a pultra, és máris nagyobb képpel jelenik meg rajta a beszélgetőtársad.


Ez is a képernyők felhasználását képzeli el: pl. ha haverunk mellettünk ül, elég a mobilunk kijelzőjén megfogni egy képet, és szó szerint áthúzhatjuk az ő készükékére.


A TEDtalks sorozatot egyébként is ajánlom. Ez egy hosszabb videó, ami a Különvéleményben (Minority Report) látott képernyő-teknológiát mutatja be (a móka kb. 6 percnél kezdődik), de amíg az előző kettő videó még fejlesztésben levő teknológiákat álmodik meg, ez már létezőt: két kesztyűvel (de akár egy távkapcsoló szerű szerkenytűvel is) tudunk 3D-ben dolgozni, egyedül a kezünket használva, de akár pajtásainkat is bevonhatjuk mondjuk műszaki tervezésbe.


Ezt pedig bónusznak: habár a videó csak egy látványos reklám, ennek a teknológiája is létezik. Láttam már számítógépes stratégiai játékot (Warcraft 3) egy ilyen táblán játszani, ahol csak a kezek és beszédhangok irányításával játszottak. Kurva menő.

Ennek az egyetlen újítás(fajta) radikálisan átformálhatja a mindennapjainkat néhány éven belül. Akarom mondani a Nyugat felső- és középosztályát. Az csak egy dolog, hogy nagyon sok minden egyszerűbb, de látványosabb és szórakoztatóbb lesz. Például képzeljük el, ahogy a téli napokon ültünk a buszon (szerencsésebb háttérrel rendelkezők: apu bmw-jében), és a párás ablakba rajzolgattunk mindenfélét. Ezután nem a párába fogunk, hanem az üvegen megjelenő rajzoló programba, amit lementhetünk, illetve megnézhetjük, hogy előttünk miket rajzoltak, és kommentelhetünk rá (oké, ez csak az én vad láma fantáziám terméke, de miért ne?). A felhasználási kört lényegében a képzelet szabja meg.
De emellett rengeteg mással is számolnunk kell, sok minden még nem belátható. Pl. ott van az, hogy ezek nagy valószínűséggel hálózatra lesznek kötve, tehát minden, amit valaha is csináltunk, el lesz tárolva, emiatt pedig valaki számára hozzáférhető lesz. A Nagy Testvér állandóan figyelni fog minket, ami önmagában egy érdekes téma, elég most csak annyit megemlítenem, hogy a magánélet be fog szűkülni - ezt nem biztos, hogy mi is észlelni fogjuk. A Tesco már most többet tud a brit vásárlóiról, mint a titkosszolgálat (még ha csak annyival is, hogy melyik család vásárol több fej hagymát), mégis, ez közvetlenül nem érint minket.
Nem is kell paranoid disztopiákat elképzelnünk a radikalitáshoz. Az indianai általános sulikban már nem tanítják a kézírást, csak a nyomtatott betűvel való írást, illetve a gépelést. Hiszen minek is, mikor ceruzával/tollal legfeljebb könyvbe firkálunk, de az e-könyvek terjedésével ez is meg fog szűnni. Minden másra meg ott vannak a telefonok, a számítógépek, na meg az okos érintőképernyők.

Flash mob - amikor jobb többen, mint kevesebben

Mielőtt körbemásznám a témát gyorsan leszögezem, hogy a wikipédiás magyar fordítástól agresszíven elhatárolódom. Ott azt állítják úgy fordítják, hogy villámcsődület (a későbbiekben majd megtudjátok, hogy itt a csődület minimális megnyilvánulása sincs jelen). Érdemes lenne egy saját magam által kreált definíciót kiötölnöm. A flash mob egy olyan jelenség, amikor több ember előre megbeszélt, helyen és időben azonos tevékenységet folytat mondanivaló és jelentéstartam nélkül.

A flash mob lényege, hogy az előzetes szervezkedés (a lehető legegyszerűbb módon) az interneten történik. Blogokon vagy facebookon, még autentikusabban privátüzenetekben zajlik. Véleményem szerint fontos eleme az anonoimitás, ezáltal még spontánabb hangulat veszi körül az egész dolgot. Később így senki nem tudja ki találta ki az egészet, ki volt az első meghívó elküldője. A történetéről annyit, hogy 2003-ban New Yorkban volt az első és azóta szabadon terjed a világ bármely pontjain Jakutszktól Eritreáig és Dallastól Sydneyig. Divatos dolog lett sokesetben, politikai töltettel is szeretnék volna ellátni. Sokan igyekeznek különböző jelentéstartalmakat a dolgok mögé látni. Könyörgöm, minek? Maradjon meg valami amúgyis agyonmagyarázott világáunkban semmitmondónak. Hiszen egy jó flash, olyan aminek semmi oka, semmi célja nincsen. Egyetlen feladata talán a szociális érzés megélése, olyan emberekkel való találkozás akik hasonlóan benne vannak az efféle spontán 21. századi dolgokba és kedvük van egy pillanatra kiszállni a mókuskerékből és mást csinálni (éppen azt ami a mob megbeszélt tevékenysége).

Így képzelek el egy flash mob felhívást:
Szia!
Gyere a Marseillebe a Napoleon térre augusztus 23-án szombaton és amikor 19:00-át üt a katedrális harangja vedd le a cipődet és dobd fel a fejed fölé 10 méter magasra.
Ne késs, nagyon sokan leszünk!
Üdv! 




