Mehdi Favéris-Essadi vagy, ahogy a francia elektro körökben ismerték, DJ Mehdi a mai napon tragikus körülmények között eltávozott közülünk. Az egész szakma egy igen tehetséges fiatal emberrel lett szegényebb. A DJMag magazin információi szerint Mehdiék párizsi apartmanjuk tetején ünnepelték, cimborájuk Riton születésnapját, amikor beszakadt a tető és a zenész a mélybe zuhanva életét vesztette. 1977-2011.
Ahhoz, hogy erről a filmről írni tudjak, két dolog kellett: egy kis időnek eltelnie, és egy kis, a témához nem kapcsolódó filozofálós beszélgetés. De erről később.
A film történetét könnyen lehet Jób történetével párhuzamba vonni, de ha anno aludtál hittanórán, nem baj. Viszont előny, ha járatos vagy a zsidó kultúrában, és nem csak azért, mert elsődlegesen ez is zsidó (származású) emberekről szól, hanem mert tele van zsidó utalásokkal. Eleve egy nem kapcsolódó jelenettel kezdődik, ami kétszáz évvel ezelőtt játszódik: egy házaspárt meglátogat egy régi ismerősük, akiről viszont úgy hírlik, hogy meghalt. A feleség emiatt állítja, hogy egy Dybbuk, egy démonról van szó, a férj viszont elhiszi, hogy mégis csak él az ember. A jelenet úgy szakad félbe, hogy sem ők, sem a néző nem biztos, melyikről is van szó.
A film maga is ilyen. Van egy kissé balfék, és gyenge szociális képességű fizikaprofesszor, Larry Gopnik, akivel egyre többször esik meg valamiféle kellemetlenség, csak pár példa: a fia, ahelyett, hogy a Bar Mitzvájára készülne, füvezik, az életképtelen testvére a nyakán lóg, egy diákja megpróbálja korrumpálni. Ennél csak még több szar fog a nyakába hullani, ő pedig megpróbál rájönni, hogy mégis miért: saját hibájából, vagy Isten akaratából? Sorra látogatja az ügyvédjét majd három rabbit, de a kérdéseire csak még több kérdést kap vissza. Aztán vége lesz. Ennyi.
Én is csak bámultam, hogy minek néztem végig egy x perces filmet, amiben események történnek, de minden magyarázat nélkül? Nem vagyok oda a szájbarágós, moralizálós történetekért, de azért valamit adjon nekem. Szóval nagyon dühösen álltam fel a végén, és teljesen értelmetlennek meg céltalannak találtam az egészet, és megfogadtam, hogy soha többé nem nézek Coen filmet. Ráadásul sötét vígjátéknak volt titulálva, de túl sok vicces elemet sem találtam benne. Persze, a figurák valamilyen értelemben komikus figurák (pl. az első rabbi), de kell egy kis mizantrópia az értékeléséhez.
Aztán volt egy kis időm elfelejteni a csalódásomat és dühömet, így mikor egy beszélgetés során felmerült, hogy a történeteket el lehet helyezni egy skálán: egyik végén Coelho áll, a maga pozitív bölcsességeivel. Ebben a világban rend uralkodik, egyszerű mondatokkal lehet nagy igazságokat kifejezni, és csak meg kell rendelned az univerzumtól, máris öledbe hullik a boldogság. A skála másik végén ülnek a Coen tesók. Ez a világ teljesen értelmetlen és kaotikus, ahol csak azt hiszed, hogy van értelem és cél, de rohadtul nincs, sőt, mintha minden ellened esküdne össze. Így már értem a filmet, meg a "mondanivalóját", amit végülis jól átad. Ennek ellenére nem ajánlom, mert nem egy kellemes moziélmény, bár a kritikusok zabálják.
Nem hittem volna, hogy a Chrome-mal milyen érdekességeket lehet találni random módon. A youtube-ot akartam beírni, de csak az y-ig jutottam el, erre ezt a klippet (igen, klipp, csak kicsit későn indul be) dobta ki:
És a zene kellően dallamos, azaz teljesen jó, de a klippnek olyan magas a wtf faktora, hogy ha ezt valaki elsőre végignézi és pluszban még valami félig értelmes magyarázatot is ad, azt meghívom egy abszintra.
