Hanna (2011)

Először is, a tréler csalóka, mert nagyon szűk szemszögből mutatja be a filmet, másrészt pedig túl sok mindent mond el a történetből. Elég annyit tudni, hogy van ez a Hanna nevű kislány, akit az apja a tundrán nevel túlélésre. Aztán egyszer csak összetűzésbe kerül egy titkosszolgálattal, ami miatt a modern világba csöppen.

Miért néznénk egy olyan filmet, amiben egy vézna, 16(?) éves kislány gyakja le a titkosszolgálat kiképzett embereit? (később azt is megtudjuk, hogyan képes erre) Én is ezt a kérdést tettem fel magamnak, de a kritikák (főleg Human írása a filmbuziról) miatt, amikor véletlenül a moziban jártam, úgy döntöttem, megnézem. Azért néznénk meg, mert nem egyszerűen csak arról szól, amit az imént leírtam. Ugyan egy éppen serdülő lány próbálja ki magát akcióhősként, de ugyanúgy szól a hirtelen felnövésről, illetve a számára idegen valósággal való szembesülésről is. Emellett pedig nagyon szép (vagy groteszk, pl. a szétrohadt vidámpark esetében) a képi világ, és nagyon jó a kamerakezelés (vágás, hosszú, egyben felvett jelenetek, ilyesmik). Ez nem csak azért jó, mert végre látjuk, mi történik (semmi rángatós kézikamera, meg idegbeteg vágás, ami mostanában divat az akciójeleneteknél), hanem mert önmagában is szép. És persze a szereplők: Eric Bana, Cate Blanchett és Saoirse Ronan, aki már több komolyabb filmben bizonyította tehetségét. A mellékszereplők is izgalmas figurák, kezdve az angol kiscsajtól, akinek olyan attitűdje van, hogy falra lehet mászni, de pont ezért kedvelhető, egészen a három német verőemberig (hogy miért pont ilyen csökötteket béreltek fel, nem tudom). És persze a filmzene (The Chemical Brothers közreműkédésével), ami szerintem marhajó, bár elsőre talán elüthet a filmtől. Az akcióhoz viszont nagyon illik, és önmagában is jó, már ha valaki lépést tart a mai elektronikus zenével.

Akcióból viszonylag kevés van, azok viszont nagyon ott vannak. Mi akkor a műfaja? Alapvetően akciófilm, tehát a hangsúly az akción és a pörgős eseményen van, ugyanakkor előzőből csak kevés van, a másik pedig leül néha. Ugyanis ezen kívül a másik főbb motívum a felnövés, illetve a kulturális sokk (ahogy ő is mondja, erre nem készítették fel). De van benne humor is, ami néhol fekete, néhol abszurd.
Erről eszembe jut a Danny the Dog, ami szintén akciófilm, de amellett hangsúlyos egy emberi dráma is (valamilyen tekintetben hasonló a Hannához: egy deprivált környezetből szembesülni a valósággal), ráadásul akciófilmhez elsőre nem illő zenészformáció: Massive Attack. Szinte művész-filmek, bár az első címkét óvatosan használnám, mert rossz felhangjai vannak. Ez a szókapcsolat sem szerencsés, de nekem az jutott eszembe, hogy akciófilm, aminek lelke van.
Megítélésem szerint tehát két műfaj érdekes találkozása szép, új fajta megközelítésben. Nem mindenkinek tetszene, úgyhogy nem is tudom ajánlani bátran. Elég volt csak Előd arcára pillantanom, és mondtam, hogy akkor inkább beszéljünk másról, mert nem akarom a film fikázást hallani. Úgy értem, hogy vannak hibái, persze, de kellő nyitottsággal el lehet nézni. Hollywoodtól inkább az ilyen eredeti próbálkozásokat várom, mint az ezer folytatást, remake-et, adaptációt, rebootot, paródiát, miaszöszt, amik egyre inkább ellepik a kínálatot.

Off: ha már ajánlottam a Danny the Dogot, az Oldboy mellett sem mehetünk el. Egy fickót 15 évre egy szobába zárnak, aztán minden ok nélkül kiengednek: indulhat a nyomozás, hogy mégis mi a fene volt ez. Van benne egy kis akció (aka. hogyan csapjunk szét 15 ember között egyetlen kalapáccsal), nyomozás, és persze az emberi oldal. A végén nagy sokkal.

És egy kis szimbólum elemzés a végére: egy csomót gondolkodtam az újra és újra felbukkanó tündérmesei utalásokon (Wilhelm Grimm, a mesekönyv, a vidámpark...). Találtam egy interjút, amiben a rendező mesél arról, hogy az erőszakot miért ennyire irreálisan mutatja be, és közben kitér a kérdésemre is:
"I didn’t really try to make it real, to be honest with you. I tried to make it quite sensational. Because it’s not real, it’s a fairy tale. And fairy tales are dark and they’re very violent. As I’m sure you know, in Hans Christian Andersen’s “The Little Mermaid,” she commits suicide at the end. In “Hansel & Gretel,” they cook an old woman alive in an oven. The whole point of fairy tales is that they’re dark, but they’ve been colonized by Disney and children are now lied to and told that everything’s going to be happily ever after. But the point of fairy tales is to prepare children for the fact that they’re going to come up against some cruelty and deceit and darkness in the world."
(http://spinningplatters.com/2011/04/07/spinning-platters-interview-saiorse-ronan-and-joe-wright-on-hanna/)