2011. augusztus 22., hétfő

Bobakrome: BK4 - B.É.K. Promovideó!

Érkezik Bobakrome sorozatban negyedik albuma, az egérklub direktora ehhez kapcsolódóan elkészítette a lemez promóvideóját. Ismerve Boba bá' eddigi munkásságát magas színvonalra számíthatunk. Várjátok a cuccot!


2011. augusztus 21., vasárnap

A tegnapi buli margójára - Nite Rise @Coke Club, Siófok

Készítettem egy pofás vidót, mely jól prezentálja a tegnap esti siófoki éjszaka hangulatát. A Nite Force csapata először együtt, majd a tagok külön-külön léptek fel (Davis, Nikola Roberto), végül pedig Andro és Pixa a Nobody Moves formációval ugráltatta meg a szépszámú hallgatóságot. Az unalomig szétjátszott Duck Sauce - Barbra Streisandig (annyira kész vagyok már ettől a számtól, hogy még alá sem linkelem) kissé el is tudtam vonatkoztatni attól, hogy ez egy mainstream rendezvénysorozat. Az persze poén (...), hogy feltett kézzel (integetve az ütemre) 3-4-szer is felteszik a Babylon-One már-már iskolapélda mash-up-ot, de ez a Barbra Streisand még attól sem lesz vicces, ha a Justin Bieberre, Nite Force-ra vagy sajtos-tejfölös lángosra cserélik ki a szöveget. Ettől eltekinte (kb. fél négyig) jól szórakoztunk, Roberto és Nikola szettje füleim örömére egészen jövőbe mutató volt.


Külön kobak simogatást érdemel a vizuálért felelős szekció, a buli folyamán mindvégig igényes képi támogatással segítették a DJ-ket a hangulat fokozására. 10/10!



Ezzel az estével 2011-re bezárta kapuit a Coke Club, jövőre ugyanott!

2011. augusztus 20., szombat

Super (2010)

Szuperhős film egy fickóról, akinek nincsenek szuper képességei, emellett vígjáték, és erőszakos jelenetek is bőven vannak benne. Egy ilyet már nemrég láthattunk a Kick-Ass formájában, tehát fel lehet tenni a kérdést, hogy a Super mi újat tud mutatni, illetve, hogy miért nézné meg valaki, aki amúgy sincs oda a szuperhős filmekért (neki egyébként szívás, mert a mozikban más sincsen mostanában).
Ehhez először is nézzük meg a trailert, ha ez nem kelti fel az érdeklődést, akkor hagyjuk is.



A sztori tehát az, hogy Franket egy nap elhagyja a felesége egy elég irritáló bájgúnár (Kevin Bacon) kedvéért, ezzel együtt pedig élete értelme is elveszik. Ám egy isteni sugallatra maskarába öltözik, fog egy franciakulcsot, és elkezd igazságot szolgáltatni. Jobban mondva a maga igazságát, mert sorba tolakodásért berepeszteni egy fickó homlokát azért túlzás. Ebből is látszik, hogy itt végre felmerül a probléma, hogy egy önjelölt rendcsináló vajon tényleg "jó", vagy pedig csak önkényesen értelmezi a bűnt és a hozzá tartozó büntetést.
A Kick-Ass-hez képest ez egy nagyon low-budget film, még a pisztolylövéseken is egyértelműen látszik, hogy a torkolattűz távolról sem valódi. Emellé pedig a főhős is elég hétköznapi: egy kissé lepukkant étteremben szakács (ennek ellenére baromi jó háza van, úgy tűnik, az USA-ban mindenki puccos kertvárosban lakik) és egy csotrogánnyal jár. Emellé meglehetősen életunt arcnak tűnik, vagy pedig Rainn Wilson viszi túlzásba a figurát. Inkább utóbbi, mert akkor is halkan és szűkszavúan beszél, amikor nincs rá oka. Ellen Page viszont hatalmasat játszik a túlbuzgó, hiperaktív és mocskos szájú Boltie szerepében.
Ennyit a történetről, ezt eddig is kitalálhattuk volna. A film sokkal inkább egy meglehetősen elborult humorral, és sok erőszakkal operáló vígjáték szerűség. Ez a humor viszont nem mindenkinek fog bejönni, főleg azoknak nem, akik nem bírják az abszurd marhulást, a favicc-szerű poénokat meg a random, wtf idiotizmust. Pl. amikor Frank/Crimson Bolt akcióba lendül, ami egy kuka mögött várakozásban fullad ki, közben pedig olyanokat is feljegyez diktafonjára, hogy a gyanús zaj csak egy doboztól származik, de azért nem fogja otthagyni szemetelésként, csak most nem akarja elárulni a rejtekhelyét (egy kuka mögött, ugye).
Csak figyelmeztetésként megjegyzem, hogy Rotten Tomatoes-on 46%-on áll, szóval nem mindenkinek fog bejönni.

