A pontosan dokumentált zene múltja cirka 100 éves múlttal büszkélkedhet (eltekintenék most a fa dobok, nádihegedűk és agyagköcsögök ütéséből nyert nem alulbecsült ütemekre, hiszen ne feledjük minden mai zenei alkotás ezeken alapszik!), ez alatt gombamód szaporodtak az új és még újabb egyedi zenei próbálkozások. Az alapokból tölgyfaként, szerteágazó módon nyílnak friss stílushajtások. Sok konok azt gondolná, hogy már nem lehet újat mutatni, de én most bizonyítékokkal fogom alátámasztani ennek ellentétét.
A vírus neve: Wonky! Már a szó jelentése (és szerintem alakja is) utal a mögötte rejlő jelentéstartamra, rozoga, roskatag. Behatol a hallójáratodba, elárasztja az egész tested, áthatja minden porcikádat. Lefolyása változó, de minden esetben gyógyíthatatlan, dopping (tehát teljesítményfokozó) hatású. A beteg találmány feltalálója és a mixtúra kifejlesztője Flying Lotus volt, egy lightos Los Angeles-i stúdiómunkával töltött ördögi éjszakán. Nélkülönözhetetlen kelléke egy lehetőleg atombiztos számítógép és sequencer. Az alábbi üvegcsékből kell gondosan pipettádból cseppenteni a wonky előállításához:
- hiphop
- electro
- dubstep
- grime
- chiptune
- crunk
- hyphy
Most azt hiszed, hogy ennyi az egész és téged fognak ültetni Flying Lotus trónjára. FlyLo 2000 óta tartó munkássága során 3 nagy stúdió albumot dobott a piacra, melyek egy-egy ékkövek a kísérleti zene égboltozatán. A legújabb, 2010-es cuccáról ez a Laura Darlingtonnal felvett tracket szeretném megosztani veletek, felhívnám a figyelmet a témaadó zseniális ping-pong samplerre.
Kis kanyar vissza (egyébként a wonky albumokra jellemző, a folyamatos változás, stíluskanyarulatok) a 2008-as Los Angeles néven kiadott Lotus albumhoz. Sokkal intenzívebb dubstep hatásokkal tarkított szám ez:
Természetesen a wonky-nak célja is van (érdekes okfejtés lehetni, hogy mindenképp kell lennie egy alkotásnak céljának, mondanivalójának, talán kommentben lesz erről szó). Bepunnyadt a tengerentúli hiphop piac, sematikussá váltak a szövegek, az instrumentálok, hiteltelenné vált az egész szakma. A zenei fejlődésnek elkerülhetetlen elem a elektronikus kütyük térhódítása. A fiatal producerek éppen ennek a lehetőségnek a szárnyaiba kapaszkodtak bele. A wonky ütemek törtek, zaklatottak mégis rejlik bennük egyfajta romantika. Rögtön mondok is rá pár példát:
Az abszolút stílusprezentáló albumot 2009-ben adta ki arany kezéből Hudson Mohawke a Warp Records gondozásában Butter címmel. Kis háttértörténet, az egész story könnyebb megértéséhez. Hudson már 11-12 éves korában különböző játékkonzolok (igen, például Playstationnel) segítségével fabrikált hangokat, ezek után nem is meglepő, hogy 15 évesen finalista volt a brit DMC versenyen.
Az album borító színkavalkádja szintén kis ízelítőt ad a tartalomból.
A szabálytalan, szétszabdalt ütemek első blikkre primitívnek tűnő kattogások a 80-as, 90-es évek funky és rnb dallamaival fúzióba lépve viszont egy másik dimenzióba repítik a hallgatót. Három tracket linkelek, semmi analógiát nem érdemes keresni, mert nem fogtok találni (szintén a wonky jellemzője, a teljes szabadság).
Az első felütéstől az utolsó hangig formabontó albumot adott ki a kezéből Hudson Mohawke, aki képes értelmezni gegekkel teletömött alkotásait az díjazni is fogja alkotásait.
Nem csak az angolszászok éreztek rá a wonkyban rejlő zenei lehetőségekre, Bécsben és Berlinben (alapvetően az elektronikus zenék zászlós bástyája) is ráéreztek különböző előadók. Az abszolút kísérleti zenét játszó Dorian Concept egyre nagyobb ismertségre tesz szert megalkuvást nem tűrő hanghasználati egyedisége.
Robot Koch pedig nem is oly régen lépett fel az A38 hajón, a Space Is Called 3. epizódjának keretein belül.
Mindeközben Magyarországon sem alszanak a nyitott gondolkodású előadók. Az S*10 kiadóból Takeshi vagy a Kriminal Musicos Ozon. Utóbbi munkára jellemző a "kevés néha több" alapigazság. Egyszerűen felépített dallamok adják a trackek fő csapásvonalát, a hiphopot pedig olyan egyedien és kötetlenül értelmezi, hogy egyszeri 50 cent hallgatók rá sem ismernének.
Egy szó, mint száz hallgassatok rengeteg wonkyt. Egy valamiben teljesen biztos vagyok, sosem lehet ráunni a fentebb felsorolt jellemzői miatt.