(utóbbit neked postázom Gébri, hogy végre megtudd hol van Waldo?)

Factory Fesztivál @Miskolc, 08.04-06.

Remélem nem sértek meg azzal a kijelentésemmel senkit, ha azt állítom Miskolc nem éppen a világközepe. Ha pontosítok azzal, hogy ritkán nevezzük a hiphop ipar központjának, akkor viszont már egészen biztos többen adnak nekem igazat, mint kevesebben.
Pár napra mégis az ipari gépek robajlásának zaját leváltja a mikrofonok áriája. A temérdek ismert magyar előadó mellett egy ismert külföldi művészt is sikerült hazánkba csalogatniuk a főszervezőknek. A legnagyobb figyelmet minden bizonnyal a holland Dope D.O.D. fogja kapni. Időtök még van bőven, hiszem 30 nap van vissza az eseményig. Érdemes megváltani a belépőket még melegében!

The Chemical Brothers - Further (2010), Hanna OST (2011)

Szégyenszemre eddig The Chemical Brothers-t csak a slágerek alapján ismerem, ezért előre elnézést kérek, ha hozzá nem értő módon szólalnék meg (mi az hogy hozzáértő? Én fogyasztó vagyok, nem kritikus), és ha nem tudom elhelyezni két új albumukat életművükben. Ja igen, kettő, mivel a rendes studióalbumukon csak nyolc szám van, és a Hanna OST-t önmagában végigelemezve kevés, így összerántottam őket.

Further (2010)

Az album összes száma mellé egy videó is jár. Nem tudom kinek van türelme zenehallgatás közben csak a képernyőt nézni és semmi mást nem csinálni, mindenesetre támogatandó ötlet (anno a Moderat albuma mellett szívesen láttam volna ilyet). A videó csak kiegészítője a zenének - mint ha csak koncert közben vetítenék ki. Kétségkívül szépek (és ugyanúgy egybe vannak vágva, mint a számok), egész jól kiegészítik a számokat, de túl sokat nem adnak hozzá a zenéhez. Tehát nem videóklippek, csak illusztációk.
Amikor felcsendült az első szám, a Snow, a véletlenül a közelben tartózkodó, a mai zenében nem túl járatos fateromat arra figyelmeztettem, hogy most monoton zajt fogok hallgatni a következő 52 percben. Amúgy nem, mert ugyan a monotónia jellemzője az albumnak (milyen elektronikus számnak nem? és miért lenne az baj?), de kellően színes. Pl. a Snow tényleg úgy indul, mintha bekapcsolva hagyták volna a mikrofont, amit az elektromos kütyük ingereltek és gerjesztettek volna, de nemsokára egy kellemes női vokál dobja fel.
Amúgy meg bírom a monoton számokat (fuck yeah, minimal), így ezt majdnem 12 percig szolgáltató Escape Velocity (hatalmas robbanás 8:10 körül) igazi csemege volt.
Egyedül a Horse Powerrel volt gondom. Ez túl vad és durva (minőségjelzőként, nem pedig nyomatékosítószóként), pedig a szétcseszett elektronika bejön. Ezt megint egy kellemes szám követi, a Swoon (valaki megsúghatná, mi köze van a My Bloody Valentine-hoz), utána pedig még kettő ilyen.
Szóval meglehetősen egyenletes az album, hiányoznak róla a slágerek, ez talán egy új fajta szerénységet takar, mindenesetre jól áll. Nem túl kísérletező kedvű, de remekül fogyasztható.

Hanna OST (2011)

Ezt az albumot a filmtől függetlenül akarom bemutatni, már csak azért is, mert önmagában is fogyasztható, anélkül, hogy bárki hallott volna a filmről magáról (a banda is ezt gondolhatta, mert a számok sorrendjét a zene határozza meg és nem a jelenetek sorrendje). Rögtön itt van a Hanna's Theme, annak is a vokálos verziója (oké, az pont az utolsó szám), amit rádióban is simán játszhatnának. Kellemes, szép, miegymás. Ezt rögtön feldobja az Escape 700, hipnotizáló zümmögéssel, keleti hatással és kiváló ütemmel. A The Devil is in the Details mint egy körhinta zenéje (amire később rájátszik a The Devil is in the Beats egy vadabb megközelítésben). The Forest: 1 perc bálnaének, mindegyis, az Escape által megkezdett pörgést eleveníti fel egy rövid időre a Quayside Synthesis, majd pár nyugodtabb szám. Mégis, ezek változatosabbak, mint a studióalbumé, csak sokkal rövidebbek. Viszont időnként feldobják pörgős számok, néhol d'n'b ütemekkel (Bahnhof Rumble). Ha ezeket a számokat kicsit kinyújtanák, és rendes studióalbummá gyúrnák, egy lélegzetelállítóan ütős végeredmény születne. De komolyan, nem is értem, hogy ez a kísérletezős, klassz és pörgős megközelítés miért nem látszik az előző albumon.
Na de félre a folyamatos összehasonlításokkal, csak ugorjuk át a töltelék számokat (általában kevesebb, mint másfél percesek), és élvezzük az album második felét, amit már tényleg egy az egyben le lehet játszani, nem is írom le a címeket, de szeretném kiemelni a Container Parkot, amit Crystal Castle-ös sivítás kísér a háttérben, és remek motívumban csúcsosodik ki.