2011. augusztus 18., csütörtök

napi kurvajó: The Sugarhill Gang - Rapper's Delight

A Sugarhill Gangről aztán tényleg elmondható, hogy nem ma kezdték. 1973-ban ők már fogták a mikrofont, ápolták a hasonló kinézetű frizurájukat és átalakították a funky zenét hiphopra. Ez a szám 1979-ből való és az egy évvel későbbi bemutatkozó albumukon kapott helyet. Amelyik elismert lemezkritikusi fórumon nem kaptak 5 csillagot, ott bizonyára nem értettek a zenéhez. Felhívnám a figyelmeteket, a ruházkodási és táncolási szokásokra, modern fejünknek viccesen hathat, viszont ez még egy egészen őszinte formája a szórakozásnak!



2011. augusztus 17., szerda

Telekom Bónusz Electronic Music Fesztivál - 2011.10.15.

Ha létezik magyar zenei rendezvény, ami megérdemli a kiemelt figyelmet, az mindenképpen a Telekom Bónusz Electronic Music Fesztivál!
Bár csupán egy estés a móka (egyedül ez írható fel a negatívumok oldalra), minden zenei igényt igyekeznek kielégíteni a meghívott zenészek. Az esemény sikeres nyélbeütése a partyszervezés netovábbja.

A dátum 2011.10.15., a helyszín pedig a budapesti Hungexpo, ahol 4 helyszínre szakadhatnak a tömegek, hogy egy láthassák hol tart jelenleg a elektronikus zene fejlődése. Bejárat: 1. kapu, kapunyitás: 19:00, start: 20:00, end: 08:00. Itt lesz a techno-mininal-electro társadalom apraja-nagyja, részletesebben:

arena 01

Richie Hawtin presents: PLASTIKMAN live ( CAN ) / CARL COX ( UK ) / ADAM BEYER ( S ) / GARY BECK ( UK ) / SPEKTRE live ( UK ) / HOT X ( H ) / BUDAI ( H ) / COYOTE ( H ) / IGOR DO’URDEN ( H ) / PROFILE25 live ( H ) / NORA NAUGHTY ( H ) / COLLINS ( H )

visual by ALI DEMILER / URBANIZER


arena 02
SASHA ( UK ) / JORIS VOORN ( NL ) / DENNIS FERRER ( USA ) / MAYA JANE COLE ( UK ) / GUY J ( ISR ) / MICHAEL BREETH ( SK ) / DANDY ( H ) / CHRISS ( H ) / JAY LUMEN ( H ) / NAGA & BETA ( H ) / POLI ( H ) / YVEL & TRISTAN ( H ) / JUNKIE & HAWKY ( H )

visual by BPSTREET


arena 03
FERRY CORSTEN ( NL ) / GARETH EMERY ( UK ) / JOCHEN MILLER ( NL ) / DJ OBSERVER ( A ) / STERBINSZKY ( H ) / JUTASI ( H ) / POLEPOSITION ( H )

visual by EXLEX


arena 04
CROOKERS ( I ) / DADA LIFE ( S ) / BELZEBASS ( I ) / PALOTAI ( H ) / ANDRO ( H ) / LUDMILLA ( H ) / SIKZTAH ( H ) / STEREO KILLAZ ( H ) / WONDAWULF ( H ) / BERGI & SVINDLER ( H )

