RIP DILLA - 6 éve ment el Mcnasty

Hat esztendeje már, hogy nincs közöttünk az instrumentális hiphop zene legnagyobb reformátora. A detroiti születésű James Dewitt Yancey örökségén a mai napig élvezkednek a műfaj követői. A Slum Villagetől kezdve a Madlibbel közös kollaboráción át, egészen a Stones Throw Recordssal aláírt lemezszerződéséig megannyi apró gyöngyszemet helyezett el a hiphop égboltjára. Egyértelműen megelőzte korát, ezt mi sem jelzi jobban, hogy 2006. február 10-ei halála óta sem tudták modernségét utolérni a producerek. Emlékezésül a Donut albumról választottam egy szerzeményét, melyet napra pontosan a 32. születésnapján adott ki Jay Dee. Ahogy az egész albumra is jellemző, a Time: The Donut of the Heart című számban is egy közismert samplert használt fel, Michael Jackson és testvérei aka Jackson 5.  Három nappal a megjelenést követően már az örökké forgó lemezlejátszók mögött állt...

Lana Del Rey, a popbiznisz alternaívája

Fura egy csaj ez a Lana Del Rey. Külsőségekben megszólalásig hasonlít a Skinsből jól ismert Kaya Scodelariora, de személyében nem színjátszási, hanem ének tehetségről beszélhetünk. Csúnya sztereotípia valakit a külsője alapján zeneileg elhelyezni, egy életre beskatulyázni. Mégis alap dolognak vesszük, hogy aki kitekint a lowrideréből halk Dr. Dre ütemre, annak fux kell hogy legyen a nyakában, aki pedig növeszti a kisujján a körmöt az gyakrabban fog Metallicat hallgatni, mint Balázs Fecót. Hogy utóbbi kategóriát se sértsem meg (mintha ennek a körnek nem lennének pártfogói), a vidéki kultúrházban jobban ül a tombolahúzás alá Postás Józsi legfrissebb klubbangere, mintha Richie Hawtin pakolná közben. Lana nem úgy néz ki, mint ahogy és amit énekel. Ezért tud ott lenni, ahol és egyre több ilyen lesz. Mindenki alternatív szeretne lenni.

Teljesen hozzá vagyunk szokva  ahhoz, hogy napjaink sztárjai már érettségi előtt Playboy címlapfotóval és az ezzel járó megkérdőjelezhető sikercsomaghoz jutnak. Ergó mindenki kiég 20, de legkésőbb 22 éves korára. Elizabeth Grant vagy, ahogy szélesebb körben hivatja magát Lana Del Rey akkor kezdte mikor mások hullámvölgybe kerülnek. Érettebb fejjel, 20-22 éves korában indította be határozott rugaszkodással karrierjét. Nem elég ezt zenei projektnek nevezni, hiszen akárcsak mondjuk Lady Gaga esetében is, ez a hadjárat ennél jóval összetettebb. Önmagát punk és ezzel együttjáróan totálisan öntörvényű Nancy Sinatrának nevezi, olyan zenei táptalajban felnőve melyet Britney Spears, Elvis Presley és Kurt Cobain kannájából folyó víz öntöz. Diszkográfiája áttekinthető méretű, 2010. januárjában adta ki első, akkor még sok rivaldafényt nem eredményező lemezét Lana Del Ray (nem elírás!) A.K.A. Lizzy Grant címmel. Pontosan még az alteregót sem sikerült behatárolnia, melynek mentén szeretne felmászni a világsiker égigérőpaszujára. Lebiggyesztett szájú, világfájdalmat mindvégig magán viselő karakterére magasról tett a világ. Bő másfél évnek kellett eltelnie, hogy pörgőrúgást kapjon a közvélekedés és Lana Del Reyt 2011. év végére már nem csak az osztálytársai ismerték Effy hasonmásaként (eljő még annak az ideje, hogy a hasonlat fordítva forog közszájon).
2011. júniusában Lana leszerződött a Stranger Records-szal és bemutatkozásként kiadták a Video Games című single-t. A hozzá elkészített videó, annyira indie lett, hogy az arra allergiások háttal nézzék. Európa összes országában megmártózott a top10-es listákon, Németországban numerounóig vitte.

