Az elmúlt hét során sokszor merült fel Dusty Kid neve a blogunkon, ami nem is csoda, hiszen november 7-én kijött legújabb albuma, a Beyond That Hill, nekünk pedig lelkiismereti kötelességünk írni az új munkáról. Előző albuma, a Raver's Diary két éve jelent meg, én magam írtam is róla egy gyors bemutatót. Akkor egy rave-es, minimal techno utazásra hívott minket Dusty. Most szintén egyfajta utazásra hív, kevesebb rave-vel, viszont több melodiával és introspekcióval. és bazihosszú számokkal.
Rögtön az elejénegy hosszú, tíz perces számmal kezd: Nora Nights. Ehhez kell is, kellemesen monoton zakatoló, kissé hipnotikus szám, klubbokban bemelegítés során, a szett elején tudnám elképzelni, vagy amikor már lecsengett a tombolás.
A következő szám, a Jknoussa, viszont nem egy kezdő szám, ebben nagyon el kell merülni, egy minimal gyöngyszem lévén - na meg szintén a 10 perces határt súrolja. A kezdő hipnotikus hangulat ne tévesszen meg senkit, nem egy introvertált számról van szó, a végén nagyon is elszabadul.
Még csak a harmadik számnál tartunk, de már 35 percnél tart a játékidő. Az Argia egy keményebb és komolyabb szám, és szintén remek minimal darab. Ez, illetve a remix-e már előkerült a blogunkon.
De nem csak minimal szeletelés folyik az albumon, itt van a Chentu Mizas, ami kellemes, gitárral színesített éneklős darab, ezt akár rádióban is el tudom képzelni.
Ezután viszont a sötétebb hangvételű, néhol acid housre-ra emlékeztető Polybolo következik, de Dustytól már megszokhattuk az ilyen vadabb húzásokat. Ezt amúgy nem értem, nagyon kilóg a környezetéből, hiszen a rákövetkező darab, a Cheyenne is olyan melodikus, mint sok más előtte, ráadásul ebben is megtalálhatóak élő hangszerek.
Az albumot pedig a leviatán méretű, 23 és fél perces That Hug zárja, technós, elszállós hangulatával, néhol goás megoldással.
Verdikt: Egy szépen csengő, jól összerakott album. Szokatlanul hosszú számok vannak, de a hosszúságuk indokolt, és nem unalmasak (na jó, a 23 perc talán túlzás). Dusty Kid lecserélhetné a Kid tagot a nevéből valami érettebbre.
nálam a chentu mizas kb az év száma (kissé hiteltelenné teszi a dolgot hogy én ezt naponta elmondom vagy 30 trackre :D), tökéletes folytatása a nemurnak, még a vokált is ugyanaz a csákó (DK) adja elő. az argia tökéletes darktechno alkotás, amit dusty játékossága vidít fel kis mértékben. a jknoussa kissé hasonlóan indul mint robot koch és portabel morla alkotása a verbal bruises(ennek eredetije koch albumán a glassdrops címet kapta).
VálaszTörlésimádtam az elemzés olvasása közben hogy rávilágítottál a polyboloban található acid house elemekre! régen dusty kid karrierje elején, a douteque tagjaként ennél monotonabb, még borúsabb számokat készített.
Első ránézésre a That Hugnál a fejemet fogtam. Hallottam belőle 21 és 23.5 perces verziót is, tudtam hogy nem fog unalomba fordulni (ismerve az Americat és a Cowboyt), sőt végig fokozza a hangulatot. Pont mire beérek a belvárosba busszal végigpörög... másfélszer :)
DK a vokálos teljes neve?
VálaszTörlésNekem az első két szám a kedvencem, zseniálisak
ezt még a beyond that hill promo videojaban lattam, hogy vocals: DK, de közben rájöttem hogy ez simán Dusty Kid és valszeg a saját hangjával játszik el (mai világban bármiből bármit, amióta van ez az auto tone... :(). érdekesség hogy az albumról több számot is Robert Babicz master-elt, itt van pár infó
VálaszTörléshttp://www.discogs.com/Dusty-Kid-Beyond-That-Hill/release/3222394