Lirikus kedd este #3: Phat - Szárnyak (feat. Bankos)

Marcal telep fattya aka. Phat legújabb albumáról a kedvenc számom. Gyanítható, hogy Bankos közreműkődése miatt. Súlyos, elgondolkodtató, mély depresszív cucc. Vigyázat! Remekmű közeledik!



Phat:
Yo! Gyere, tarts velem, amíg szól ez a zene,
Átrepítelek a város felett!
Most nem kell, csak csukd be a szemed, ezt mással kell látnod
De azt viszont tárd ki, ha lehet! Hogy hová megyek?

Végtelen határokon túl, az ütemek forrásához
Hol minden ritmus elindul!
Onnan érzem a rímemtől, minden alap megtisztul!
Bankos a Kriminal Kru behúz, ahogy a KaskoKool!

Mert szárnyakat kap a dumám, ha megy Beat,
Nagy az ív, a Tibbah betolta, tőle meg ez az feat.
PNC firkával az oldalán szakít a BlooseCucc,
A skorpió mérge egy Mentál lokomotív!

GTA, csak a játék itt lüktető vérre megy,
Már durva, ami végbe megy, ha nekem kéne egy,
Még mielőtt égbe megy az élet, addig szárnyal,
A célkeresztben a céltudat küzd a céltalansággal!

Először cellainfó aztán cella poszt,
Kell a Della, mert a pénz beszél, de azt meséli tré a cella koszt!
Hamis világ, benne tisztának látod tiszta koszt,
Ember térj magadhoz! Muszáj, hogy beleavatkozz!

Refrén:
A Szárnyak mik a jövőt hozzák,
A Szárnyak, a szárnyak repítik az életed hozzád!
El! Érezd és fogd már fel,
Mások nem hozzák el, a tett, ami hozzá kell! (ezek…)
A Szárnyak mik a jövőt hozzák,
A Szárnyak, a szárnyak repítik az életed hozzád!
El! (el!) Érezd és fogd már fel,
Mások nem hozzák el, a tett, ami hozzá kell!

Bankos:
Gyere, tarts velem, lépj ki a körből,
Bújj ki a bőrödből, egy ujjnyit az örömből,
Itt, amit szabad nem tetszik, ami tilos pont a meggyőző,
A gyönyör, az ismétlés gyötör, mindent lát, körmöl-

a bűnbánat, -lök, lassan ereszt a fenékre,
Minden reszket de ma nem te, mi repülünk a felszínre,
Mint egy üldözött bankrabló, pálmafák, vitorlás hajó,
Nők, bagó, aztán bőg, mikor csapódik a vasajtó.

Ki az álmokban hisz mindegy mennyit fizet rég,
Minden véget ér, bármelyik féltekén bújsz is el a földnek,
Futhatsz, a láncok utolérnek,
Megy a klip egy klikk, transzformálódik minden.

Csak egy monitort látsz, nincs rajta más, csak máz,
Gyémánt? Egy frászt! Ha kirakat lennék, vennék egy utcát-
Boldogat! Boldogan egy tucattal!
A huzattal húzódik WC-n le, a tutajnyi tudatlan.

Tudniillik a zene, ahogy az élet sem csak játék kérem,
Egy erkölcstelen tanmese, ez sakk a téren,
A magány is csak addig jó tanár, míg kíváncsi rád,
Nemsoká elválnak útjaink, és teljes a bál.

Refrén:
A Szárnyak mik a jövőt hozzák,
A Szárnyak, a szárnyak repítik az életed hozzád!
El! Érezd és fogd már fel,
Mások nem hozzák el, a tett, ami hozzá kell! (ezek…)
A Szárnyak mik a jövőt hozzák,
A Szárnyak, a szárnyak repítik az életed hozzád!
El! (el!) Érezd és fogd már fel,
Mások nem hozzák el, a tett, ami hozzá kell!

1000!

Vígadjunk, blogunk látogatottsága a mai napon meghaladta az ezer megnyitást! Köszönjük szépen, annak aki eddig követte az írásainkat, aki meg nem tette az távirati stílusban változtasson a viselkedésén! :)

Premier a trónján (2010.12.09., Budapest, Dürer-kert)

Ha csak 2010-et nézzük, voltam néhány színvonalas buliban. Szerbiában hallhattam és láthattam sok mindenkit. A teljesség igénye nélkül The Klaxons, Moderat, Crystal Castles, David Guetta, Laidback Luke, Crookers és az Ed Banger kiadó több tagjának koncertjén is az első sorokban állhattam. Nyár óta voltam a budapesti Crookersen is, ahol alapjaiban más szettet játszottak a nyári fesztiválos anyagnál. Legutóbbi élményem pedig Dusty Kid live set-je volt Győrben. Múlt csütörtökön egy teljesen más zenei stílus nagykövete tette tiszteletét a budapesti Dürer-kertben. Nyilván nem hagyhattam ki!

DJ Premier a hiphop zene koronázott királyától elvártuk, hogy tegye oda magát és ezzel párhuzamosan a bakelit lemezeket. Azonban, amit kaptunk minden képzeletünket felülmúlta. Olyat élményben lehetett részünk, amiket nehéz bepötyögött karakterekké formálni. Fél 1-re értünk a szórakozóhelyre. A színpad fölött projektorral kivetítve DJ Premier képe volt látható, a pult misztikusan üresen állt, mindenki a király pódiumra lépését várta. Közben olyan zenék szórakoztattak minket, mint EPMD - Da Joint vagy DJ Vadim - Terrorist-je. Tudtuk, nem lesz semmi alibizés. Megjegyzem nem vagyok hangtechnikus, de a Dürer-kert bulitermének kihangosítása véleményem szerint egész korrekt.
Az utókor (de elsősorban saját nosztalgiázásaimhoz :)) számára csináltam néhány remekbeszabott felvételt. Azonban a youtubeon is fellelhető sok anyag, innen fogok szemezgetni. A továbbiakban mondom is, meg halljuk is!
Rövid beszédes Intro után DJ Premier rögtön egy súlyos Capone 'N Noreaga - Invincible-jével kezdett, hamar elszabadult a pokol.


Várakozásom szerint volt néhány szám, amiket nagyon szerettem volna ha lejátszik Preemo. Ilyen volt például D.I.T.C. - Thick, amit a Sick Business 1 graffiti videóban hallottam először. A Mestertől most élőben még nagyobbat szólt.

"We on a world tour with Midnight Mauraders and such,
I'm at the table like the Godfather smoking a dutch"


Preemo maradt még egy kicsit Fat Joe vonalánál és a The Ownerz cmű Gangstarr albumról jött a Who Got Gunz (feat. Fat Joe, Freddie Foxxx).