Az, hogy nem egy egyszámos előadóról van szó személyében, az albumcímadó Born To Die-val bizonyította be. Hivatalosan 2011. december 30-án jelent meg, extravagáns klipje (egyelőre csak) alulról veri a 20 milliót. Igen! Minden magyar kétszer látta. Kétszer a közértes néni, kétszer a trendi osztálytársad és te magad is, kétszer...

Sikerének titka egyértelműen a réteg telibetalálása. A popbiznisz ilyen mértékű kiépülésével kénytelenek az előadók elfogadni, hogy nem ők gyártják a trendet, hanem csak fekszenek alá a közakaratnak. Hiú ábránd az feltételezni, hogy Lana maga találta fel előadásmódját, imagét és úgy ánblokk az egész stílusát. Nekünk, a népnek volt rá szükségünk. A lebiggyesztett szájára, a melankólikus hangulatára ezen a hideg, hosszúnak ígérkező télen.

Lana Del Rey - Born To Die (2012)

A Saturday Night Live című, szigorúan élő TV-s műsorban való beégésén pedig csak lepődik meg, aki hitt abban hogy Fresh Viki és Fresh Andi aranytorkú énekesnők...

Magyar Amerikai Football Liga (MAFL) Highlights

Bár ritkán esik a sport témakör objektumunk célkeresztjébe (ennek ellenére természetesen nagy lekötelezettje vagyok mindenféle fizikai aktivitásnak), most képtelen vagyok elmenni egy videóanyag mellett. Kedves cimborám (youtube csatornáján egyéb, szintén a témábavágó alkotások fellelhetőek) amerikai foci kultúrában edződött jelleme párosult egyre igényesebb válogatás videók gyártásának igényével. Legutóbbi munkája a Magyar Amerikai Football Liga (MAFL) eddigi életéből készült úgynevezett highlight válogatás elkészítése volt. Hátborzongató bevonulások, tekergő csípők, rafkós támadó trükkök, csontighatoló szerelések és pimasz testcselek között barangolhattok, ami pedig igazán szívmelengető, hogy 100%-ig magyar. Ha túl távolinak érzed az épp a minap megrendezett Super Bowl világát, mégis megtetszik az alant megnézhető videó, feltétlenül jelentkezz játékra a hozzád legközelebbi egyesületnél!

Funktasztikus - B. A. Z. [klip premier!]

Funktasztikus futószalagon gyártja a videóklipeket és dícséretére legyen mondva, ez nem megy a minőség kárára! A Táncdalok, sanzonok, melodrámák címet viselő aktuális nagylemezéről ez az ötödik videóanyag. A klip képi világa kristálytiszta, mértani pontossággal ül rá a mondanivalóval. Feltartott pálcával, idegenvezetőként halad előttünk Funk és mutatja be nekünk Borsod-Abaúj-Zemplén megye életterét.

Pesti Mash - Pesti Mash Tape (2012) albumelemzés

A BrokenFinguz és Blood-Orange alkotópáros neve által fémjelzett Pesti Mash pontosan olyan zenét készít, mint a lógójukban munkairányként megjelölt turmixgép: a végletekig színes, kevert egyveleget. Ütemjeikben jól körülhatárolhatóan fellelhetőek a californiai iskola által bő 10 éve megjelölt experimental hiphop és a trip hop összetéveszthetetlenül karakterisztukus elemei. A Pesti Mash bemutatkozásként február elsejére időzítette első saját albumának megjelenését. Gyors ránézésre ízléses albumot kap kezébe, aki dobja az anyagért a jól megszokott kettőfelet. A felvett 17 számból 7 (közte az intro és az outro) alkotás teljesen instrumentális, a többire pedig vendég MC-ket hívtak Finguzék. Ez utóbbi tekintetben nem sokban különbözik más válogatásanyagoktól, viszont a saját kezűleg gyártott alapok átütő erőt adnak a lemeznek.

Pesti Mash - Pesti Mash Tape (2012)

Az album tételszámának az előzetesen, már december közepén bemutatott Vészk'járat - Hová című számát vártuk. A Galazek Viktória és Asztalos Norbert által kreált videóanyagot frissiben, a megjelenéskor már bemutatta blogunk.
Nem nyúlhatsz mellé, ha a Barbárfivéreket azaz Tibbah-t és Deego-t kéred fel vendégszereplésre. Az öregiskolás győri arcok a Pesti Mash ütemére is hozzák a tőlük jól megszokott nívót. Előadásmóduk flegmatikussága a Vágod..? című szerzeményben a megszokottnál is ütősebb. Szövegviláguk éppen annyira vulgáris és naturalisztikusan kifejező, amennyire egy underground alkotástól megköveteljük.


