Funktasztikus - B. A. Z. [klip premier!]

Funktasztikus futószalagon gyártja a videóklipeket és dícséretére legyen mondva, ez nem megy a minőség kárára! A Táncdalok, sanzonok, melodrámák címet viselő aktuális nagylemezéről ez az ötödik videóanyag. A klip képi világa kristálytiszta, mértani pontossággal ül rá a mondanivalóval. Feltartott pálcával, idegenvezetőként halad előttünk Funk és mutatja be nekünk Borsod-Abaúj-Zemplén megye életterét.

Pesti Mash - Pesti Mash Tape (2012) albumelemzés

A BrokenFinguz és Blood-Orange alkotópáros neve által fémjelzett Pesti Mash pontosan olyan zenét készít, mint a lógójukban munkairányként megjelölt turmixgép: a végletekig színes, kevert egyveleget. Ütemjeikben jól körülhatárolhatóan fellelhetőek a californiai iskola által bő 10 éve megjelölt experimental hiphop és a trip hop összetéveszthetetlenül karakterisztukus elemei. A Pesti Mash bemutatkozásként február elsejére időzítette első saját albumának megjelenését. Gyors ránézésre ízléses albumot kap kezébe, aki dobja az anyagért a jól megszokott kettőfelet. A felvett 17 számból 7 (közte az intro és az outro) alkotás teljesen instrumentális, a többire pedig vendég MC-ket hívtak Finguzék. Ez utóbbi tekintetben nem sokban különbözik más válogatásanyagoktól, viszont a saját kezűleg gyártott alapok átütő erőt adnak a lemeznek.

Pesti Mash - Pesti Mash Tape (2012)

Az album tételszámának az előzetesen, már december közepén bemutatott Vészk'járat - Hová című számát vártuk. A Galazek Viktória és Asztalos Norbert által kreált videóanyagot frissiben, a megjelenéskor már bemutatta blogunk.
Nem nyúlhatsz mellé, ha a Barbárfivéreket azaz Tibbah-t és Deego-t kéred fel vendégszereplésre. Az öregiskolás győri arcok a Pesti Mash ütemére is hozzák a tőlük jól megszokott nívót. Előadásmóduk flegmatikussága a Vágod..? című szerzeményben a megszokottnál is ütősebb. Szövegviláguk éppen annyira vulgáris és naturalisztikusan kifejező, amennyire egy underground alkotástól megköveteljük.


DJ Majestik egyes városi legendák szerint olyan régóta dolgozik a szakmában, hogy maga Isten is az ő scratch aláfestésére vezényelte le a Genezist. A Micsoda egy környék című skittel turbósított számban találkozik a nu és az oldschool körülbelül másfél percre.

Norba az Agykontroll megjelenése óta különböző vendégszereplésre való felkéréseknek tesz eleget, illetve elvitathatatlan szerepet játszott a harmadik Stíluspakk megjelenésében is. A Bűnös utcák című számban a stílus továbbra is eredetien hanyag, a mondanivaló most hátrébb (pl. a Kartonvároshoz vagy a Bakancslistához képest) szorult az ütem bátorságát kidomborítva.


A lemez egészét vizsgálva súlyos, mégis könnyeden fogyasztható anyagot kaptunk. Tényleg olyan, mint amikor mindenfélét összeturmixolunk, az eredmény mégis valami fogyaszthatóvá válik. Elsősorban nem is a szövegekkel előadott dalok húztak magukkal, hanem az instrumentális alkotások hagytak bennem maradandó nyomokat. Mint például ez, ez vagy ez. A két pesti beatmaker jól elkapta a stílus fonalát és hozta végig közel egy órán keresztül, mindezt úgy tartva, hogy a meghívott MC-k flowja közben bejátssza az egész színpalettát. Bonyolult, lezser a cucc, mégsem ápolatlan vagy gondatlan. Valami ilyesmi az igazi Stones Throw életérzés, amiről eddig azt hittem, hogy megvalósíthatatlan a 21. századi Kárpát-medencében, de örömömre csalatkoznom kellett.
erős 7/10

Napi kurvajó: The Death and Return of Superman

Egy ittas, sweded, és mindenek előtt baromi vicces filmecske a Chronicle írójától, amelyben Max Landis azon fakad ki, mennyire béna a Superman univerzum, és hogy mennyire logikátlan volt Supermant kinyírni, majd feltámasztani, aminek messzemenő következményei lettek. Plusz cameók Elijah Wood, Mandy Moore, Fulton és Simon Peggtől. Ha nem vagytok képregény meg szuperhős nördök, akkor is érdemes megnézni, mert kurvajó szórakozás, a röhejes alakítások, a színes (és trágár) nyelvezet miatt, meg az alacsony költségvetésű, de annál gázabb megvalósítás miatt.