Közben természetesen Premier rengeteg Gangstarr számot feltett, illetve "beszkreccselt". Következett egy megemlékezős blokk az elmúlt években tragikus körülmények közt elhunyt jóbarátok/munkatársak munkáiból. Big L-re emlékezve kaptuk az egyik személyes kedvencemet, Platinum Plus! Guru több számát is bejátszotta Premier, az Above The Cloudsnál a hideg rázott, pedig nem fáztunk a 3. sorban. (saját felvételem, jeeeah :D)

"Above the crowds, above the clouds where the sounds are original
Infinite skills create miracles" 


Lehetetlen dolog feleleveníteni a koncert minden egyes pillanatát. Nem volt a bulinak mélypontja. Sok alkalommal előfordul, hogy egy-egy finomság bejátszásának végefelé görbül lefelé az ember szája, hogy vége van a tracknek. Itt viszont tudtam, hogy a következő sem lesz kissebb... Premier játszott a saját cuccaiból még NYG's-t, Das EFX-et, KRS-One-t, Rakim-ot, Pitch Black-et (a Rep The Hardest-et és az It's All Real-t egyaránt megkaptuk) stbstb. A party vége felé mikor már azt hittük, ezt nem lehet tovább fokozni, lehetett... Például a Group Homie - Living Large-val, de felcsendült Pharoah Monch - Simon Says-je is, amitől teljes joggal őrült meg a közönség.
Miközben ezt bepötyögtem sikerült megtalálnom a fellépés videóanyagát egész jó minőségben.

The Colony 01x05

Van ez a The Colony nevű sorozat, ami nemrég futott a Discovery Channelen, és most megint megnéztem egy részt belőle. Ha éppen nem az a legsürgetőbb gondod, hogy egy posztapokaliptikus világtól szorongj, akkor is érdemes elolvasnod ezt, mert olyan alapvető kérdésekről írok, mint a társadalom és az egyén, meg a kívülállók kapcsolata, és a szabályokhoz való alkalmazkodás.
Arról van szó, hogy egy világkatasztrófa utáni állapotot szimulálnak: néhány embert elküldenek egy elhagyatott városrészbe. Itt találnak egy hangárt, amit szép lassan berendeznek (zuhany, motor, fegyverek), közben pedig a közösség is kialakul. Érdekes, bár szerintem nem annyira valósághű. Plusz, mindent autamata szerszámokkal végeznek, így amikor lemerült a motor, megállt az élet, mert úgy tűnik, az USA-ban nem találták fel a sima csavarhúzót, meg a kézi fűrészt.

Szóval a mostani részben megjelent két ember, az egyik egy nagy, kigyúrt néger volt, akinek volt kulcsa, tudott a kajatartalékról, meg az eldugott pénzről, úgyhogy sejteni lehetett, hogy ez az ő helye volt régebben. Csakhát azóta újak költöztek ide, akik lényegében az otthonukká alakították a helyet. Ez nagyon érdekes dilemma: mászkálsz a katasztrófa után, nagy nehezen találsz egy jónak tűnő helyet, a barátaiddal belakod, egy idő után viszont megjelenik a tulaj. Most akkor kié legyen a hely?
A békés együttélésről itt nem lehetett szó, két okból sem. Az egyik, hogy a két jövevény elég önkényesen viselkedett, és lázadtak a szabályok ellen (az olyan egyszerűek ellen, hogy 1 percig lehet zuhanyozni, kaját be kell osztani). A másik ok, hogy a kolonisták már a magukénak tudták a helyet, és végig gyankodtak a jövevényekkel szemben. Ez nyilván ki volt élezve, mert a két jövevény színész volt, és az volt a dolguk, hogy feszültséget szítsanak; ezért a lázadozás, meg a lopkodás a valójában saját kajatartalékukból.
Hadd idézzek egy érdekes vitát arról, hogy ki alkalmazkodjon kihez:

Kolonista: "mi egy közösséget alkotunk, szabályok szerint kell élnünk. Komoly veszélyek között élünk, ti is tudjátok"
Jövevény: "emberek vannak odakinn, akik lehet, hogy segítségre szorulnak. Ha kinnt a Halál ólálkodik, visszautasítanátok őket ha nem követik a szabályaitokat? Nem játszhatjátok az istent"
(ez érdekes kérdés: mi a fontosabb? A közösség, a barátaid, a családod épsége? Vagy hogy emberséges legyél másokkal, vadidegenekkel is? De mi van, ha ezek az idegenek nem érik meg, sőt veszélyesek lehetnek rád?)
Kolonista: ragaszkodunk a szabályokhoz, mert... (figyelj, ilyenkor szokott az ideológia következni) meg kell védenünk magunkat a kinnti káosztól.

Megemlíteném, hogy az USA társadalma nagyon erősen hisz a szabályokban (pl. itt van ez a TSA körüli mizéria, ami megérne egy külön posztot, ha érdekelne annyira). Az anarchistább érzületűek úgy tartják, hogy a szabályok nem mindig ésszerűek, sőt figyelmen kívül hagyják az emberi élet alapvető dolgait.
A végén persze elüldözik a jövevényeket, mivel végig bizalmatlanok voltak, a jövevények nem akartak alkalmazkodni, ráadásul loptak a (saját) kajából. Ez van, ha nem alkalmazkodsz a társadalmi szabályokhoz, függetlenül attól, hogy mennyire embertelenek azok. Jó, itt egy kicsit túloztam, de lásd, hogy ez a műsor is egy show: a nézők eleve a kolonistákkal szimpatizálnak, így amikor megjelennek a jövevények, ők is idegenként kezelik őket, ráadásul tudják, hogy azok csak színészek, meghatározott céllal. Ráadásul eléggé szakadtan néznek ki, és mivel nem a normák szerint élnek, (fenyegető) kívülállóknak számítanak

Holnapután DJ Premier!

Korábban már megénekeltem az idei tél első igazán nagy durranását. Mindössze kettőt kell aludni és csütörtök este olyan látunk/hallunk, amire régóta szomjazott a magyar hiphop közösség. Volt már itt Snoop Dogg, Method Man, Busta Rhymes és majdnem Nas is (...). Most 90 perces élő show-val kápráztat el minket a hiphop kultúra instrumentális alfája és omegája, DJ PREMIER!

Nem lesz olyan track, amit ne ismernénk! Tessékhallgassék egy szubjektív top100:






100. Jeru The Damaja - Revenge Of The Prophet (Part 5)
99. Gang Starr - No More Mr. Nice Guy
98. D.I.T.C. - Thick
97. Royce Da 5'9'' - My Friend
96. Afu-Ra - Defeat
95. Craig G - Ready Set Begin
94. Group Home - Sacrifice My Lifestyle
93. Blaq Poet - Bang This
92. Jeru The Damaja - My Mind Spray
91. Macy Gray Feat. Gangs Starr & Mos Def - I've Committed Murder [Gang Starr Remix]
90. KRS-One - Criminal Minded '08
89. NYG'z - Ya Dayz R #'d
88. Big L Feat. Fat Joe - The Enemy
87. Jeru The Damaja Feat. Afu-Ra - Mental Stamina
86. Big Shug - Play It
85. KRS-One - Rappaz R. N. Dainja
84. Fat Joe - The Shit Is Real [DJ Premier Remix]
83. Jeru The Damaja - D. Original
82. Gang Starr - Gotta Get Over (Taking Loot)
81. Limp Bizkit Feat. Method Man - N 2 Gether Now
80. Freddie Foxxx - Part Of My Life
79. Big Shug Feat. Singapore Cane & Termanology - My Boston
78. Group Home Feat. Smiley & Jack The Ripper - Tha Realness
77. Gang Starr - JFK 2 LAX
76. Ill Bill - Society Is Brainwashed
75. Blaq Poet - Watch Your Back
74. M.O.P. - Face Off
73. Reks - Say Goodnight
72. MC Lyte Feat. Shabeeno - Wonder Years
71. Rakim - When I Be On Tha Mic
70. Gang Starr - Just To Get A Rep
69. Jeru The Damaja - Ain't The Devil Happy
68. Jay-Z - So Ghetto
67. KRS-One - Mortal Thought
66. Nas - 2nd Childhood
65. Kanye West, Nas, Rakim, KRS-One - Classic [DJ Premier Remix]
64. Gang Starr - The Ownerz
63. Nas - I Gave You Power
62. Blaq Poet - Voices
61. DJ Cam Feat. Afu-Ra - Voodoo Child [DJ Premier Remix]
60. J-Live - The Best Part
59. Gang Starr Feat. Big Shug & Freddie Foxxx - Capture (Militia Pt. 3)
58. Gang Starr - Work
57. Heavy D & The Boyz - Yes Y'All
56. Jay-Z - A Million And One Questions
55. Mos Def - Mathematics
54. Big Daddy Kane Feat. Scoob Lover, Sauce Money, Shyheim, Jay-Z & Ol' Dirty Bastard - Show & Prove
53. Gang Starr - Full Clip
52. Marxman - Drifting
51. Jay-Z Feat. Big Jaz & Sauce Money - Bring It On
50. Crooklyn Dodgers '95 - Return Of The Crooklyn Dodgers
49. Gang Starr - Take It Personal
48. Jeru The Damaja - Jungle Music
47. Nas - Come Get Me
46. M.O.P. - Rugged Neva Smoove [DJ Premier Remix]
45. Das EFX - Real Hip Hop [Original Version]
44. Gang Starr Feat. Big Shug & Freddie Foxxx - The Militia
43. Showbiz & A.G. - Next Level [Nyte Time Mix]
42. KRS-One - Outta Here
41. Snoop Dogg - The One And Only
40. Jeru The Damaja - Can't Stop The Prophet
39. Verbal Threat - Reality Check
38. Gang Starr - Tha Squeeze
37. Group Home Feat. Jeru The Damaja - Suspended In Time
36. Rakim - New York (Ya Out There?)
35. The Notorious B.I.G. - Unbelievable
34. AZ - The Format
33. M.O.P. - New Jack City
32. Royce Da 5'9'' - Hip Hop
31. Pitch Black - Revenge
30. Gang Starr - Battle
29. Gang Starr - Now You're Mine
28. Group Home - Livin' Proof
27. M.O.P. - On The Front Line
26. Big L - The Big Picture (Intro)
25. M.O.P. - Follow Instructions
24. AZ - The Come Up
23. Rakim - It's Been A Long Time
22. The Notorious B.I.G. - Ten Crack Commandments
21. KRS-One - KRS-One Attacks
20. Gang Starr - You Know My Steez
19. Nas - N.Y. State Of Mind Pt. II
18. Ras Kass - Goldyn Chyld [DJ Premier Remix]
17. Gang Starr - Moment Of Truth
16. KRS-One - MC's Act Like They Don't Know
15. Gang Starr Feat. Inspectah Deck - Above The Clouds
14. Pitch Black - It's All Real
13. The L.O.X. - Recognize
12. Royce Da 5'9'' - Boom
11. Big L Feat. Big Daddy Kane - Platinum Plus
10. Nas - Represent
09. Capone-N-Noreaga - Invincible
08. The Notorious B.I.G. - Kick In The Door
07. Gang Starr - Mass Appeal
06. Common - The 6th Sense
05. Jay-Z - D'Evils
04. Nas - Memory Lane (Sittin' In Da Park)
03. Big Daddy Kane - Any Type Of Way
02. Nas - Nas Is Like
01. ...

Bagolyköpet!!! - Boba Fett & Krome

A két szabolcsi tahó (számukra ez bók) Bobakrome és Bobafett elkészítették második lemezüket. Az Aludnifogtál? után itt a Bagolyköpet!!!. A mércét olyan slágerekkel tették magasra a srácok, mint a Híradó, az Ola vagy a Starwars című számok. Most jutottam hozzá az albumhoz, mely innen letölthető.  Rendhagyó (egyben hagyományteremtő) albumbemutató metódust eszeltem ki. Hallgatom és írom  az impresszióimat.

Intro: Semmi extra instrumentális rockpánk Krome megszokott produceri stílusában.
M.A.L.: Bobafett jól ismert szójátékos stílusára épített szóló trekk, egész kellemes alapra.
2BB: Krome és Fett egy-egy versszakkal jelentkezik, bár az ütemről egy old skool Az Idő Urai instru jutott eszembe első hallgatásra nem fogott meg.
Kromemagnota: Kellemesen húzós posztapokaliptikus trekkecske, a zombik himnuszának mégsem nevezném.
Nemigenjó: skít. YES/NO? Maradnék az I don't know-nál.
Kirakatváros: Fett szólószáma, elején egy kellemes Szarok a trendre/Balkán riff-el indul, majd hangulatában átvált a Nénike című (Aludnifogtál albumon található) számra, mely nekem már korábban sem tetszett.
Bazmeg: Krome skizofrén flowját hozza, az alap elsőre eklektikus, lehet később felfogom majd. A refrén a maga puritán egyszerűségével zseniális (Bazmeg te! Bazmeg te! Bazmeg te!)
Ez úgy lesz: Tiszta Guns 'N Roses alap, nem fekszik a mostani hangulatomhoz, skippeltem is.ú
Csodapisti lát: Újfent Bobafett koncepciók nélküli ríme, kezdem unni az album "rockos" hangzását.
Bab a kiccsaj: Flesselős, semmit mondó szám idegesítő headbanger ütemre.
Párolog a pia: Egészen érdekes a track eleje, hangulatában a 18. századi Japán, a gésák világa ugrik be. Mire örülnénk a változatosságnak, már jön is a headbanger riff :/.
Wicca: Na végre egy igazi KROME! Nagybetűkkel, mert az igazi Krome megérdemli. Remek skittel indul, majd egy gigaerős Krome szóló 2 versszakkal.
Hemáneinduj: Instrumentális track, néhol előkerül a gitár riff, amit már eddigre igencsak unok.
Kicsinagy: Fett szóló, középpontban ezúttal a szöveg.
Bunkó klubb: Hangulatában egyedi szám két darab 4 csillagos Krome versszakkal.
Multcoreibagolyköpet: Egyértelműen az előző albumon talalható Multcore 2. része, ütemében és hangulatában is.
Negyedik utas a légy: Érdekes koncepció, zümmögés, prüttyögés és közöttük borsodi tirpák rímek.

Félkövérrel kihúztam, amik elsőre tetszettek. Mindenképpen szomorú tény, hogy csak két ilyen szám van. Persze még rágom a húst, lehet többszöri forgatásra változik majd a véleményem.

Értékelés: 6/10, semmiképp sem több.

Repper kedd

Szemtelenül kevés áldozatot mutattam be eddig a magyar hiphop oltáránál. Eszünk ágában sincs összeakasztani a bajszunkat az istenekkel, így most pótlom az elmaradást. Hanyag eleganciával következzen egy ötösfogat, hogy mégis legyen valami csoportosítás egy előadó, egy szám a mai rendezési elvem. Eltérő előadók, eltérő hangulatok, eltérő mondanivaló és kifejezésmód.