Tavasszal GZA-t kaptuk, őszre pedig ahogy a fák hullatják levelüket azzal párhuzamosan a mi élményalbumunkba is hullik valami. Ghostface Killah-t kapjuk a Goodfellaz partyszervező brigádtól. Ez igazi szülinapi ajándék is lesz egyben, hiszen a Goodfellaz harmadik szülinapját ünnepli, kívánunk még nekik sokat!
A 2007-es Cross albumot követően alaposan elbújdostott Gaspard és Xavier. Valószínűleg ki sem dugták az orrukat a kokainból a stúdióból. Lassan véget ér a várakozás, hiszen október 25-én jön az Audio, Video, Disco névre keresztelt második stúdiólemez. A Cross 4 éve merőben új hangzást hozott, a világkörüli turnékon az egész golyóbis megtapasztalhatta a francia keményvonalas electro-rock hangzásvilágát.
A kiváncsiaknak már is felkerült a YouTube-ra egy track amolyan kedvcsinálónak, a vizuálért az Ed Banger látványtechnikusa, SoMe felelős.
Akkora rohanás van így szeptember elején, hogy nem tudtam frissében megosztani Hudson Mohawke legújabb keze nyomát, egy öt tracket tartalmazó EP-t. A Szatén Párduc névre keresztelt kislemez HudMo legfrissebb hangtalálmányait rendezi precíz csokorba. Kóstoljátok végig az étlapot, így egyszuszra!
Annak rendje és módja szerint körülbelül egy héttel ezelőtt beharangozta blogunk a Káva hiphop formáció első nagylemezét. A Psziché néven kiadott album, magyarra fordítva annyit tesz, hogy lélek. Ennek a gondolatvilágnak megfelelően vártam az albumot, gengszterkedés mentesen. Ismerem a Káva eddigi munkásságát is, azt hogy elsősorban társadalomkritikára építenek, így az élet visszásságait szerettem volna rímekbe faragva kapni.
Korábban már Bobafett és Krome Bagolyköpeténél, illetve a Killakikitt júniusi Legenda albumánál teszteltem már ezt a fajta "elemzési módszert", amit most is alkalmazni fogok. Hallgatom a korongot és írom trackenként, ami éppen eszembe jut.
1. Intro (feat. Kool Kasko)
A srácok a legjobb honi vinyl pörgetőt kérték fel, hogy tekerjen alájuk. Kasko jól megcsinálta az album felvezető instrumentális alapú tracket. 8/10
2. Pátosz
Ahogy a cím is mutatja karakteres himnikus számmal indít az album szövegbetétekkel ellátott része. A négy különböző stílusú és orgánumú MC miatt már itt kiderül, hogy bőven van variálási lehetőség. 7/10
3. Nincs Vissza
Ezt a tracket már jól ismerjük, annyira jól sikerült, hogy a videóklip premierje okán már a nemmakezdtem blog is megemlékezett róla. Dícsértem már eleget akkor... 9/10
4. Szoci
A címből kiindulva azt hittem rögtön kaptunk a Kávától egy társadalomkritikus korleírást, de belehallgatva a dologba megtudtam, hogy szociálpszichológiáról van szó. Talán túl hosszú lett volna ez címnek? Teljesen mindegy, alkotói szabadság van. A refrén kifejezetten tetszik játékossága miatt, egy-egy ilyen elfér egy albumon. 7.5/10
5. Több Kell (feat. DSP)
A DSP és a Káva is borulátó, fanyar hozzáállású napjaink magyarországi helyzetéhez. Erről a számról vakon megmondtam, hogy erről fog szólni. Nem vagyok benne biztos, hogy erre az egy témára érdemes ráépíteni egy egész bandát (ez főleg a DSP-nek szól). 6/10
6. Hagyjad Má' (feat. Smith)
Igen, így a hatodik szám környékén szokott jönni az első melankólikusabb darab. A szövegben ez már megjelent korábban is, most az ütem is a krónikus álomkóromnak nyújt segítő kezet. 6.5/10
7. Hívd Aminek Akarod