visual by DIGITALISTIK & FLUX


Jól látható, hogy témakörök, zenei fő csapásvonalak mentén bontották szét a "mezőnyt". Az első helyszínen Richie Hawtin az m_nus brigád feje érkezik totális szórakoztató műsorával, mely a Plastikman néven fut. Érdemes lesz megtekintenetek Richie legfrissebb metamorfózisát, utána pedig az ibizai Carl Cox érkezik klubbangereivel.
A második helyszínről Sascha és Joris Voorn zenéjét a műfajban jártasok jól ismerhetik és elsősorban a detroiti progresszív iskolát képviselik. Felhívnám a figyelmet a roppant fiatal hölgy, Maya Jane Cole várhatóan üdefriss szettjére.
A hármasra keresztelt arénában a trance műfaj tisztelői fognak földöntúli élményben részesülni. Ferry Corstentől személyes kedvencem a The Killers - Human újragondolása.
A negyedik helyszínen pedig a vadabb fiatalok fogják megtalálni számításukat. A két olasz keményvonalas elektro produkció, a Crookers és a Belzebass darabokra fogja reszelni a közönség agysejtjeit. Kissé lightosabb elektro-t játszik a svéd (egyébként a svédekről megfigyeltem, hogy mindenből szeretik a lightosabbat választani, ellentétben a finnekkel akikről elmondható, hogy általánosan hardcore-abb arcok) Dada Life, nevükhöz megannyi a körökben jól ismert sláger fűzödik.
Természetesen a külföldi húzónevek mellett itt lesz a honi zenésztársadalom krémje. Nem lesz sok ideje senkinek sem, így garantálható hogy abban az egy-másfél órában mindenki a legnagyobb ütést akarja majd bevinni. Ez a közönségnek nem is lesz majd kárára...

2011. augusztus 16., kedd

Wonky - új zenei szín a palettán (Flying Lotus, Hudson Mohawke, Robot Koch, Ozon etc.)

A pontosan dokumentált zene múltja cirka 100 éves múlttal büszkélkedhet (eltekintenék most a fa dobok, nádihegedűk és agyagköcsögök ütéséből nyert nem alulbecsült ütemekre, hiszen ne feledjük minden mai zenei alkotás ezeken alapszik!), ez alatt gombamód szaporodtak az új és még újabb egyedi zenei próbálkozások. Az alapokból tölgyfaként, szerteágazó módon nyílnak friss stílushajtások. Sok konok azt gondolná, hogy már nem lehet újat mutatni, de én most bizonyítékokkal fogom alátámasztani ennek ellentétét.

A vírus neve: Wonky! Már a szó jelentése (és szerintem alakja is) utal a mögötte rejlő jelentéstartamra, rozoga, roskatag. Behatol a hallójáratodba, elárasztja az egész tested, áthatja minden porcikádat. Lefolyása változó, de minden esetben gyógyíthatatlan, dopping (tehát teljesítményfokozó) hatású. A beteg találmány feltalálója és a mixtúra kifejlesztője Flying Lotus volt, egy lightos Los Angeles-i stúdiómunkával töltött ördögi éjszakán. Nélkülönözhetetlen kelléke egy lehetőleg atombiztos számítógép és sequencer. Az alábbi üvegcsékből kell gondosan pipettádból cseppenteni a wonky előállításához:
- hiphop
- electro
- dubstep
- grime
- chiptune
- crunk
- hyphy

Most azt hiszed, hogy ennyi az egész és téged fognak ültetni Flying Lotus trónjára. FlyLo 2000 óta tartó munkássága során 3 nagy stúdió albumot dobott a piacra, melyek egy-egy ékkövek a kísérleti zene égboltozatán. A legújabb, 2010-es cuccáról ez a Laura Darlingtonnal felvett tracket szeretném megosztani veletek, felhívnám a figyelmet a témaadó zseniális ping-pong samplerre.

Kis kanyar vissza (egyébként a wonky albumokra jellemző, a folyamatos változás, stíluskanyarulatok) a 2008-as Los Angeles néven kiadott Lotus albumhoz. Sokkal intenzívebb dubstep hatásokkal tarkított szám ez:

Természetesen a wonky-nak célja is van (érdekes okfejtés lehetni, hogy mindenképp kell lennie egy alkotásnak céljának, mondanivalójának, talán kommentben lesz erről szó). Bepunnyadt a tengerentúli hiphop piac, sematikussá váltak a szövegek, az instrumentálok, hiteltelenné vált az egész szakma. A zenei fejlődésnek elkerülhetetlen elem a elektronikus kütyük térhódítása. A fiatal producerek éppen ennek a lehetőségnek a szárnyaiba kapaszkodtak bele. A wonky ütemek törtek, zaklatottak mégis rejlik bennük egyfajta romantika. Rögtön mondok is rá pár példát:



Az abszolút stílusprezentáló albumot 2009-ben adta ki arany kezéből Hudson Mohawke a Warp Records gondozásában Butter címmel. Kis háttértörténet, az egész story könnyebb megértéséhez. Hudson már 11-12 éves korában különböző játékkonzolok (igen, például Playstationnel) segítségével fabrikált hangokat, ezek után nem is meglepő, hogy 15 évesen finalista volt a brit DMC versenyen.
Az album borító színkavalkádja szintén kis ízelítőt ad a tartalomból.
A szabálytalan, szétszabdalt ütemek első blikkre primitívnek tűnő kattogások a 80-as, 90-es évek funky és rnb dallamaival fúzióba lépve viszont egy másik dimenzióba repítik a hallgatót. Három tracket linkelek, semmi analógiát nem érdemes keresni, mert nem fogtok találni (szintén a wonky jellemzője, a teljes szabadság).