Extra Világ 2

Onnét folytatom, ahol legutóbb abbahagytam. Krisztus születése szerint 2008-at írtunk, amikor a német techno mogul Cocoon Records gondozásában kijött az Extrawelt első nagylemeze Schöne Neue Extrawelt címmel.
Néhány azóta klasszikussá vált számot mutatok:

2009-2010-ben néhány kisebb volumenű anyag látott napvilágot. Csak a címekről emlékezzünk meg sorrendben! Mind Over Doesn't Matter, Deine Beine és a legfrissebb Neuland EP.

Témakérés: büntetés és jutalom

Egy nagyon kedves olvasóm kérte, hogy írjak egy kicsit a büntetésről és a jutalmazásról. Hát, kérlek szépen ez elég tág témakör, úgyhogy saját kedvemre fogok csapongani.
Először is, leginkább a pszichológia behaviourizmusnak nevezett ága foglalkozik ezzel, Pavlov kutyájával, meg egerekkel a labirintusban, meg majomszereplős tévésókkal - durván leegyszerűsítve.
De mi a büntetés, és mi a jutalom? Ezekben a kísérletekben főleg édesség és fájdalom a kombó. Mégis, van akinek nem mond semmit az édesség (macskák), a fájdalom pedig teljesen mást (mazochisták). Most hatalmas felismerést fogok megosztani veled: az a lényeg, hogy az egyén számára mi számít kellemesnek/kellemetlennek. Váó, nem mondod, gondolnád, de mégis, pl. amikor adnak valami gané melót, elkezdesz fintorogni, és már előre szenvedni, majd addig halogatni a dolgot, amíg lehet. A kellemetlenség viszont nem a munka része, hanem a fejedben van. Nem felvágásból szeretném idézni Mark Twain: Huckleberry Finn kalandjaiból (ugyanis nem olvastam) azt a jelenetet, amikor a kissrácot arra utasítja a nagymamája, hogy fesse le a kerítést, amihez természetesen semmi kedve. Erre odajön egy szomszédos, pénzzel kitömött srác, kezében egy menő G.I.Joe játékkal akivel amúgy sincs jóban, erre Finn elkezdi tüzetesen szemlélni a már lefestett kerítést, mintha az sokkal érdekesebb lenne, mint a menő játék. A végén már teljesen beleéli magát a színészkedésbe, és a szomszédos srác is ki szeretné próbálni, hogy tényleg olyan izgalmas-e.
Vagy ott van a börtönrendszer, aminek ugye az lenne a feladata, hogy egyrészt elrettentse a tisztes állampolgárokat a törvény nem tisztelésétől, másrészt pedig hogy megbüntesse azokat, akiket nem sikerült elrettenteni. Engem nem győzött meg a hatékonysága. Például vannak olyan emberek, akiknek szinte nincsenek érzelmei (pszichopaták), így ez a fajta büntetés abszolút nem mond nekik semmit, meg például Brazíliában vannak olyan erős bandák, akik a börtönökből irányítják a kinti életet. Mielőtt megjegyeznéd, hogy jó, akkor zárjuk be a böriket, hadd jegyezzem meg, hogy nem kell feltétlenül, csak át kéne gondolni a dolgokat - de a börtönrendszerről alkotott véleményemet majd máskor fejtem ki.
Még egy érdekes témát szeretnék felületesen érinteni: a belső/külső (intrinzik/extrinzik) motivációt: vagyis, hogy pontosan miért érzed úgy, hogy egy dolgot meg kell tenned. Vagy mert a főnök/anyu/tanárbácsi azt mondta, vagy pedig mert ellenálhatatlan vágyat érzel a megtételére. Ezt jól bemutatja az a kísérlet, amelyben a napköziben spontán rajzolgató gyerkőcöket pirosponttal megdícsérték ezért, egy idő után pedig azt vették észre, hogy ezek a gyerekek egyre ritkábban állnak neki firkálgatni, és akkor sem olyan lelkesen, mint azok, akiket nem dícsértek. Hogy miért? Mert amíg előtte teljesen maguktól szórakoztak, a jutalmazás utána egyre inkább csak azért, mert várták a pirospontot - anélkül pedig nem. Most akkor tehát mi számít jónak és mi rossznak?

Extra Világ 1

Ne ijedjetek meg, nem az aktuális (?) RTL klub őrület egyik különszámával jövök. Két német ütemgéniusz, Arne Schaffhausen és Wayan Raabe, ismertebb nevükön az Extrawelt bemutatása következik a zene szárnyaiba kapaszkodva. Később fentről alászállunk, hogy minden jól kivehető legyen. Ádámtól és Évától szeretném elkezdeni. 2005-öt írtunk, amikor először haraptak bele a germán srácok a mérgező almába és baszottul igazán jól tették.



2006-ban jött a következő dupla: Fernweh / Drehfehler, majd egy szimpla: Titelheld. Ajánlom meghallgatás előtt nyissátok meg mind a három youtube linket, mert potyogni fog a könnyetek a gyönyörtől!

A 2. részben jön majd a nagylemez (Schöne Neue Extrawelt) és egy rakat klasszikus EP.

 A végére pedig egy ajándék munkásság reprezentáló live set tavalyról egy amszterdami buliból:
Extrawelt live at amsterdam by tony1987

Szerdai vizuál szomj

A dán származású John Kenn napközben gyerekeknek készít tévéműsorokat, amikor pedig nem, akkor néha elővesz pár post-itet, és szürreális jeleneteket rajzol rájuk, hogy – saját bevallása szerint – egy kis ablakot nyisson egy egészen más világra. - Mashkulture


(Gébri! Imádni fogod! :))

MF Doom - Born Like This (Charles Bukowski: Dinosauria, We)

Gébri előző blogbejegyzésében említett Linkin Park Oppenheimeres skitről jutott eszembe egy MF Doom szám. Főként a track elején felmondott szöveget szeretném most gyöngybetűkkel itt megosztani. Annyit még érdemes tudni az albumról, hogy a Born Like This címet kapta. J Dilla, Madlib, Jake One és maga Doom eszkábálta össze zeneileg az amúgy cca. 40 perces albumot, mialatt fel s alá futkos a hideg a hátadon ha nem vagy halláskárosult...

Charles Bukowski (a link magyar wiki-re mutat!) német-amerikai író, költő egyik irománya az alábbi szöveg. Halálpontos fogalmazás, zseniálisan összerakott mű.

Dinosauria, We

Born like this
Into this
As the chalk faces smile
As Mrs. Death laughs
As the elevators break
As political landscapes dissolve
As the supermarket bag boy holds a college degree
As the oily fish spit out their oily prey
As the sun is masked
We are
Born like this
Into this
Into these carefully mad wars
Into the sight of broken factory windows of emptiness
Into bars where people no longer speak to each other
Into fist fights that end as shootings and knifings
Born into this
Into hospitals which are so expensive that it's cheaper to die
Into lawyers who charge so much it's cheaper to plead guilty
Into a country where the jails are full and the madhouses closed
Into a place where the masses elevate fools into rich heroes
Born into this
Walking and living through this
Dying because of this
Muted because of this
Castrated
Debauched
Disinherited
Because of this
Fooled by this
Used by this
Pissed on by this
Made crazy and sick by this
Made violent
Made inhuman
By this
The heart is blackened
The fingers reach for the throat
The gun
The knife
The bomb
The fingers reach toward an unresponsive god
The fingers reach for the bottle
The pill
The powder
We are born into this sorrowful deadliness
We are born into a government 60 years in debt
That soon will be unable to even pay the interest on that debt
And the banks will burn
Money will be useless
There will be open and unpunished murder in the streets
It will be guns and roving mobs
Land will be useless
Food will become a diminishing return
Nuclear power will be taken over by the many
Explosions will continually shake the earth
Radiated robot men will stalk each other
The rich and the chosen will watch from space platforms
Dante's Inferno will be made to look like a children's playground
The sun will not be seen and it will always be night
Trees will die
All vegetation will die
Radiated men will eat the flesh of radiated men
The sea will be poisoned
The lakes and rivers will vanish
Rain will be the new gold
The rotting bodies of men and animals will stink in the dark wind
The last few survivors will be overtaken by new and hideous diseases
And the space platforms will be destroyed by attrition
The petering out of supplies
The natural effect of general decay
And there will be the most beautiful silence never heard
Born out of that.
The sun still hidden there
Awaiting the next chapter.