A track eleji skit parádés, szeretem az efféle alkotásokat mert eleve pozitív mércéről tud elindulni tőle a dal. Tetszik a benne szereplő flow és kínai kultúrából ihletett ütem is egyedi. Mégis azt érzem, hogy szétszabdaltsága miatt mégsem ezt fogom holnap dúdolgatni magamban (vagy hangosan kiabálni a sétálóutcán :)). 7/10
8. Agy (Skit)
Egy megszokott skit, mely a Leonardo Di Caprio fémjelezte Eredet című filmből szedett pár mondattal indít, aztán átmegy lájtos instruba, majd ismét Leo magyaráz a álomátvitelről. 7/10
9. Tolvaj Tempó
Hasonló vokálos stílus sejlett fel már a Nincs Visszában is, itt is hasonlóval indít a track. Kicsit féltem, hogy nagyecsedi fekete szemek lesz a vokálozásból, de szerencsére megmaradt a hiphop számomra fogyasztható keretei között. 7.5/10
10. Pszichó (feat. Jam Balaya)
Földijemről van szó, a Jam Balaya győri brigádból leginkább talán Ketioz stílusa mutat újat a magyar piacon. Ennél a számnál fogalmazódott meg bennem az az állítás, ami már a Káva megismerése óta motoszkált bennem: Szimat flowja mindent elsöpör. Ketioz pedig hozza a formáját, karakteres. 8.5/10 "Raiffeisen ráfázol, OTP jó pénzé' basznak át, ameddig bírja a lóvéd még"
11. Jössze Te Még 12. Túl szép 14. Ha Kapunk Adunk
Ez a három szám beleesik annak a csapdájába, amibe a sok trackes albumok (a Psziché is tartalmaz 19 különálló felvételt) szoktak. Nem igazán fognak megragadni bennem. 6/10
13. Tegnap (feat. Hősök)
Eckü mostanában igencsak formájában van, szerencsére az alkotói kedve is megvan (ennek köszönhető a mostanában megjelenő sok jó szólója, feat-je). Lazulós nyári szám, kár hogy a szeptember elejei megjelenést nem hozták 2 hónappal előbbre (bár a többi szám inkább "magadbafordulós" őszies-télies). Jöhetett volna mondjuk single-be. 7.5/10
15. Akko' Oké
Tetszik, ahogy indul a felvétel ("Mogyoródon Hawaii, Balatonon Ibiza"), persze Szimattól. Aztán kissé beszürkül a track, viszont Fura versszakja nagyon prímára sikerült. 7.5/10
16. AddvisszaaPénzt
Itt egy kis újabb kórkép helyzetjelentés. Tény, hogy nem Svájcban élünk, de nem is Zimbabwében. Annyiszor mondja el a Káva, hogy szar itt nálunk Magyarországon, hogy még el is hiszem. Kérdés, hogy akarom-e? 6/10
17. Slágergyanú
Na itt az első mókásabbra vett szám, így a 17. környékén már ideje volt. Kreatív, telis-tele ötletekkel a szöveg, csak hegyezni kell a fülünket. 7.5/10
18. A The End-Re (feat. Coni)
DJ Tomekk jutott rögtön eszembe és Lil' Kim a közös Kimnotyze-zal, itt is felbukkan egy kellemes női hang (először albumon) Coni személyében. Az instru teljesen belehatol a tudatomba. 6.5/10
19. Mélygarázs (feat. Essemm, RA, Süti)
Huh, azt hittem már nem fogok újat kapni ettől az albumtól, de hálás vagyok, hogy pozitívan kell csalódnom. A beat teljesen korrekt headbanger. Nem akartam, de kénytelen voltam elkezdeni bólogatni. Csillagos ötös az alapért! 8.5/10
Az albumról összességében annyit, hogy a Káva televan társadalom kritikával, pesszimista indulattal. Az előadók flowja miatt viszont mégsem félek annyira a kárhozattól. Például ha Tirpa mondja, hogy szarban a haza, akkor rögtön ökölbe szorul a kezem, a Kávától kapva ugyanezt viszont inkább melankólikusan beletörődök a dologba. Vannak az albumnak fénypontjai az elején és a végén (Nincs Vissza és Mélygarázs), közte pár jó feat és minimum 5 töltelék szám, amire csak azért nem haragudhatunk, mert igen nagy fel jár a 19 trackes (igazán) egészestés albumért!
