Sascha Braemer @Prestige, Budapest. 2012.02.17

Amikor először meghallottam Sascha Braemer People című számát rögtön tudtam maradandó alkotással állok szemben. Azóta óriási karriert futott be a szám, eredetiségét megtartva tört be a szélésebb hallgatóság ízlésvilágába. Bár az eredeti verzió kötözött magához, most mégis az rövidebb, vokál alapú verziót linkelem ide az ötletes képi megvalósítása miatt.


Bramer február 17-én Berlinből érkezik Budapestre, egészen pontosan a Club Prestige lemezjátszói mögé, hogy bevezesse a nagyérdeműt az ő sajátos minimal pop/house világába. Minden részletesebb infót az alábbi rádió hirdetésből és flyeren megtudhattok:
Truesounds presents Sascha Braemer (Budapest, Club Prestige 17 Feb) by Dandy aka. Peter Makto

napi kurvajó: Hardwell - Spaceman

Hardwell a legújabb holland progresszív elektrohouse generáció egyik legtehetségesebb tagja. Munkáinak köszönhetően egyre nagyobb sikereket ér, lassacskán borítékolható lesz a mainstreambe való fokozatos betörése is. 2008 óta ontja magából az egyedileg kreált single-ket és a mások számaiból készített remixeket. 2012 elején rögtön nagyon magasra tette a lecet, az év első heteiben (gondosan ügyelve a szilveszter éjszaka fáradalmainak kipihenésére) dobta ki Spaceman névre keresztelt alkotását. A számban 2:00-nál hallható kiálláshoz hasonlót utoljára csak a Congorock Babylonjában hallhattunk. Az Űrutazó már most az előkelő 3. pozíciót foglalja el a Beatport akutális, stílusoktól független, összesített toplistáján. Ha dobnak rá egy vokált még magasabbra szállhat, mint a Swedish House Mafia One-ja vagy Save The World-je!

I'm in that weird part of youtube

Hadd illusztráljak egy nagyon fontos kifejezést az internet használattal kapcsolatban: "I'm in that weird part of youtube" (a youtube annak a fura részén vagyok). Ez azt jelenti, hogy rákeresel a tegnapi focimeccs legjobb pillanataira, és fél óra múlva azt veszed észre, hogy ezt a videót nézed:



Természetesen ezt más weblapokra is lehet használni, pl. wikipedia (amikor elkezdesz olvasni a kedvenc zenészedről, mondjuk Lady Gagáról, majd pár link múlva a partra mosott, beazonosíthatatlanná rothadt állati maradványok eseténél tartasz), vagy facebook (amikor megnézed a haverod most feltöltött képeit, aztán egy számodra teljesen ismeretlen maláj lány kedvenc filmjeit nézed. Ez nehezen elválasztható a stalkingtól, vagyis leskelődéstől).

Lo-Fi Stereo: Uh Ah Oh + Oomph Bang Krssh

Volt egyszer egy Mizantrop nevű, nagyon jó és magyar viszonylatokhoz képest modern zenekar, de mivel gimis bandáról volt szó, ezért a tagok életének bonyolódása miatt elkerülhetetlenül felbomlott, méltatlanul kevés visszhangot hagyva maga után. Két bandatag azonban együtt maradt és Lo-Fi Stereo néven reinkarnálódtak, elektronika nélkül, mindössze egy dobbal és egy gitárral felszerelve, teljesen új irányvonalat véve. Jobban mondva kettőt. Az a helyzet ugyanis, hogy két, különböző világot teremtő fél albummal jelentkeztek. Fél, ugyanis mindkettő csak hat/hét számot tartalmaz. Különös, de ahogy az egyik tag érvelt, ha a zenehallgatók több stílusban is elmerülhetnek, akkor a zenészek miért ne tehetnék?