Linkin Park - A Thousand Suns

Mielőtt bemutatnám a negyedik albumukat, kéne írni egy rövid történelmet, hiszen sok idő eltelt azóta, mikor a srácok elkezdték, és ide jutottak, de ez a beszámoló megteszi helyettem: http://www.reviewrinserepeat.com/artist/linkin-park/album/a-thousand-suns/review
Ehelyett belecsapok a közepébe

Ez egy koncepcióalbumnak számít, ami az atomkor, és az ahhoz kapcsolódó hadviselés köré épülő politikai szövegeket ígér. Bátor vállalkozásnak számít? Már önmagában is, úgy viszont főleg, hogy még a sok változást hozó harmadik albumuk sem volt elég komoly. Mindenesetre a koncepció megvan, nagyon erősen.
Rögtön két intro számmal indul: az elsőben egy robotizált női hang énekel egy Requiemet, a második pedig Oppenheimer egy híres beszéde, természetesen mindkettőnek zenei aláfestése van, amitől viszont olyan brutális, hátborzongató, félelmetes hangulatot teremt, hogy nem mertem kinézni az ablakon, hátha meglátok egy gombafelhőt.
Az album egyébként ebben, mármint az átvezető számokban erős (15-ből 6 ez), meg abban, hogy a már említett beszéden kívül van még kettő. Ezzel tehát nagyon erős hangulatot, kontextust teremt az album. Ilyenkor meg lehet kérdezni, hogy ezek az idézetek csak önmagukért vannak? Nem tudom, szerintem ideillenek. Más kérdés, hogy maguk a számok sajnos már nem annyira ütősek, amitől egy nagyon fura helyzet alakul ki. Rögtön itt van az első rendes szám, ami az intró(k) után kissé csalódásnak hat. A When They Come For Me, a Blackout, Wretches and Kins kárpótolnak valamennyire, jó számok, de nem illeszkednek a koncepcióba szerintem, főleg a rap betétek (amik egyébként jók).
A Fallout/The Catalyst azonban marhajó, szinte tökéletes szám, ezt hallgatom már három napja. Csak azt nem értem, hogyan illik össze a Medal of Honor enyhe militarizmusával.

ui.: a linkeket nem viccből tettem be, sok fontos dolgot mutatnak be, amit nehéz lett volna leírni

Dusty Kid karnyújtásnyira (2010.10.20., Győr, Club Vertigo)

Már nagyon vártunk valami hasonlót és végre eljött hozzánk. Az itáliai techno/minimal virtuózának zenéjétól garantáltan feltakarítottuk a poros talajt. Audiódokumentációja (akkora találmány, hogy Kazinczy ölne az autogrammomért) annak az estének, amikor Dusty Kid 0-10 méterre tartózkodott tőlem. Nem írok esszét az est elemzéséről, még friss élményekkel így fogalmaztam egy fb kommentben: "egesz erdekes set-et jatszott. eleje kicsit hard techno volt, majdnem spor/rush zene. kozben voltak elszallos reszek is, aztan voltak olyan utemek amik siman atmehettek volna dubstepbe. a set vegen jatszotta sajat cuccait, de mind turbozva diszko verzioba. the fugue, kore, mantrakome, psika (foleg a regi cuccok). mivel a buli hangulata azt kovetelte nem igen voltak minimal feelgood szamok (cowboys, america, nemur). 9/10"

Mutasd magad Flying Lotus

Elég sokat váratott magára blogunk 21. bejegyzése, végre a tengerentúlon is nagykorúak lettünk. Büntethetőek lettünk ott is, ahol még bizonyos államokban él a szemet szemért ítélkezési forma. Amerika, Nyugati-part, zene és nem Snoop Dogg! Fültágító címke kerüljön rá, hiszen látókör tágító célzattal hoztam Flying Lotus-t, ismerkedjünk meg vele!

A wikipédia persze csak annyit mondd, hogy "electronica" és "experimental" az elsődleges műfajok. Mindenképpen számítógépes zene. Kattogások, prüttyögések és véletlenszerűen megszólaltatott dobok és szintetizátorok fura egyvelege, amit Steve Ellison Kaliforniából létrehozott.

Rövid diszkográfia, aztán nem is ragozom tovább:

2006: 1983
2008: Los Angeles
2010: Cosmogramma

Minden albumról egy zene!

Jay Dee a lelkünknek

Mindenféle koncepció nélkül most úgy igazán jól esik J Dilla-t hallgatni. Hogy ne érje szó a ház elejét, nem irigykedek az érzéssel és megosztom.

Rögtön kezdem az abszolút numeróunóval!







R.I.P. Dilla! :/

Scott Pilgrim, The Other Guys

Annyi filmet ajánlunk itt, amennyit moziterem felügyelőként sem tudnál megnézni...
Én olyan fajta vagyok, hogy többet tudok beszélni arról, amit széjjel lehet cincálni - erről a két filmről azonban nem tudok túl sokat mondani (azon kívül, hogy kedvem sincs túl sok), mert egyszerűen jók, deviszont nagyon.

Scott Pilgrim vs. The World (2010)



Scott Pilgrim basszusgitározik, geekeskedik, szerelmi ügyekbe keveredik, majd megverekedik értük, amolyan játékgép stílusban. Vicces, de ahogy a trailerből is látod, gügye módon. Ja, és marha jól meg van csinálva az éles vágásokkal, meg a látványvilággal.

The Other Guys (2010)



Erről meg még inkább felesleges írni, nézd meg. Tele van idióta, wtf poénokkal, én többször is hangosan felnyerítettem.
(mellesleg hová tűntek azok a trailerek, amik kb. 1 percben bemutatják a filmet úgy, hogy közben nem lövik le a poénok felét?)

Get Him to the Greek (2010)

Még mielőtt mély filmesztétikai elemzésbe bonyolódnék kénytelen vagyok kijelenteni, hogy NEM értek a filmekhez. Talán azzal lehetne jellemezni ízlésvilágomat, hogy az első 10 kedvenc kilenc filmem közül 9 darab Bud Spencer - Terrence Hill kooprodukció, a 10. a Vaklárma (Richard Pryor & Gene Wilder).
Az utóbbi talán egy évben azonban nyitottam a nagyvilágfelé, főleg barátnőmnek és haveri körömnek köszönhetően, így egyre több modernkori filmeposzt is megtekintettem.