Most hallgatom 4-edszer a Mélygarázs és módosítom pontozásom vékony 9/10-re!
A Burn studió támogatásával életrajzi ihletésű dokumentum film fog megjelenni az ősz folyamán David Guetta életéről. Sajnos számomra már rögtön a cím is bicskanyitogató paradoxont tartalmaz. Nothing But The Beat név alatt fog futni az alkotás, akárcsak az augusztus 26-án megjelent Guetta cumó, amiről jó szerzői stílusérzékkel nem is írtam. Egy picit most mégis, pár szóra érdemes dolog. A közreműködők sora egészen parádés, lusta vagyok ABC sorrendbe rendezni és stílusilag is kategorizálhtatlan már a dolog, hiszen olyan öregiskolás real arcok, mint Snoop Dogg lettek 2011-re (sőt, már jóval korábban is) a popipar bohócai. Fellelhető az albumon az aranytorkú Usher vagy éppen Taio Cruz, de nem óckodtak a feattől bugyuta szavakat rigmusokba fűző egynyári sztárok sem, mint Nicki Minaj vagy Florida (bocsánat, neki ez már legalább a harmadik nyara!).
Guetta (illetve a mögötte álló menedzsment) remek produceri érzékkel felismerte, kikkel kell számot csinálni. Ugye nem gondolja senki azt, hogy Dávid ül az IKEA-s gurulósszékjében és mély alkotói dervis meditációban állítja össze a kottákat. Meg kell fogni minden különböző zenei beállítottságú fiatalt. Az rnb kedvelőkért Chris Brownt és Ushert, a 25 fölötti west coast kedvelők kedvéért (mégha divatmajmolóvá is váltak) Snoop Doggot, a déliek pedig Lil Waynet és Ludacrist fogják szeretni. A közös ismérv az alkotásokban, hogy Guetta pakolja alájuk a zenét. Az alapvető emberi jogok tiszteletben tartása érdekében viszont a Nothing But The Beat cím utolsó szavát Fame-re változtatnám. Így lenne korrekt, hogy ne nézzünk senkit se hülyének. Szó nincs már beatről, hírnévről van szó, egy rakat pénzről, jó nagy rakatról.
A fenti film előzetesből jól kivehető, hogyan kell legendát szülni, trónt barkácsolni, piedesztára emelni gyakorlatilag bárkit!
A Hősök veszprémi mikrofon brigád legfrissebb videóklipje. Külön felhívnám a figyelmet, a magyar underground hiphopot szerető füleknek kényesztően ható instrumentálra. Eckü orgánuma és szövege remek szimbiózisba lép a ketyerék keletette muzsikával.
Ötödik etapjához érkezik szeptember végén a Space Is Called rendezvénysorozat. A harmadik és negyedik esemény világgákürtölése óta szívügyemmé vált ez a party sorozat. A headlinerekről kicsit bővebben:
Dimlite a reciprok vöröskereszt zászlójú Svájcból érkezik, egyfajta Flying Lotus európai nagyköveteként, hogy elkalauzolja a magyar publikumot a maga instrumentális hiphopot széttördelő világába. Inszomnikus alkotásaiba remek érzékkel vegyíti el legújabb fejlesztésű latinos rigmusait.
ARP 101 Britanniából érkezik hozzák és kemény vonalas drum and bass-t fog vegyíteni ropogós szintetizátor hangokkal, a zenei nyitottságát mindenki hozza magával.
A hazai reprezentánsok közül természetesen jelen lesz Cadik és a többiek is!
Line-up:
Dimlite with drummer (CH)
ARP 101 (UK)
Cadik & D Stu (HU)
Vanis & Mr. Hi (HU)
Vizuál: Kiégő Izzók
Belépő: elővételben: 2000 Ft, a koncert napján: 2500 Ft.
Az első 100 elővételes jegy 1500 Ft.