Ha valakinek az első perc után sem görbült legalább picinyke mosolyra a szája, az menthetetlen.
(bónusz pont jár annak, aki felismeri Kelsey-t)

Sascha Braemer @Prestige, Budapest. 2012.02.17

Amikor először meghallottam Sascha Braemer People című számát rögtön tudtam maradandó alkotással állok szemben. Azóta óriási karriert futott be a szám, eredetiségét megtartva tört be a szélésebb hallgatóság ízlésvilágába. Bár az eredeti verzió kötözött magához, most mégis az rövidebb, vokál alapú verziót linkelem ide az ötletes képi megvalósítása miatt.


Bramer február 17-én Berlinből érkezik Budapestre, egészen pontosan a Club Prestige lemezjátszói mögé, hogy bevezesse a nagyérdeműt az ő sajátos minimal pop/house világába. Minden részletesebb infót az alábbi rádió hirdetésből és flyeren megtudhattok:
Truesounds presents Sascha Braemer (Budapest, Club Prestige 17 Feb) by Dandy aka. Peter Makto

napi kurvajó: Hardwell - Spaceman

Hardwell a legújabb holland progresszív elektrohouse generáció egyik legtehetségesebb tagja. Munkáinak köszönhetően egyre nagyobb sikereket ér, lassacskán borítékolható lesz a mainstreambe való fokozatos betörése is. 2008 óta ontja magából az egyedileg kreált single-ket és a mások számaiból készített remixeket. 2012 elején rögtön nagyon magasra tette a lecet, az év első heteiben (gondosan ügyelve a szilveszter éjszaka fáradalmainak kipihenésére) dobta ki Spaceman névre keresztelt alkotását. A számban 2:00-nál hallható kiálláshoz hasonlót utoljára csak a Congorock Babylonjában hallhattunk. Az Űrutazó már most az előkelő 3. pozíciót foglalja el a Beatport akutális, stílusoktól független, összesített toplistáján. Ha dobnak rá egy vokált még magasabbra szállhat, mint a Swedish House Mafia One-ja vagy Save The World-je!

I'm in that weird part of youtube

Hadd illusztráljak egy nagyon fontos kifejezést az internet használattal kapcsolatban: "I'm in that weird part of youtube" (a youtube annak a fura részén vagyok). Ez azt jelenti, hogy rákeresel a tegnapi focimeccs legjobb pillanataira, és fél óra múlva azt veszed észre, hogy ezt a videót nézed:



Természetesen ezt más weblapokra is lehet használni, pl. wikipedia (amikor elkezdesz olvasni a kedvenc zenészedről, mondjuk Lady Gagáról, majd pár link múlva a partra mosott, beazonosíthatatlanná rothadt állati maradványok eseténél tartasz), vagy facebook (amikor megnézed a haverod most feltöltött képeit, aztán egy számodra teljesen ismeretlen maláj lány kedvenc filmjeit nézed. Ez nehezen elválasztható a stalkingtól, vagyis leskelődéstől).

Lo-Fi Stereo: Uh Ah Oh + Oomph Bang Krssh

Volt egyszer egy Mizantrop nevű, nagyon jó és magyar viszonylatokhoz képest modern zenekar, de mivel gimis bandáról volt szó, ezért a tagok életének bonyolódása miatt elkerülhetetlenül felbomlott, méltatlanul kevés visszhangot hagyva maga után. Két bandatag azonban együtt maradt és Lo-Fi Stereo néven reinkarnálódtak, elektronika nélkül, mindössze egy dobbal és egy gitárral felszerelve, teljesen új irányvonalat véve. Jobban mondva kettőt. Az a helyzet ugyanis, hogy két, különböző világot teremtő fél albummal jelentkeztek. Fél, ugyanis mindkettő csak hat/hét számot tartalmaz. Különös, de ahogy az egyik tag érvelt, ha a zenehallgatók több stílusban is elmerülhetnek, akkor a zenészek miért ne tehetnék?

A különös, Uh Ah Oh című album (vajon szándékos a PJ Harvey referencia?) lassú, néhol country-s folkos elemekkel dolgozik, és főleg gitárra meg vokálra épül. A számokkal nincsen semmi baj (azt leszámítva, hogy az énekes angolját nehéz megérteni), viszont nem kaptam fel a fejem a The Vibe-ot leszámítva. Ahhoz képest, hogy csak két hangszerrel vették fel, semminek nem érzem hiányát, bár ezen nem is érdemes meglepődni, mert sok, két tagból álló zenekar létezik.