A vírus neve: Wonky! Már a szó jelentése (és szerintem alakja is) utal a mögötte rejlő jelentéstartamra, rozoga, roskatag. Behatol a hallójáratodba, elárasztja az egész tested, áthatja minden porcikádat. Lefolyása változó, de minden esetben gyógyíthatatlan, dopping (tehát teljesítményfokozó) hatású. A beteg találmány feltalálója és a mixtúra kifejlesztője Flying Lotus volt, egy lightos Los Angeles-i stúdiómunkával töltött ördögi éjszakán. Nélkülönözhetetlen kelléke egy lehetőleg atombiztos számítógép és sequencer. Az alábbi üvegcsékből kell gondosan pipettádból cseppenteni a wonky előállításához:
- hiphop
- electro
- dubstep
- grime
- chiptune
- crunk
- hyphy
Most azt hiszed, hogy ennyi az egész és téged fognak ültetni Flying Lotus trónjára. FlyLo 2000 óta tartó munkássága során 3 nagy stúdió albumot dobott a piacra, melyek egy-egy ékkövek a kísérleti zene égboltozatán. A legújabb, 2010-es cuccáról ez a Laura Darlingtonnal felvett tracket szeretném megosztani veletek, felhívnám a figyelmet a témaadó zseniális ping-pong samplerre.
Kis kanyar vissza (egyébként a wonky albumokra jellemző, a folyamatos változás, stíluskanyarulatok) a 2008-as Los Angeles néven kiadott Lotus albumhoz. Sokkal intenzívebb dubstep hatásokkal tarkított szám ez:
Természetesen a wonky-nak célja is van (érdekes okfejtés lehetni, hogy mindenképp kell lennie egy alkotásnak céljának, mondanivalójának, talán kommentben lesz erről szó). Bepunnyadt a tengerentúli hiphop piac, sematikussá váltak a szövegek, az instrumentálok, hiteltelenné vált az egész szakma. A zenei fejlődésnek elkerülhetetlen elem a elektronikus kütyük térhódítása. A fiatal producerek éppen ennek a lehetőségnek a szárnyaiba kapaszkodtak bele. A wonky ütemek törtek, zaklatottak mégis rejlik bennük egyfajta romantika. Rögtön mondok is rá pár példát:
Az abszolút stílusprezentáló albumot 2009-ben adta ki arany kezéből Hudson Mohawke a Warp Records gondozásában Butter címmel. Kis háttértörténet, az egész story könnyebb megértéséhez. Hudson már 11-12 éves korában különböző játékkonzolok (igen, például Playstationnel) segítségével fabrikált hangokat, ezek után nem is meglepő, hogy 15 évesen finalista volt a brit DMC versenyen.
Az album borító színkavalkádja szintén kis ízelítőt ad a tartalomból.
Az első felütéstől az utolsó hangig formabontó albumot adott ki a kezéből Hudson Mohawke, aki képes értelmezni gegekkel teletömött alkotásait az díjazni is fogja alkotásait.
Nem csak az angolszászok éreztek rá a wonkyban rejlő zenei lehetőségekre, Bécsben és Berlinben (alapvetően az elektronikus zenék zászlós bástyája) is ráéreztek különböző előadók. Az abszolút kísérleti zenét játszó Dorian Concept egyre nagyobb ismertségre tesz szert megalkuvást nem tűrő hanghasználati egyedisége.
Robot Koch pedig nem is oly régen lépett fel az A38 hajón, a Space Is Called 3. epizódjának keretein belül.
Mindeközben Magyarországon sem alszanak a nyitott gondolkodású előadók. Az S*10 kiadóból Takeshi vagy a Kriminal Musicos Ozon. Utóbbi munkára jellemző a "kevés néha több" alapigazság. Egyszerűen felépített dallamok adják a trackek fő csapásvonalát, a hiphopot pedig olyan egyedien és kötetlenül értelmezi, hogy egyszeri 50 cent hallgatók rá sem ismernének.
Egy szó, mint száz hallgassatok rengeteg wonkyt. Egy valamiben teljesen biztos vagyok, sosem lehet ráunni a fentebb felsorolt jellemzői miatt.
ennyi jó zene, nincs is elég idő meghallgatni mindet.
VálaszTörlésSzegény Mozart, Csajkovszkij, Wagner meg úgy kábé az összes komolyzenész 1900 előttről meg forog a sírjában, amiért őket lazán kihagytad. És hiszed vagy sem, még a népzene is elég jól van dokumentálva, legalábbis nálunk szerencsésebb történelmi fejlődésű országokban.
A következő posztban meg esetleg írhatnál arról, hogy mi a fene az a grime, chiptune, crunk meg hyphy
tény hogy eléggé a végleteinél fogtam meg a témát a bevezetésben, de több Robot Kochot találunk a mixcloudon vagy a soundcloudon mint mondjuk Brahmst. amennyiben lesz érdeklődés ezek után, kifogom fejteni azokat is, csak sajnos még mindig több nézettsége van Lady Gaga Judas-nak, mint ennek a zene szakbarbár posztnak :)
VálaszTörlésPedig Brahms oda tudta tenni rendesen. Ő volt az akkori idők Armin van Buurenje
VálaszTörlés