DJ Majestik egyes városi legendák szerint olyan régóta dolgozik a szakmában, hogy maga Isten is az ő scratch aláfestésére vezényelte le a Genezist. A Micsoda egy környék című skittel turbósított számban találkozik a nu és az oldschool körülbelül másfél percre.

Norba az Agykontroll megjelenése óta különböző vendégszereplésre való felkéréseknek tesz eleget, illetve elvitathatatlan szerepet játszott a harmadik Stíluspakk megjelenésében is. A Bűnös utcák című számban a stílus továbbra is eredetien hanyag, a mondanivaló most hátrébb (pl. a Kartonvároshoz vagy a Bakancslistához képest) szorult az ütem bátorságát kidomborítva.


A lemez egészét vizsgálva súlyos, mégis könnyeden fogyasztható anyagot kaptunk. Tényleg olyan, mint amikor mindenfélét összeturmixolunk, az eredmény mégis valami fogyaszthatóvá válik. Elsősorban nem is a szövegekkel előadott dalok húztak magukkal, hanem az instrumentális alkotások hagytak bennem maradandó nyomokat. Mint például ez, ez vagy ez. A két pesti beatmaker jól elkapta a stílus fonalát és hozta végig közel egy órán keresztül, mindezt úgy tartva, hogy a meghívott MC-k flowja közben bejátssza az egész színpalettát. Bonyolult, lezser a cucc, mégsem ápolatlan vagy gondatlan. Valami ilyesmi az igazi Stones Throw életérzés, amiről eddig azt hittem, hogy megvalósíthatatlan a 21. századi Kárpát-medencében, de örömömre csalatkoznom kellett.
erős 7/10

Napi kurvajó: The Death and Return of Superman

Egy ittas, sweded, és mindenek előtt baromi vicces filmecske a Chronicle írójától, amelyben Max Landis azon fakad ki, mennyire béna a Superman univerzum, és hogy mennyire logikátlan volt Supermant kinyírni, majd feltámasztani, aminek messzemenő következményei lettek. Plusz cameók Elijah Wood, Mandy Moore, Fulton és Simon Peggtől. Ha nem vagytok képregény meg szuperhős nördök, akkor is érdemes megnézni, mert kurvajó szórakozás, a röhejes alakítások, a színes (és trágár) nyelvezet miatt, meg az alacsony költségvetésű, de annál gázabb megvalósítás miatt.



Ha valakinek az első perc után sem görbült legalább picinyke mosolyra a szája, az menthetetlen.
(bónusz pont jár annak, aki felismeri Kelsey-t)

Sascha Braemer @Prestige, Budapest. 2012.02.17

Amikor először meghallottam Sascha Braemer People című számát rögtön tudtam maradandó alkotással állok szemben. Azóta óriási karriert futott be a szám, eredetiségét megtartva tört be a szélésebb hallgatóság ízlésvilágába. Bár az eredeti verzió kötözött magához, most mégis az rövidebb, vokál alapú verziót linkelem ide az ötletes képi megvalósítása miatt.


Bramer február 17-én Berlinből érkezik Budapestre, egészen pontosan a Club Prestige lemezjátszói mögé, hogy bevezesse a nagyérdeműt az ő sajátos minimal pop/house világába. Minden részletesebb infót az alábbi rádió hirdetésből és flyeren megtudhattok:
Truesounds presents Sascha Braemer (Budapest, Club Prestige 17 Feb) by Dandy aka. Peter Makto

napi kurvajó: Hardwell - Spaceman

Hardwell a legújabb holland progresszív elektrohouse generáció egyik legtehetségesebb tagja. Munkáinak köszönhetően egyre nagyobb sikereket ér, lassacskán borítékolható lesz a mainstreambe való fokozatos betörése is. 2008 óta ontja magából az egyedileg kreált single-ket és a mások számaiból készített remixeket. 2012 elején rögtön nagyon magasra tette a lecet, az év első heteiben (gondosan ügyelve a szilveszter éjszaka fáradalmainak kipihenésére) dobta ki Spaceman névre keresztelt alkotását. A számban 2:00-nál hallható kiálláshoz hasonlót utoljára csak a Congorock Babylonjában hallhattunk. Az Űrutazó már most az előkelő 3. pozíciót foglalja el a Beatport akutális, stílusoktól független, összesített toplistáján. Ha dobnak rá egy vokált még magasabbra szállhat, mint a Swedish House Mafia One-ja vagy Save The World-je!