Get Him to the Greek (2010) magyarul: Felhangolva

A magyar címről annyit, hogy valamit ki kellett találni mert csak így értelmezhető. A film elején gyorsan megtudjuk, hogy Aldous Rain (Russell Brand) lesz a főszereplő és nagyon karakán idétlen stílusa van (lesz végigí). Személyéről annyit, hogy láttam már a Lepattintvában és ott nagyon megrühelltem (filmkultúrában nálam mélyebbre ásott komám szerint botrányosan irritáló magyar szinkronhangja miatt). Aldous nagy rocksztár volt, de legújabb száma füstbe ment, barátnője elhagyta, romokban az élete ecetera ecetera. P. Diddy egy nagy Los Angeles-i producer iroda feje, aki kitalálja hogy Aldousnak újabb esélyt kell adni és rendezvényt szervez. Ügyefogyott nímand emberét, Aaron Green-t bízza meg a feladattal, menjen már el az exsztárért Londonba és hozza el fellépni. A bonyodalmak ott kezdődnek, hogy Aaron mérhetetlenül introvertált, míg Aldous meglehetősen világi életet él. Útjuk során balhéba kerülnek New Yorkban és Las Vegasban is, Aaron nem tagadhat meg semmit Aldousnak, különban a hisztis sztár lemondaná a fellépést. Egy rakat többnyire egyedi jó poén van a filmben. Végén persze kasszasikerrel, Aldous belátja hogy nem csak temérdek Jeffreytől (ha megnézed a filmet rájössz :D) lehet szép az élet.

Lirikus péntek #2: Norba - Stílusjegyek

A múlt hétvégén jelent meg atomcity urának legújabb lemeze. Figyeljétek a kezem kicsit csalok, hiszen ez a zseniális szám (és videóklip) már a hivatalos megjelenés előtt felmászott a billboardra.
A klipben több jóbarát is feltűnik. Kasko kávézgat, Noschez tüzet kér, Bankos kutyát sétáltat, Caramell pedig egész egyszerűen ül a volánnál.

Csak adj egy tollat, nem találom az enyémet
A stílusjegyek határozzák meg a zenémet
Kisvárosi motívum a zajos Budapesten
Nem tetszik a kép, százszor újra festem
A tökéletességre törekedve
Az első lesz az uccsó simítás, ha úgy tartja kedve
Mit szül az alkalom kézben tartom pedig nincs is Popeye alkarom
Mászok a ranglétrán, de foghíjas
Manapság a tiszta levegő is jogdíjas
Lúzer nemzet ez ha tovább nemzed
A becsületből nem lesz BMA-d meg Benzed
Futjuk a felesleges köröket
Másoknak Perignon, te idd az olcsó söröket
A gyenge elhullik egye fenevad
Húzd az igát amig bele nem törik a derekad

...és figyeld hol rontod el

Figyeld hol rontod el
Figyeld hol rontod el
Figyeld hol rontod el
Figyeld hol rontod el
Figyeld hol rontod el
Figyeld hol rontod el

Nyisd ki a szemed figyeld hol rontod el

Hallod a hangját, az anyját
Ezek bomlasztják a rétegeket, mint a lazannyák
Összeugrasszák, tapossák a hangyát
Az magyaráz, akit beterít az aranyláz
Legyen jövőd, ha a múltad felégeted
Te meg bazdmeg a politikai szemléleted
Némi szerencse és némi finom ima
Amit én csinálok haver arra nincsen szinonima
Reggeli omnia, az esti finom pia
Öt karikát látok, mint az Olimpia
Csak a szinek legyenek, meg a szívbillentyűk
Ez a Kriminal, a mérleget a helyére billentjük

...és hol rontod el

Na figyeld, hol rontod el
Figyeld hogy hol rontod el
Ja, figyeld hol rontod el
Ja, figyeld hol rontod el
Csak figyeld hol rontod el
Ja, figyeld hol rontod el
Figyeld hol rontod el

Van olyan idő amit nem mutat az óra sem,
Van olyan dolog ami nem érdemes szóra sem

Van olyan idő amit nem mutat az óra sem,
Van olyan dolog ami nem érdemes szóra sem

Van olyan idő amit nem mutat az óra sem,
Van olyan dolog ami nem érdemes szóra sem

Van olyan idő amit nem mutat az óra sem,
Van olyan dolog ami nem érdemes szóra sem

Robin Hood (2010)

Aki ekkora legendákhoz nyúl, annak nagyon oda kell figyelnie. Például ott van az Artúr király (2004), ami nagyon történelmi, nagyon reális akart lenni, erre... (ha tetszett, talán megértem, de most a legendákról van szó, ebből a filmbből pedig eléggé kiölték). Na meg nem szabad elfelejteni, hogy már volt egy nagyszabású változat (1991), amit lehet szídni (történelmileg pontatlan, hollywoodi, Kevin Costner amerikai akcentusban beszél), de szerintem mégis nagyon jó film, emlékezetes jelenetekkel, és úgy teremt legendát, hogy közben reális marad. Ha megnézed Ridley Scott változatát, semmiképpen ne próbáld ehhez hasonlítani (kb. mint a két Joker esete a Batman filmeknél), meg amúgy sem szabad.

A film tehát Robin Hood, a hős eredetét meséli el, kb. annál a pontnál elvágva, amitől mi ismerjük (Batman: Begins 2005, Mongol 2007): bajtársaival éppen Franciaországban íjászkodik Oroszlán szívű Richárd mellett, majd történik egy és más, visszatér Angliába, Nottinghambe, hogy aztán szembetalálja magát egy hatalmas konfliktussal. Az eleje azonnal megtetszett, mert nagyon reálisan, mocskosan és brutálisan mutatja be az ostromot, meg amúgy az életet (plusz pont, hogy a király sem amolyan selyemben lovagló dalia, hanem ő is csak egy középkori ember, kicsit több hatalommal) - na meg angol angolul beszélnek (élesebb fülüek britt, skót, meg wales-i akcentust is hallhatnak) - ezt mondjuk néhol nehezen értettem - na meg azt, hogy az első 15-20 percben annyi helyszín és szereplő van, hogy azt sem tudtam, milyen országban vagyunk.
Őszintén szólva nekem addig volt szórakoztató, amíg Robinék megérkeznek Nottinghambe -onnantól csak szimplán nézhető volt.
Hogy miért? Olyan érzésem volt, mintha Scott úr túl sok mindent akart volna beletenni: ragaszkodni a mondához (pl. az erdőben élő banditákhoz, akik egy fél percig sem illettek bele), de valós történelmi helyzetet bemutatni, a hős egyéni küzdelmeit, romantikus szállal (ami szörnyen klisé, viszont Cate Blanchett karaktere tetszik), humort, ugyanakkor erkölcsi tartást, és férfias küzdelmet, mindemellett pedig mindenféle történelmi cselszövést, és politikát, ami a végére számomra túl nagy falattá vált (hogy egy egyszerű közkatona emberi jogokról szónokoljon az abszolút hatalommal bíró királynak?) - annyira, hogy a végső csúcspontnál egyszerre öt  film jutott eszembe: Gladiátor, Ryan közlegény megmentése, Trója, A gyűrűk ura: A két torony és A király visszatér. Na meg van pár vértelen karakter is: a sheriff, a királycsajszi, Allan (szegény, szar lehet Robin bandájában csak amiatt szerepelni, mert tud énekelni) és sajnos leginkább a főgonosz (pff..., róla ne is beszéljünk). Akkor már inkább egy szaracén, aki jatagánával vág ketté lovakat.
Muszáj vagyok megint csak a '91-es változatra utalni, mert hát értem én, hogy realitás, de itt Robin szinte többet kardoz, mint nyilaz, ráadásul nincs túl sok emlékezetes jelenete (nem lő át köteleket a titkos "szuperpontos lövés" képességével).
Összességében, minden szőrszálhasogatásom ellenére élvezhető film, és te is biztosan élveznéd, legfeljebb zavarna, ha érzékeny vagy a legendák megfilmesítési kísérleteivel, és a történelmiséggel.
(további megnézésre ajánlom Luc Besson Jean D'Arc/Joan of Arc-ját, ami szintén egy legendát próbál hitelesen bemutatni, szerintem egész jól)