A különös, Uh Ah Oh című album (vajon szándékos a PJ Harvey referencia?) lassú, néhol country-s folkos elemekkel dolgozik, és főleg gitárra meg vokálra épül. A számokkal nincsen semmi baj (azt leszámítva, hogy az énekes angolját nehéz megérteni), viszont nem kaptam fel a fejem a The Vibe-ot leszámítva. Ahhoz képest, hogy csak két hangszerrel vették fel, semminek nem érzem hiányát, bár ezen nem is érdemes meglepődni, mert sok, két tagból álló zenekar létezik.

Oomph Bang Krssh: ezek a hangutánzó szavak sokkal robbanékonyabb és zajosabb számokat ígérnek. De még mennyire, a váltás radikális az előző dalcsokorhoz képest: piszkos, hangos, zörejes, és tökös garázsrock hangzás. Ez már az első számnál megnyert magának. Nincs bonyolítás, csak ütik a dobot és rángatják a húrokat, énekre sem pazarolnak sok időt, a hallgatóság pedig kénytelen ütemesen rángatni a fejét. Ez lesz az album alapfelállása, de amíg az Uh Ah Oh kiszámítható volt, ez sok meglepetéssel bír szolgálni. Pl. a Solitude remek és gyors zajongás után hirtelen visszafogottá válik (rá is néztem a winampra, hogy új szám-e, csak a crossfade miatt nem vettem észre), de introvertságában is szép. További fiatalos rock után a My House úgy kezdődik, mintha a másik albumról csúszott volna át ide, de a felénél hirtelen felgyorsul és hangos lesz, ahogy kell. És ez még semmi, van minden korábbitól elütő metál (Drop D Mind), meg blues is (Keep Breathing), amit viszont felturbósodik.

Amíg a lassú fél nem tartogat sok újdonságot, a hangos fél nagyon is, ezt biztosan még sokszor elő fogom venni. A legjobbat pedig még nem is mondtam: az egész cuccot ingyér' le lehet húzni a srácok honlapjáról: http://lofistereo.com/
Bónuszként pedig itt van a Quart meg a Lángoló Gitárok bemutatója, interjúval meg a Oomph Bang Krssh számainak kommentárjaival:
http://quart.hu/cikk.php?id=6710
http://langologitarok.blog.hu/2011/10/05/lofi_stereo_premier

Napi kurvajó: Csemege szemnek és fülnek

Supakitch és Koralie nevű dizájner-grafikus-vizuális művészek úgy döntöttek, hogy kifestik a nagyszobát, mindezt remek zenei aláfestéssel, amelyet DLiD, aka Dick Laurent Is Dead szolgál. Számomra érthetetlen módon az alábbi klippben Leonizer a szám címe, de egyébként Color in Your Hands.
Enjoy!


SUPAKITCH & KORALIE - VÄRLDSKULTUR MUSEET GÖTEBORG from elr°y on Vimeo.

napi kurvajó: Bankos - Mint a Dart Vader közr. Orizatriznyák, Balek MC és Norba

Ezennel a mozgalom tengerének egyik legmélyebb pontjára nyúltam le, és hoztam fel nektek egy ragyogó gyöngyszemet, ez azonban másképp csillog: sötétebb mint a Darth Vader! Négy magyar hiphop nagyágyú egyszerre történő dörrenését hallhatjátok 3 és fél percbe sűrítve. Sorrendben érkezik Oriza, Bankos, Balek MC és Norba.



"Soha ne nézz vissza, ha tudod mi folyik a szabadba',
angyalok rángatják a bábukat a magasba'"
(Bankos)

Klasszikus szag a levegőben: Moguai - Mpire

Vannak zenék, melyek esetében már első hallásra érezzük a vérünkben: monumentális alkotással állunk szemben. Nem kell, hogy Lui Padre legyen a felmenőink között vagy, hogy az Astro TV jövőbelátó magnetizálását magunkra húzzuk napi 3400 forintért. Tudjuk ezt a dalt szeretni fogjuk egy hét, hónap, év múlva is. Velem az imént felvázolt eset történt meg így, hajszál pontosan, mikor első alkalommal végighallgattam Moguai - Mpire címre keresztelt friss számát. André Tegeler (mint általában akikkel foglalkozni szoktunk) sem ma kezdte, 2002-ben robbant be a U know Y című számmal, ami annyira jellegzetes, hogy iziben kötelező végighallgatni! Vigyázat, kis fokú, még tűrhető retro veszélynek vagytok kitéve!