I'm in that weird part of youtube

Hadd illusztráljak egy nagyon fontos kifejezést az internet használattal kapcsolatban: "I'm in that weird part of youtube" (a youtube annak a fura részén vagyok). Ez azt jelenti, hogy rákeresel a tegnapi focimeccs legjobb pillanataira, és fél óra múlva azt veszed észre, hogy ezt a videót nézed:



Természetesen ezt más weblapokra is lehet használni, pl. wikipedia (amikor elkezdesz olvasni a kedvenc zenészedről, mondjuk Lady Gagáról, majd pár link múlva a partra mosott, beazonosíthatatlanná rothadt állati maradványok eseténél tartasz), vagy facebook (amikor megnézed a haverod most feltöltött képeit, aztán egy számodra teljesen ismeretlen maláj lány kedvenc filmjeit nézed. Ez nehezen elválasztható a stalkingtól, vagyis leskelődéstől).

Lo-Fi Stereo: Uh Ah Oh + Oomph Bang Krssh

Volt egyszer egy Mizantrop nevű, nagyon jó és magyar viszonylatokhoz képest modern zenekar, de mivel gimis bandáról volt szó, ezért a tagok életének bonyolódása miatt elkerülhetetlenül felbomlott, méltatlanul kevés visszhangot hagyva maga után. Két bandatag azonban együtt maradt és Lo-Fi Stereo néven reinkarnálódtak, elektronika nélkül, mindössze egy dobbal és egy gitárral felszerelve, teljesen új irányvonalat véve. Jobban mondva kettőt. Az a helyzet ugyanis, hogy két, különböző világot teremtő fél albummal jelentkeztek. Fél, ugyanis mindkettő csak hat/hét számot tartalmaz. Különös, de ahogy az egyik tag érvelt, ha a zenehallgatók több stílusban is elmerülhetnek, akkor a zenészek miért ne tehetnék?

A különös, Uh Ah Oh című album (vajon szándékos a PJ Harvey referencia?) lassú, néhol country-s folkos elemekkel dolgozik, és főleg gitárra meg vokálra épül. A számokkal nincsen semmi baj (azt leszámítva, hogy az énekes angolját nehéz megérteni), viszont nem kaptam fel a fejem a The Vibe-ot leszámítva. Ahhoz képest, hogy csak két hangszerrel vették fel, semminek nem érzem hiányát, bár ezen nem is érdemes meglepődni, mert sok, két tagból álló zenekar létezik.

Oomph Bang Krssh: ezek a hangutánzó szavak sokkal robbanékonyabb és zajosabb számokat ígérnek. De még mennyire, a váltás radikális az előző dalcsokorhoz képest: piszkos, hangos, zörejes, és tökös garázsrock hangzás. Ez már az első számnál megnyert magának. Nincs bonyolítás, csak ütik a dobot és rángatják a húrokat, énekre sem pazarolnak sok időt, a hallgatóság pedig kénytelen ütemesen rángatni a fejét. Ez lesz az album alapfelállása, de amíg az Uh Ah Oh kiszámítható volt, ez sok meglepetéssel bír szolgálni. Pl. a Solitude remek és gyors zajongás után hirtelen visszafogottá válik (rá is néztem a winampra, hogy új szám-e, csak a crossfade miatt nem vettem észre), de introvertságában is szép. További fiatalos rock után a My House úgy kezdődik, mintha a másik albumról csúszott volna át ide, de a felénél hirtelen felgyorsul és hangos lesz, ahogy kell. És ez még semmi, van minden korábbitól elütő metál (Drop D Mind), meg blues is (Keep Breathing), amit viszont felturbósodik.

Amíg a lassú fél nem tartogat sok újdonságot, a hangos fél nagyon is, ezt biztosan még sokszor elő fogom venni. A legjobbat pedig még nem is mondtam: az egész cuccot ingyér' le lehet húzni a srácok honlapjáról: http://lofistereo.com/
Bónuszként pedig itt van a Quart meg a Lángoló Gitárok bemutatója, interjúval meg a Oomph Bang Krssh számainak kommentárjaival:
http://quart.hu/cikk.php?id=6710
http://langologitarok.blog.hu/2011/10/05/lofi_stereo_premier