most megyek is, és megnézem a tolvajokfuszeklik fejedelmét

Minimum, hogy ezek kedvencek, 1/b

Ha már kedves szerkesztőtársam felkeltette a figyelmemet arra, hogy nem ártana sűrűbben közreműködnöm, így hát én is összerittyentettem egy listát. Én olyan albumokat akarok bemutatni, amiket idén találtam (bár még koránt sincs vége az évnek, de kit érdekel), és megtetszettek.

Unkle - Where Did the Night Fall (2010)

 Mégis csak egy csalódással kell kezdenem. Az Unkle-t nagyon szeretem (a legelső, leghíresebb albumukat pont nem), a kissé melankólikus, kissé elszállós, de mindenképpen egyedi hangzásuk miatt. Ehhez képest az új album nem nyújtott túl sok újdonságot: nem csak a sötét hangzást hiányolom, hanem az egyediséget is - beteszed, hallgatod, de semmi egyéb.
Mindenesetre kiemelném az intro számukat, a Joy Factory-t (kellemes), és a Falling Stars-t (ritmusos szöveg)
14/8

Crystal Castles - Crystal Castles (II) (2010)

Ez is egy folytatás album, ez is kicsit más, viszont jó értelemben. A Crystal Castles-t remélem nem kell bemutatni, ha mégis, akkor mindenképpen pótold be az első albumot. Ez annyiban újdonság hozzá képest, hogy kevesebb pittyegés, és régi számítógépes hanghatás van benne, sokkal "hallgathatóbb", néhol pedig zavarbaejtően rádióbarát (pl. Celestica, Baptism). Aki a CC-t a durva hangzás miatt szerette meg, ezzel csalódhat egy kicsit - de nem én!
A kezdő szám, a Fainting Spells nagyon jó, de nem szabad olyan basszussal hallgatni, amibe nem remeg bele a veséd (marhajó koncertnyitó is). Doe Deer ugyan buta, de pont ezért jó. A Year of Silence vokálja egy Sigúr Rós számból van kölcsönözve, de ez a monoton ismétlés nem megy ki a fejemből. Még említhetnék sokat, mert nagyon jó az album, a vége felé talán kevésbé
14/13

Moderat - Moderat (2009)

Kis teljesen felesleges háttérinfo: a Modeselektor és Apparat (őt önmagában is erősen ajánlom) fúziójából alakult ki, élőben még egy DJ is kísérheti őket. És ha már élő: a háttérben nagy kivetítő, a DJ állványokon meg LED csövek villognak, nagyon dizájnos
Ez az album hibátlan. Olyan légköre van, ami beránt, hipnotizál, és utána is veled marad.
A New Error mellé a klippet is ajánlom, de csak miután megismerkedtél a számmal magával. Ha a New Errorra azt mondanám, hogy nagy érzelmeket kelt, a Rusty Nails fokozottan, főleg szöveggel együtt - most tartok egy kis szünetet...
ezután lelassul az album, nyugodtabb hangvételűvé válik, viszont vannak meglepetések, pl. a Les Grandes Marches, amire csak később kaptam fel a fejem, de akkor nagyon.
13/13

Fever Ray - Fever Ray (2009)

Ez is amolyan side-project, mégpedig Karin Dreijeré (aki nem ismerné, a The Knife elképzelhetetlenül zseniális együttes énekese). Nagyon elüt a The Knife-tól, így nem is merném ahhoz hasonlítani, ez Karin saját hangzása. Azt hiszem az első szám, klippel együtt sok mindent elmond. Ezt az albumot csak csendben, egyedül lehet hallgatni, egy két kivétellel, mint a Seven. kiemelném még az I'm Not Done és a Coconut ütemeit.
10/8

The XX - XX (2009)

Ha már eleged van a lassú, introvertált dallamokból (még ha ilyen kifejezés nem létezik is), akkor ezt az albumot nem neked találták ki. A simán Intronak nevezett szám nem intro, hanem egy egész szám, ami megáll a saját lábán, sőt az album egyik csúcsa. A felállás valami ilyen: nagyon ügyes dallamokkal működő gitárok, és két halk, kissé szenvelgő énekhang (egy fiú és egy lány). A szerelmes, meg összetört szívű balladákból viszont nekem is elegem lehet néha, úgyhogy túl sokszor nem ajánlom meghallgatni.
11/8

Yeah Yeah Yeah - It's Blitz! (2009)

 A végére mutatok egy pörgős albumot, ami némiképp szintén elüt a korábbiaktól, mert sokkal több (vagy úgy egyáltalán?) elektronikus hangzás van benne, és úgy általában is más a stílus. Erről mi sem árulkodik jobban, mint hogy a második szám, a Heads Will Roll szinte könyörög egy technósabb remixért. A Soft Shock egy lágyabb szám, de szintén tetszetős, a Dull Life egyáltalán nem lágy, viszont annál pörgősebb, és annál tetszetősebb.
10/7

Minimum, hogy ezek kedvencek pt. 1

Tudniillik nem csak afroamerikai kultúrából eredeztethető zene csendül fel zenelejátszó programomban. Hangulattól függően kényeztetem fülemet techno, minimal és techminimal (illetve ezen műfajokból képzett összes lehetséges stílus permutációjával létrejött) zenékkel. Nem akarok vissza menni Ádám és Éváig, jövök az elmúlt egy-két hét kedvenceivel, noha némelyiknek már szakálla van. Érett már egy ilyen bejegyzés is. Azért első rész, mert igyekszem hatni szerkesztőtársam lelkére, hogy állítsa össze ő is saját ötösét.

Gui Boratto - Matryoshka


Ricardo Villalobos - Dexter


Dapayk & Padberg - Stop It


Utku Dalmaz - Don't Get Lost (Ahmet Sendil remix)


Marek Hemmann - Inessa

Friss hús: Norba - Agykontroll

A minap vették ki a sütőből, így a youtube-nak még fogalma sincs az egészről. Egyelőre kifejezetten nehéz lesz alátámasztani impresszióimat tényleges hanghullámokkal.

Norba a Kriminal Beats MC-jeként és a Hanyag Elegancia butikosaként ismert elsősorban. Diszkográfia röviden:
2000 - Dózis - Földalatti karnevál
2005 - Bankos & Norba - Minden lében két kanál
2007 - Norba - Amíg a város alszik
2008 - Norba & No/One - Hanyag elegancia - EP
2010 - Norba - Agykontroll
és hosszabban.

