Yonderboi - Passive Control albumelemzés

Szeptember 23-án jelent meg 6 év kitartó, már-már lemondó hangulatú várakozás után Yonderboi sorozatban harmadik stúdióalbuma. A koncepció kidolgozottsága egyértelmű követelmény volt a hosszú várakozási idő miatt. A downtempo honi királyának munkássága, olyannyira felvilágosult jegyeket mutat, hogy szinte el sem hinnénk hogy magyar fiúról van szó. A magasfokú alkotói kötetlenségben megalkotott album megérkezett a lejátszómba. Pedáns diák módjára elkezdtem az előzetes felkészülést az anyagból, lemezkritikák, interjúk aztán hanyag iksszel zártam be az egész projektet. Új döntöttem maradok a hagyományos, már bevált módszeremnél és néha torz, néha egészen mélyen a szívemből jövő impresszióimat osztom meg veletek a lemezt párhuzamosan hallgatván a poszt bepötyögésével.

1. Sustainable Development
Az intróként funkcionáló első felütés tipikusan olyan alkotásra sikerült, amit mégegyszer semmilyen körülmények között nem fogok meghallgatni. Ha véletlenül egy tömött buszon beadná, direkt ilyen esetekre méretesre szabott Ipod playlistem, dühösen nyúlnék a farzsebembe és skippelném tova a szigorú attitűddel előadott monoton fecsegésre építő számot. 0/10

2. I Am CGI
Hangszerparádé, ez az első kifejezés, ami a track kiteljesedésekor eszembe jutott. Már itt érződik az albumon, amit Yonder is elmondott, többször átcsócsált cuccokról lesz szó. Ahogy berobban a trombita és letisztult repedt fazékként felcsendül, úgy éri el a szám fellegvári magaslatait. 8/10

3. She Complains 
Kissé befordultabb, halovány árnyképpel indító muzsika. Közel másfél perces reaktor ajtó nyitogatás után először csendül fel Charlotte Brandi finom orgánuma. A dobgép bemutatkozása kissé banálisra sikeredett (egyértelműen várható volt), kiállás, dobgép, kiállás. Klisé a szám, mégis meghallgatnám mégegyszer a leányzó énekhangja miatt. 7/10

4. Roast Pigeon
Várnátok, hogy a sült galamb a szátokba repüljön. Ez a unalomig kattogtatott demagóg szöveg egyáltalán nem illik ide, csak kedvem volt leírni. Végighallgatva a számot, mintha alapjaiban három különböző részből állna, akár harmadrészekre is metszhette volna a készítő. A nyennyegés kezdetekor kissé féltem, hogy nagyon elrepülünk Woodstock irányába, de magával ragadott az alkotás és nem vizionáltam bele semmiféle MGMT-t. 8/10

5. Paint Hunting On The Wall
Lírai gitárral kezd és lightos dubstep bontakozik ki belőle, jön másodszor Charlotte és egyelőre nem unom. Kiváncsian várom mikor fogom éppen azon felhúzni magam, hogy egy énekes, egy nyennyegős szám közé bekerül egy csak instrumentálisra építkező darab. Hogy lesz ez? 7/10

6. Brighter Than Anything
Élesen metszett ütem adja ennek a számnak az alapján aztán Nelly Furtado és Enya közös lánya vokálozza végig a nótát. Erős pálfordulás ahhoz képest, hogy a track elejei beat folytatásaként 3 erősen megfogalmazott Ol' Dirty Bastard versszakot is eltudtam volna képzelni. 6.5/10

7. Mono De Oro 
Spanyolosok előnyben vannak a cím értelmezésekor, google translate helyett elmondom, hogy Arany Majomnak is elnevezhette volna Yonderboi ezt a hetedik számot, ami rajtszámútól mindig sokat várunk. A videóklipet képzelek alá, élénk fantáziámat segítségül hívva. Turbános arany majmok foglalják el a Taj Mahal környékét, nem agresszíven (mint a Majmok Bolygójában), hanem barátságosan, játékosan. Ha rossz hangulatomban kap el ez a track, tuti csak mégjobban fel fog húzni pimaszsága. 7/10

8. Synchronicity 
Az a tipikus downtempóféleség, egészen addig míg Charlotte hosszú szőke göndör hajával (tulajdonképpen foglalmam sincs milyen a haja, éppenséggel lehet tar kopasz is...) kiáll az egyszemélyes rivaldafénybe és kristálytisztán felénekli a világbékét elősegítő mondanivalóját. Nagyon tiszta, nagyon felhőtlen, sehol egy kis magyar nyomor. 6/10

9. Inexhaustible Well 
Ez a szám azért nem jó délutáni alváshoz, mert amikor éppen a rózsaszín unikornisok szökkennének át a habzó patakon akkor jön be a képbe egy borzasztó diadalittas sample, ami olyan szinten sematikus, hogy ez a számot jól le fogom pontozni. Glitchként jól szét lehetne kapni ezt a számot, de az én lelkivilágomnak túl tiszta. 5/10

10. Come On Progeny 
Most úgy jól esne egy kis eldurvulás, mikor fog jönni? Már csak 2 track van vissza. Lágy hegedűből következtetek, hogy erre a nótára sem fogom beszakítani az éjjeli lámpámmal a 45 centis LG tévémet, bármennyire is jó lenne már indokot találni egy új beszerzésére. Na ez jól beárazza a tracket, nem is rá figyelek, hanem a vak televízió képernyőre. 5/10

11. After The Snap
Félek kései lesz a nagy javítás, egy kisfiú hadoválásra pedig olyan nehéz lesz felépíteni mint a Giza-i piramisokat lápos területen. Ez olyan outro féle, most már rájöttem. A végén megszólaló hegedűből kaphattunk volna egy kicsit. 6.5/10

Összegezve az albumot, Yonderboi bármennyire is nem szerette volna, van az albumnak egy íve. Charlotte Brandi csodálatos hangja bizonyítja, hogy még 2011-ben is összelehet kurkászni szép dolgokat a MySpace-ről. Az én ízlésemnek a Passive Control kissé fényes, kissé mesterkélt, kissé idealistikus a világ, ami lefest. Yonderboi túl sok időt tölt vagy a hangeszközei előtt vagy olyan helyeken, ahol nincs ekkora államadósság. Az ötödik boldog szám után már kívánta fülem a belga, német vagy angolszász ropogós tört ütemekre építkező elektronikus alkotásokat. Egyértelmű kihallatszik a 11 tracket tartalmazó albumról, hogy nagyon igényes, körültekintően felvett munka. Yonderboi muzikalitása megkérdőjelezhetetlen, alkotói egyediessége pedig erőteljesen megsüvegelendő. Ízlések és pofonok, simogatások és paraszt taslák, én vadabb dolgokra vágyok, lehet 5 év múlva megnyugszom...

Szeretném megköszöni az album ajánlását, Gellén Péternek!