Get Him to the Greek (2010)

Még mielőtt mély filmesztétikai elemzésbe bonyolódnék kénytelen vagyok kijelenteni, hogy NEM értek a filmekhez. Talán azzal lehetne jellemezni ízlésvilágomat, hogy az első 10 kedvenc kilenc filmem közül 9 darab Bud Spencer - Terrence Hill kooprodukció, a 10. a Vaklárma (Richard Pryor & Gene Wilder).
Az utóbbi talán egy évben azonban nyitottam a nagyvilágfelé, főleg barátnőmnek és haveri körömnek köszönhetően, így egyre több modernkori filmeposzt is megtekintettem.

Get Him to the Greek (2010) magyarul: Felhangolva

A magyar címről annyit, hogy valamit ki kellett találni mert csak így értelmezhető. A film elején gyorsan megtudjuk, hogy Aldous Rain (Russell Brand) lesz a főszereplő és nagyon karakán idétlen stílusa van (lesz végigí). Személyéről annyit, hogy láttam már a Lepattintvában és ott nagyon megrühelltem (filmkultúrában nálam mélyebbre ásott komám szerint botrányosan irritáló magyar szinkronhangja miatt). Aldous nagy rocksztár volt, de legújabb száma füstbe ment, barátnője elhagyta, romokban az élete ecetera ecetera. P. Diddy egy nagy Los Angeles-i producer iroda feje, aki kitalálja hogy Aldousnak újabb esélyt kell adni és rendezvényt szervez. Ügyefogyott nímand emberét, Aaron Green-t bízza meg a feladattal, menjen már el az exsztárért Londonba és hozza el fellépni. A bonyodalmak ott kezdődnek, hogy Aaron mérhetetlenül introvertált, míg Aldous meglehetősen világi életet él. Útjuk során balhéba kerülnek New Yorkban és Las Vegasban is, Aaron nem tagadhat meg semmit Aldousnak, különban a hisztis sztár lemondaná a fellépést. Egy rakat többnyire egyedi jó poén van a filmben. Végén persze kasszasikerrel, Aldous belátja hogy nem csak temérdek Jeffreytől (ha megnézed a filmet rájössz :D) lehet szép az élet.