A germán elekro/progresszív house mogul a 2000-es évek elején folyamatosan gyurmázgatta, alakította stílusát. Az igazi fordulatot a 2010-es esztendő hozta meg számára, amikor leszerződött bolygónk második leghíresebb egerével (az első helyet konzekvensen fenntartja magának Jerry, a híres rajzfilm hős örök nyertes karaktere), Deadmau5-szal. A Mau5trappal aláírt szerződés adott kellő teret Moguai első nagylemezének, a We Ar Lyve-nek. A saját anyagok gyártásán természetesen remixelésre is fordít energiákat. Olyan ismert popsztároknak készített már remixeket, mint Moby, Britney Spears vagy Beyoncé. A héten adta ki legfrissebb alkotását, mely az Mpire címet kapta.

A dal hangzásvilága remekül illeszkedik bele a Deadmau5 teremtette világba. Egészen zseniálisan megkomponált egyvelege a 4x4=12 album néhol már-már dubstepbe forduló változatosságának, illetve a HR 8938 Cephei és a Bleed végeláthatatlannak tűnő elnyújtott űrutazásának

Napi kurvajó: Aloe Blacc - I Need a Dollar

Most ne kezdjük el azt firtatni, hogy a két studióalbummal rendelkező Aloe Blacc-nek tényleg annyira nagy szüksége lenne egy dolcsira (az elfogadható magyarázat, hogy a dalban szereplő alteregója egy csöves), inkább hallgassuk, milyen remekül ötvözi a klasszikus Blues hangzást könnyed hip-hoppal:

Cadik - Just (2011) - albumelemzés

Bár kissé megkésve, de a megjelenés idején robbant ovációbomba okozta porfelhő eltűnése előtt, abból még idejében kinyúlva érkezem egy hagyományosnak mondható albumelemzéssel. A mai napon Cadik - Just névre keresztelt albuma lesz terítéken. Pironkodva jegyzem meg, a lemez már lassan egy hónapja kényeztet minket, most volt időm teljes egészében magamévá tenni a hanganyagot. Cadik önéletrajzában olyan sarokpontokkal szembesülhetünk, mint az Anima Sound Systemnek már az 1990-es évek közepétől való scratch munkák, a Tilos rádióban történő szettelések vagy DJ Palotaival közös munkálkodás. Séfel Pál hosszú és változatos utat járt be míg megtalálta saját ízlésvilágát valahol a hiphop és az elektronikus zene birodalmai között féluton. Első albuma 2008-ban jelent meg Basic címmel. Bár az elnevezés azt sejteti egy alapmunkát kapott kezébe a hallgató, ennél jóval többről beszélhettünk már akkor is. Magyar produceri szemmel felfoghatatlan méretű sztárokat kaptunk az arcunkba közreműködőkként. Az MC-zésben segített Phat Khat, MED és a detroiti Slum Village szupergruppából Elzhi. 2010-ben Cadik ismét előlépett a rivaldafénybe Travel Agency-re keresztelt EP-jével, itt hat tracket kaptunk hasonló stílusban.

A munkálkodással párhuzamosan folyamatosan zajlottak a Space Is Called bulijai, amelyek remek inspirációt és zenei elmélyülést jelentettek Cadik számára. Tavaly futott be a végállomásra a Just, most lejátszómban a teljes anyag és átadom magam az ingereknek.