Az első felütéstől az utolsó hangig formabontó albumot adott ki a kezéből Hudson Mohawke, aki képes értelmezni gegekkel teletömött alkotásait az díjazni is fogja alkotásait.
Nem csak az angolszászok éreztek rá a wonkyban rejlő zenei lehetőségekre, Bécsben és Berlinben (alapvetően az elektronikus zenék zászlós bástyája) is ráéreztek különböző előadók. Az abszolút kísérleti zenét játszó Dorian Concept egyre nagyobb ismertségre tesz szert megalkuvást nem tűrő hanghasználati egyedisége.


Robot Koch pedig nem is oly régen lépett fel az A38 hajón, a Space Is Called 3. epizódjának keretein belül.


Mindeközben Magyarországon sem alszanak a nyitott gondolkodású előadók. Az S*10 kiadóból Takeshi vagy a Kriminal Musicos Ozon. Utóbbi munkára jellemző a "kevés néha több" alapigazság. Egyszerűen felépített dallamok adják a trackek fő csapásvonalát, a hiphopot pedig olyan egyedien és kötetlenül értelmezi, hogy egyszeri 50 cent hallgatók rá sem ismernének.



Egy szó, mint száz hallgassatok rengeteg wonkyt. Egy valamiben teljesen biztos vagyok, sosem lehet ráunni a fentebb felsorolt jellemzői miatt.

2011. augusztus 14., vasárnap

Alíz Üvegországból (Alice, Crystal Castles)

Képzeljetek el egy hosszú hajú, elegáns, jól nevelt hölgyet… és most felejtsétek el, mert Alice Glass  a Crystal Castles énekesnője egy törékenynek tűnő, bár egy fejben teljesen elborult csaj. Pár szó amivel jellemezni lehet: felszabadult energiák, őrjöngés, teli talppal ugrálás, hajrázás, és az egyedi-kicsit sem igényes-öltözködési stílusa. (Egyedi, ha  nem számítjuk azt a több ezer hajléktalant a nagyvilágban.) Végy egy  88-as évjáratú középmagas nőt fekete hajjal, adj rá egy szakadt pólót, nadrágot, egy még szakadtabb inget, satírozz egy-egy  fekete foltot a szeme köré, érleld 1-2 évig kokainon, itass vele minden nap egy üveg jim beam –t és kész is Alice Glass.

Igénytelen, drogos, nem éppen egy példakép és mégis több ezren imádják őt, a stílusát és a CC zenéjét. Alice maga egy jelenség, és a szabadság megteljesítője.

Az idei 2011-es Szigetre ellátogatott Budapestre és 1 óra hosszat  befolyásolta  a közönséget  . A Sziget A38-wan2 színpadánál a közönség egy csapásra megbolondult, őrjöngött.. amikor Alice a színpadra lépett, aki nem is habozott sokáig rögtön bevágta magát a közönségbe. Egy élmény volt a koncert, csak azt nem tudom ki volt az a túlképzett aki nem rakta egy nagyobb színpadra őket. Remélem jövőre ugyanott csak a nagyszínpadon.





2011. augusztus 13., szombat

Tape Underground

Angol nevével ellentétben egy 100%-ig magyar bandáról van szó, teljesen magyar szövegekkel - nem is értem, hogy miért ezt a nevet választották. Eddig két albumot dobtak ki, Alszik, kikapcsol (2007) és Kukacok, lepkék (2010) címmel, tehát mivel nem mostani, nem fogok albumkritikát írni, csak nagy körvonalakban bemutatni a teljes életművüket.