18 trekk, nívós közreműködők. Így elsőblikkre 8.3/10-et mondanék a lemezre. Vannak instrumentális remekek ("Fültágító", "Mondj valamit","Stílusjegyek"). A Nem Közölt Sávval közös "Vakvágány" nekem nagyon bejött, a Barbárfivérekes "Dolce Vita" szintén. Bankosnak sajnos csak egy versszak jutott. Kuriózum még a Caramellel együtt felvett "Bakancslista" és Sena vokáljával készült "Életjelek". Korábban elkészült videóklipet most mégis csak illik idemetszeni:

Előkerült néhány klasszikus

1979 Sugarhill Gang - Rapper's Delight


1983 Grandmaster Flash - The Message


1988 N.W.A. - Straight Outta Compton


1990 Digital Underground - Humpty Dance

Dusty Kid - A Raver's Diary (2009)

(én máshogyan értékelem az albumokat, mint benke_x kollégám, sőt úgy egyáltalán. Mert hogy annyi pontot adok rá, amennyi számot nem töröltem ki)
Mára Dusty Kidet szemeltem ki, pontosabban az új albumát, amihez szerintem jobban illene olyan cím, mint A Raver's Night. Mert hogy:
Kezdődik egy sima techno-electro-rave (válaszd ki a szimpatikust) számmal, amolyan bemelegítőként, de a második inkább egy paranoid tripre emlékeztet. A harmadikat nem tudom, mert kitöröltem, gondolom ezen a vonalon ment tovább. Utána az album kezd könnyebb lenni, az ötödik szám pedig számomra a tetőpont: Cowboys. Ha az életemről film készülne, ez lenne a negyedik szám. Kissé monoton, beforduló-kitekintő, a felénél viszont felvidámul - ahogy az album is. Ha maradnék a cím javaslatomnál, a Cowboys az, amikor Dusty egy cigivel a kézben bámulja az éjszakát. Még jön egy kis pittyegés, de a The Fugue megint kissé hipnotikussá válik az élmény, az Americánál pedig már felkel a nap, mennek haza az emberek a buliból, de nem fáradtan, hanem felfrissülve, az Agaphes-nél pedig már kezdődik a napi rutin. Az utolsó számban egyedüliként vokál is van, gitárkísérettel, ez már olyan dél körül tekint vissza az előző éjszaka bulijára.

11/9

Ki kicsoda? #1 - Sean Price

Belekapaszkodva a zene szárnyaiba repülünk fel olyan magasba, ahonnét minden látható. Indítok egy ilyen ki-kicsoda sorozatot, olyan rapperek munkássága lesz felelevenítve akiket érdekesnek tartok. Nem vagyok wikipédia, sem Révai Nagylexikon.

Sean Priceról tényszerűen annyit érdemes tudni, hogy Brownsville, Brooklyn legmélye a főhadiszállás. A 90-es évek derekán itt állt össze a Boot Camp Clik, azóta érkeznek a jobbnál jobb albumok. Rucknak (ez Sean P. Heltah-Skeltah duóban felvett másik alteregóneve) 2005-ben jött ki az első szólója a Monkey Barz, 2007-ben a Jesus Price Supastar és szintén ebben az évben egy "official mixtape", a Master P névre keresztelt válogatás.
Most minden albumról jöjjön 1-2 elektronikus krikszkraksz:
A producer bridág nem változott az idők folyamán, két kedvencem Khrysis és 9th Wonder nevei védjegyek a sikerre.



A Monkey Barz-ról még érdemes megjegyezni a Heartburn című fúlmasszázst.

Időrendbe haladva érkezetzt a Jesus Price Supastar 2007 februárjában, a közremüködők listája a szokásos. A Boot Camp Clik-es jóbarátok mellett, főleg NY-beli MC húznak kesztyűt az albumon. A legelismertebb hiphop magazinok 8.5-9/10-es osztályzatokkal értékelik az albumot. Pár anyag róla:
P-Body (feat. Rock) - Sean Price
Talán az egyik kedvencem, hangulatos klippel és súlyos rímekkel:


A korona harmadik ékköve, a "Master P" egyfajta válogatás lemez. Hangzásvilágában a legszínesebb, ez nyilván annak köszönhető hogy az album minden száma közreműködök segítségével jött létre. Az intro rögtön mindenidők egyik legjobb felvezető beszédét/zenéjét tartalmazza:

Itt most vad link háborúba lehetne keveredni, bele sem vágok. Youtubehoz mindenki ért, mondom az általam vélt legjobb számcímeket: Legbreakers, Connect 4, Long Fifth Goodnight, M.A.S.T.E.R. P., Goodfellaz ésatöbbi

Mi fán terem? Tapasztalati hiphop

Előző bejegyzésemben felmerült problémakört csontoznám tovább. A wikipédia szerint kategorizálás szempontjából az "experimental hiphop" egyfajta hiphop irányzat, hasonló az "indie rap"-hez. Kiváltképp utálom ezt az indie elöljárószót mert minden zeneműfajban olyan könnyedén puffogtatható. Ha valaki kitalálja, hogy más mint a többi, máris indie-nek nevez(tet)ik magukat. Indie-pop, indie-rock, indie-minden, utálom.
A zenetörténészek szerint a tapasztalati hiphopra jellemzőek a (női) vokálok, gitár hangok és elektroniku kütyükből fakasztott különböző hanghatások. Állításuk szerint sok esetben improvizálnak az előadók, freestyleoznak, de ez baromság. A legismertebb exp-hiphop előadókra jellemzőek az átgondolt szövegek és a tényleges mondanivaló.

Igazat szóló

A lexikonok szerint ez az experimental hiphop, olyan intelligens-féle. Zseniális klipek párosítva értelmes mondanivalóval. Merjétek HD-ben nézni!




Azt mondja:
My heart go out to everybody at Ground Zero
Red, black, yellow, white and brown heroes

Tiszteletünk tesszük

Aki a "zene után érdeklődők" és a "koncertre szívesen eljáró" emberhalmazok metszetébe tartozik az bizonyára tudja milyen érzés, amikor "must see" művész érkezik elérhető közelségbe. DJ Premier egyik blogján talán 2 hete jelent meg az infó, miszerint idén tél elején a Mester látogatását teszi az öreg kontinensen. Ha valakinek mininális rálátása van a hiphop kultúrára tisztában van vele, hogy olyan személy érkezik december 9-én Budapestre, aki kitartó munkával döngölte simára azt az utat, amin most egynyári fiftiszentek, akarom mondani lilvéjnek stílustalan MTV huszárok flangálnak.

A Goodfellaz & a Dürer Kert csapata egy rendhagyó rendezvénnyel hajt fejet és emlékezik meg a new york-i mc ről, Guru -ról a Gang Starr-ból.

Dj Premier (Gang Starr)

Pre Show:
Saiid (Akkezdet Phiai, Goodfellaz)
Norba(Kriminal Beats)
Frequent (Akkezdet Phiai, Goodfellaz)
Steady (Beat Dis. Goodfellaz)
Györemix! (Tyra)

@ Dürer Kert
Belépő:
elővétel:2500 (Hanyag Elegancia, Dürer Kert) helyszín:3000

Úgy érzem gyerekes dolog lenne most bármi Preemo számot linkelgetni, akinek most nem csendül fel a fülében egy Above The Clouds, egy You Know My Steez vagy akár bármelyik Militia az üljön le! Egyes!

  

A 7. napon

Világméretű graffitis project a TSL Films jóvoltából. Sziszegjenek a fejek, húzza alá a legjobb vonósnégyes! Videók!