Az album borítója a megszokott vizuált hozza: Cadik - Just (2011)

Az album elején található alkotások hangzásvilága, olyan mintha egy-egy imát ejtene meg Cadik a los angeles-i központú Stones Throw Records székháza felé. A Just Drums, a My Jogging és a Coffeeman mind egy-egy stílusgyakorlat különböző ritmikákra felépítve. Hol melankóliába fordul, hol extravagánssá válik a hangulat, minden irányba szívesen elindulunk. Az első irtó laza számra nem kell sokat várnunk, hiszen a negyedik helyet megkapó Last Vinylist ezt hozza magával.
Cadik - Last Vinylist - from the new album ' Just ' by cadik

Az ínyencek csillapíthatatlan étvágyának kioltására alkotta meg Cadik a Head-Body-Head című alkotást, bulizni nem fogsz rá, inkább ízlelgetősebb időszakokra rakjátok ezt félre. A Sleepover közben az alábbi gyakorlatot ajánlom: szív, kifúj, rágógumit felfúj, eldurrant és ezt ciklikusan az idők végezetéig (de hála az égnek megmaradt a MIMS - This Is Why I'm Hot által meghúzott gagyisági határvonal jobbik felén). A csillagközi invázió összevont seregei valószínűleg a Foot Massage Twinpack című számra fognak hadba vonulni, baljós árnyak, feszült várakozás. A New Balance úgy ad újfent egyensúlyt a lemeznek, hogy visszatérít minket a poszt-modern hiphop világába, amikor már nem kell súlyos versszakokkal előállni, hanem az elektronikus zenei lehetőségeinek köszönhetően turbózható egy-egy sor, így téve élvezetessé számunkra ezt a három percet. A Kind of Light talán a kiadvány legmélyebb pontja, ami esetünkben annyiban merül ki, hogy nem ebből készítenék videóklipet. Véleményem szerint a Just másik (a Last Vinylist mellett) eposza a Blue Mama lett, jól húz végig és pontosan ott vannak a lehellet finom kiállások, ahova a vérünk lüktetése megkívánja.
Cadik - Blue Mama - from the new album 'Just' by cadik

Cadik a lemez végére elhelyezett két, már korábban megmérettetett számot. Becsületes irányzat hívőként ezeket már úgy ismerem, mint a saját tenyerem vagy fogalmazhatok úgy is, hogy a Kick, Snare, Soul és a Skysurfing utcák sarkán nőttem fel.
Összeségében igényes, összeforrott anyagot kaptunk Cadiktól. Egyértelműen értékes, újító gondolatú tagja a szcénának (sajnos a réteg nem túlságosan vastag, kevesen fogékonyak két zenei stílus efféle találkozására), ez különösképp elismerés annak tudatában, hogy közel 20 éve a szakmában tevékenykedik. A gyakorlott DJ-k körében sok esetben előfordul berögzött dolgok erőltetése, az újítási vágy totális hiánya. Cadikra ez 0%-ban igaz, az elektronikára építő hiphop zene elsőszámú magyar karmesterét ismerhetjük személyében.


8.5/10

Napi kurvajó: Bearsuit - Princess, You're a Test

Ha valaki a banda nevéből és a szám címéből még nem sejtené, a mai nap kurvajó száma egy indie zenekartól származik. Mivel blogunk elsődleges irányelve a nyitottság, ezért feladatunk ezt képviselni, még ha hipster gyanús hülyeségről van is szó. Javítanék, hülyéskedés. Ugyanis az indie zenekarokra ugyan jellemző a kísérletezés (főleg a hülyéskedés jegyében), ez legtöbbször hülyeségbe fullad, de szerencsére jelen esetben nem erről van szó. Ez ugyanis kissé bugyutának tűnő szövege ellenére kellően dallamos és vidáman csengő.



Mellesleg ez a tavaly megjelent The Phantom Forest c. albumról való, amelyen még olyan finomságok is megtalálhatóak, mint az Albino Tiger Rescue Squad, vagy a Giant Archaeopteryx c. számok.