Dubstep, út a pokol felé

Gyakran felmerül témaként itt, a blog keretein belül is a műfajok és azok pontos határainak megtalálására tett kísérletezés. A továbbiakban visszamásznék a millenium környékére, zenetörténeti kukackodás hogy éppen 1999 vagy 2000 lesz a kezdődátum. Honnét ered a DUBSTEP gyökere és mekkora ágakat növesztett azóta?

Londoni garázsokban mindenféle poszt-Beatles bandákon felnövő, fésült hajukat addigra szétborzoló kísérletező kedvű fiatalok kellettek, ahhoz hogy ma egyáltalán beszélhessünk erről az elektronikus alapú zenei stílusról. Ezeknek a brit huligánoknak srácoknak elegük volt már a szánsájnhállelúja optimista hangvételű zenei világból, így megalkottak egy sokkal ridegebb, racionálisabb, a dühöt magából vulkánként kiprüszkölő irányvonalat. A UK Garage, Dub és Drum 'N Bass alapokat gyurmászgatták a megszokott eszközökön (PC, dobgép, szinti, keverőpult), majd megszületett a leghitelesebb atmoszféra a zene hullámainak prezentálásában. Ezt a rílséget képes volt tartani őszinte lélekkel a műfaj, napjainban azonban már baromság (A link alatti post átlépte az ezer egyedi megnyitás álomhatárát! Pukk, nyílt a pezsgő!) lenne underground taget tenni a dubstepről szóló bejegyzések lábjegyzeteibe.

Ezt a képet csak azért szúrtam ide, hogy mély szakmaiságot állítsak a bejegyzés mögé. Tulajdonképpen ilyenről szó sincs! :)

A dubstep történeti fejlődésének lépéseit régészeti módszerek nélkül, a YouTube jobb kezének elfogadásával fogjuk megtenni. A legskillesebb előadók legjobban sikerült alkotásai szépen sorbaszedve.






A pokolba vezető út is jószándékkal van kikövezve


Ha hiszitek, ha nem a dubstep elmainstreamesedésének egyik kezdeményezője (még ha akaratlanul is) Britney Spears volt, a popkirálynő/hercegnő. Freakshow című számában tűnik fel először populáris körökben az a bizonyos wobble hang. 2009-ben Skream csinált félélmetesen ütös remixet a La Roux - In For The Kill című slágeréből. Állítsam azt, hogy ez jelentette az áttörést a szélesebb ismertség felé?!

Benga, Coki, Zinc, Chase & Status, Noisia és még sokan mások apróbb lépéseket tettek, hogy oda jussunk, ahol most vagyunk.

Talán a közeljövőben lesz szó a post-dubstep irányzatról, aminek legjelentősebb előadói között rengeteg kedvenccel találkozhatunk. Elég csak pár nevet említeni, mint például Mount Kimbie, James Blake, SBTRKT, Pangaea vagy Four Tet.

napi kurvajó: Dusty Kid - Argia (Popof remix)

November 7-én érkezik Paolo Lodde aka Dusty Kid második nagy albuma Beyond That Hill néven. Az albumról egy számot már a megjelenés előtt közzétett a szerző. Az Argia Dusty minimaltechnos énjét domborítja ki. A szakma legnagyobb remixerei gyermeki boldogsággal vetették rá magukat az olasz szerző munkájára, elsők között Popof készített minőségi újragondolást az eredeti számból.

a remix:


az eredeti:

Kapcsolódó bejegyzések:

Dusty Kid karnyújtásnyira (2010.10.20., Győr, Club Vertigo)

Dusty Kid - A Raver's Diary (2009)

Ellen Allien & Apparat - Orchestra of Bubbles (2006)

