Miért néznék meg egy filmet a balettról? Kérdeznéd, ahogy én is kérdeztem magamtól. Ráadásul az sem szokott érdekelni, ha a film valamilyen szakmával foglalkozik. A nagy felhajtás, na meg Darren Aronofsky neve (még nem csalódtam a fickóban) viszont rávett, hogy mégis megnézzem.
Szerencsére azonban pozitívan csalódtam;
már az harmadánál tudtam, hogy ez egy nagyon jó film. Igen, a balettról szól, jobban mondva arról, hogy egy balerina mennyire rááldozza az életét, de ennél sokkal, de sokkal több. A balett csak egy eszköz - és habár nem kaptam kedvet ahhoz, hogy elmenjek egy előadásra, mégis máshogyan nézek rá -, lényegében bármilyen elhivatást bemuthatatott volna. Tehát, mivel több? Először is, a film nagyon személyes, mármint Ninát (akit
Natalie Portman alakít, meglepően rohadt jól. Szóval aki csak a Star Wars-ból ismerné, feltétlenül nézze meg ezt is) nagyon közelről ismerjük meg, annak ellenére, hogy nem sokat beszél, amikor igen, akkor is halkan, és lényegében nincsen élete a baletton és az anyján kívül. A személyes problémáit (amiből nincsen kevés) viszont jól bemutatják nekünk. Másodszor, a többi szereplő. Köztük is Thomas (Vincent Cassell), aki kissé arrogáns, és érdekes felfogása van az edzőségről, ami néha súrolja a zaklatás fogalmát, viszont ravasz. Meg persze Lilly (Mila Kunis) is, aki szinte teljesen Nina ellentéte: egy laza, élénk rosszkislány.
Harmadszor, a történet maga, ami egyszerű a maga módján, és sejteti a végkifejletet, mégis végigizgultam, ugyanis a köztes események, és a hogyanok izgalmasan vannak bemutatva (javítva egy megjegyzés alapján). Meg hát itt van a több rétegűség: a Hattyúk tavának története, Nina története, maga a balett előadása, és persze az átfedések, ellentétek, egymásra utalások, meg a sok apró szimbólum és jel: tükröződő felületek, fehér és fekete kontrasztja, utalások a hattyúkra, na meg egy kis pszichológia (freudi, jungi, vagy DSM, végülis mindegy).
Az az egy figyelmeztetnivalóm van, hogy lassú, ami miatt egyes ADHD-es egyének csak 10 részletben tudnák megnézni (kacsintás blogtársra), viszont ez a lassúság szükséges (szintén javítva). Az egyes elemek mondjuk szerintem lehettek volna erőteljesebbek is. Tehát az egész film magával ragadó, megrázó, elgondolkodtató. Tőle csak a King's Speech veheti el a legjobb filmért járó Oscart (amit ugyan nem láttam, de sejtem, milyen. A Social Networknél mindenképpen jobb). További elemzés nem szükséges, már csak azért sem, mert nem hiszek benne: bármi legyen is Nina "baja", az hihetően van bemutatva.