Oomph Bang Krssh: ezek a hangutánzó szavak sokkal robbanékonyabb és zajosabb számokat ígérnek. De még mennyire, a váltás radikális az előző dalcsokorhoz képest: piszkos, hangos, zörejes, és tökös garázsrock hangzás. Ez már az első számnál megnyert magának. Nincs bonyolítás, csak ütik a dobot és rángatják a húrokat, énekre sem pazarolnak sok időt, a hallgatóság pedig kénytelen ütemesen rángatni a fejét. Ez lesz az album alapfelállása, de amíg az Uh Ah Oh kiszámítható volt, ez sok meglepetéssel bír szolgálni. Pl. a Solitude remek és gyors zajongás után hirtelen visszafogottá válik (rá is néztem a winampra, hogy új szám-e, csak a crossfade miatt nem vettem észre), de introvertságában is szép. További fiatalos rock után a My House úgy kezdődik, mintha a másik albumról csúszott volna át ide, de a felénél hirtelen felgyorsul és hangos lesz, ahogy kell. És ez még semmi, van minden korábbitól elütő metál (Drop D Mind), meg blues is (Keep Breathing), amit viszont felturbósodik.

Amíg a lassú fél nem tartogat sok újdonságot, a hangos fél nagyon is, ezt biztosan még sokszor elő fogom venni. A legjobbat pedig még nem is mondtam: az egész cuccot ingyér' le lehet húzni a srácok honlapjáról: http://lofistereo.com/
Bónuszként pedig itt van a Quart meg a Lángoló Gitárok bemutatója, interjúval meg a Oomph Bang Krssh számainak kommentárjaival:
http://quart.hu/cikk.php?id=6710
http://langologitarok.blog.hu/2011/10/05/lofi_stereo_premier

Napi kurvajó: Csemege szemnek és fülnek

Supakitch és Koralie nevű dizájner-grafikus-vizuális művészek úgy döntöttek, hogy kifestik a nagyszobát, mindezt remek zenei aláfestéssel, amelyet DLiD, aka Dick Laurent Is Dead szolgál. Számomra érthetetlen módon az alábbi klippben Leonizer a szám címe, de egyébként Color in Your Hands.
Enjoy!


SUPAKITCH & KORALIE - VÄRLDSKULTUR MUSEET GÖTEBORG from elr°y on Vimeo.

napi kurvajó: Bankos - Mint a Dart Vader közr. Orizatriznyák, Balek MC és Norba

Ezennel a mozgalom tengerének egyik legmélyebb pontjára nyúltam le, és hoztam fel nektek egy ragyogó gyöngyszemet, ez azonban másképp csillog: sötétebb mint a Darth Vader! Négy magyar hiphop nagyágyú egyszerre történő dörrenését hallhatjátok 3 és fél percbe sűrítve. Sorrendben érkezik Oriza, Bankos, Balek MC és Norba.



"Soha ne nézz vissza, ha tudod mi folyik a szabadba',
angyalok rángatják a bábukat a magasba'"
(Bankos)

Klasszikus szag a levegőben: Moguai - Mpire

Vannak zenék, melyek esetében már első hallásra érezzük a vérünkben: monumentális alkotással állunk szemben. Nem kell, hogy Lui Padre legyen a felmenőink között vagy, hogy az Astro TV jövőbelátó magnetizálását magunkra húzzuk napi 3400 forintért. Tudjuk ezt a dalt szeretni fogjuk egy hét, hónap, év múlva is. Velem az imént felvázolt eset történt meg így, hajszál pontosan, mikor első alkalommal végighallgattam Moguai - Mpire címre keresztelt friss számát. André Tegeler (mint általában akikkel foglalkozni szoktunk) sem ma kezdte, 2002-ben robbant be a U know Y című számmal, ami annyira jellegzetes, hogy iziben kötelező végighallgatni! Vigyázat, kis fokú, még tűrhető retro veszélynek vagytok kitéve!

A germán elekro/progresszív house mogul a 2000-es évek elején folyamatosan gyurmázgatta, alakította stílusát. Az igazi fordulatot a 2010-es esztendő hozta meg számára, amikor leszerződött bolygónk második leghíresebb egerével (az első helyet konzekvensen fenntartja magának Jerry, a híres rajzfilm hős örök nyertes karaktere), Deadmau5-szal. A Mau5trappal aláírt szerződés adott kellő teret Moguai első nagylemezének, a We Ar Lyve-nek. A saját anyagok gyártásán természetesen remixelésre is fordít energiákat. Olyan ismert popsztároknak készített már remixeket, mint Moby, Britney Spears vagy Beyoncé. A héten adta ki legfrissebb alkotását, mely az Mpire címet kapta.

A dal hangzásvilága remekül illeszkedik bele a Deadmau5 teremtette világba. Egészen zseniálisan megkomponált egyvelege a 4x4=12 album néhol már-már dubstepbe forduló változatosságának, illetve a HR 8938 Cephei és a Bleed végeláthatatlannak tűnő elnyújtott űrutazásának