Saját jellemzésük szerint trip-hopot játszanak, de mára ez a kategória abszolút semmit nem mond (egyesek szerint soha nem is), arra azonban fel lehet készülni, hogy nem egy tánczenekarról van szó. Nagyon finom elektronikai támogatással érik el az ütemeket, de a gitár a leginkább hangsúlyos, amivel jellegzetes témákat állítanak elő. Lassú, néhol nehéz, néhol könnyed a hangzás, de mindig nyugis, befelé szemlélődő tempóban. Mindehhez pedig jön egy elsőre ettől nagyon eltérő énekhang, a maga lassú, magas hangfekvésével (tenor?), az egész mégis nagyon passzol. Külön kiemelném a dalszöveget, ami inkább versre emlékeztet, értsd, néha mintha semmi értelme nem lenne, de hát azt tudjuk, hogy a művészetben nincs jelentés, csak különböző értelmezések (ezt a Kispál rajongók amúgy is tudják). Mindenesetre nagyon dallamos és éneklést kívánó darabok ezek, ilyesmi szövegekkel:

"Gyere el a Holdra velem, odaadom a fél szendvicsem" (Gyere a Holdra)
"Most az a szép, ami csendben hallgat, / befelé lát, álmodja a szavakat, / könnyen felejt el engem, / ha sikerül, a széken a helyemre ül" (Hetedik barát)
"Törölközz meg / nincs itt a helyed" (Kukacok)

Az albumok ingyen letölthetőek, ezen kívül elég ritkán koncerteznek, amiért az a sejtésem van, hogy csak amolyan hobbizenekarként működnek. Mégis, még soha nem hallottam ennyire profi és kellemes hangzású hobbizenekart. Ha nem akarnának direkt ennyire underground maradni, nagy rajongótárbort tudnának kialakítani, és nem csak a bölcsészek körében. Feltéve, ha a magyar hallgatóknak lenne zenei ízlésük. De az eredeti téma az ingyenes letöltés, amiről lássuk az ő saját szavaikat: a cd-t persze rendes pénzért fizikai formátumban is meg lehet venni, és "3 féle borító közül is lehet majd választani annak függvényében, hogy kinek milyen lakberendezési stílusú a szobája, meg milyen színű lemezek vannak a polcain, hogy jól passzoljon. Úgy is lehet, hogy egyszerűen csak letöltöd, aztán feltöltöd az mp3 lejátszódra, aztán elmész sétálni, vagy boltba..."


Kukacok, lepkék (2010)

Végeredményben egy nagyon kellemes hangzású, érdekes, mégis jól énekelhető dalszöveggel operáló, profi hangszerelésű bandáról van szó, ami kenterbe veri a magyar könnyűzenének 80, esetleg 90%-át. Hallgatását nyári estékhez, borozós, cigizős bölcsész beszélgetésekhez, monoton utazáshoz, másnapos letargia enyhítéséhez ajánlom.
Most a youtube-ról nem linkelek zenét, mert csak szétcseszné a blog keretét, meg úgyis két perc alatt behúzhatod az albumokat. Ízelítőként:
Kétperc - http://www.youtube.com/watch?v=IAkrXv-sSjw
SAD - http://www.youtube.com/watch?v=eB-kzi5KtG8
Közelér - http://www.youtube.com/watch?v=g8vvCwPOge0

2011. augusztus 12., péntek

Búcsúzunk a nyártól: Nite Rise Summer Shutdown @Coke Club, Siófok, 2011.08.20.

A Nite Rise kifejezés napjainkra fogalommá nőtte ki magát a hazai szórakozási palettán. Így   államalapításunk ünnepén a NiteForce DJ kvartett méltóképpen igyekszik elbúcsúzni a nyártól. A fiúk a hangulatos siófoki Coke Club nyitott ege alatt húzzák el utoljára (legalábbis ezen a nyáron) a nótánkat. A line-up már konkrét, a beugró nem csillagászati, a hangulatot pedig a zenék garantálják. Egyedül a flyer sikerült kissé búcsúsra.

LineUp:
22.00-00.00: Warm Up: DJ Richardson (Kapunyitás, Tüzijáték)
00.00-01.30: NiteForce
1.30-2.00: Roberto
2.00-2.30: Davis
2.30-3.00: Nikola
3.00-3.30: Andro
3.30-4.00: NiteForce


2011. augusztus 10., szerda

Nemmakezdtem Blog a Facebook-on!

Szeretnénk a szociális hálón is kommunába gyűjteni a blog hű olvasóit! Like-olni nem hogy ér, hanem kell, kötelező! A Facebook ezen aloldalán is mindig ki lesznek posztolva a legfrissebb bejegyzések. Aki nem ma kezdte az bátran nyom egy like-ot, had gyarapodon a közösség!

NEMMAKEZDTEM BLOG A FACEBOOKON!