Vajon mi születik abból, ha két, meglehetősen lassú és monoton számokkal dolgozó DJ összefog? Jelen esetben a lassú, halk, tehát nem különösen feltűnő, viszont annál nyugisabb ütemekkel dolgozó Ellen Allien (Ellen Fraatz), és a szintén hasonló, de még annál is köldögbámulósabb atmoszférát teremtő Apparat (Sascha Ring) kollaborációjáról van szó. Aki valami abszolúte feltűnést nélkülöző, 10-es pulzusszámú, szürke albumot várt, az nagyot fog lepődni, kurva nagyot (bár a Moderat példájából láthattuk, hogy ha Sascha a kaotikusabb, hip-hop ütemektől sem visszariadó Modeselektorral összefog, csodálatos dolog születik).
Az első szám ugyan még hozza a várható zenét, de ahogy a neve is sugallja (Turbo Dreams), azért van itt más is, pl. elektronikus gitárra hasonlító riffek. De mindegy, jön a második szám, ami egyszerűen csodálatosan szép, a Winampom szerint már 15-ször lejátszottam, ezzel első helyen szerepel (tudni kell rólam, hogy 3-nál többször ritkán hallgatok meg egy számot, mikor megismerem), be is linkelem:



Egy kicsit álmodozós a hangulat, persze, de az ütemek jobban kopognak, és úgy egyébként is, ezt nem vártuk, nem várhattuk. A következő szám is egy komorabb hangulatot fog meg, keményebb ütemekkel. És így tovább, néhol technósabb beütésekkel, összességében dinamikus és ritmusos számokkal. Mindegyik szám nagyon jó, és a maga módján egyedi. Párat ki is ragadnék, bár sokkal többel tenném:





Legutoljára pedig a másik kedvencem, ami sajnos nincs fenn youtube-on teljes egészében, és embeddelni sem lehet, de nem szabad kihagyni:
Floating Points - http://www.youtube.com/watch?v=2jmO__11hzY

napi kurvajó: Hősök - Szó fel 2 km. Deego & Siska Finuccsi

Nem rég ünnepelte a veszprémi Hősök kvartett trió fennállásának 10. évfordulóját. Szép, kerek szám, megsüvegelendő a srácok hiphop iránti elkötelezettsége. Tehettem volt a lent linkelt videót éppen klip premier cím alá is, mert friss ropogós főzetről van szó. Ecküék összeálltak Siska Finuccsival és Deegoval, majd megkezdődött a robot munka. A srácok addig-addig csiszolták, reszelték, fényezték a szerszámokat míg összeállt a legütősebb kombináció. Íme!

álmodj ébren: Dusty Kid - Beyond That Hill

Szívre tett kézzel vagyok kénytelen bevallani, ezt a bejegyzést, már közel egy hónapja megírtam. Akkor kezdtek kiszivárogni Dusty Kid új albumáról az első hangfoszlányok. A Beyond That Hill hivatalos megjelenését Paolo Lodde november 7-ére tűzte ki, így azon a napon dughatjátok fületekbe először teljes egészében ezt a zenei katarzist. A tracklist Dusty korábbi dolgaihoz híven rövid, a számok hossza viszont ezzel fordítottan arányosan hosszú. A szardíniai Andrea Ferlinnel közösen futó Duoteque agysejtgyilkos monotonitását Dusty fütyürészős ravekalandozásokkal oldotta fel az A Raver's Diary albumon. Most pedig itt van ez a hanghullámokra rögzített csoda, amit kötelező együltőhelyetekben végigálmodozni.

Tracklist:
01. Nora Nights
02. Jknoussa
03. Argia
04. Chentu Mizas
05. Beyond that Hill
06. Polybolo
07. Cheyenne
08. That Hug

Groundislava, glitch/IDM/hiphop háromszög

Tengerentúli előadó, a kaliforninai Groundislava bemutatásával szeretném bővíteni zenei látókörötöket. Célom néhány kellemes perc szerzése zenei motívumokkal alátámasztva. Egy nem túl trendi kinézetű amerikai srácról van szó, aki szerteágazó kreativitását zenei kreálmányaiban tökéletesíti a végletekig. Elsődleges alkotói köre a glitch-hiphop-IDM (intelligence dance music) stílusirányzatok képezte Bermuda-háromszörbe szorul be. A minták rendkívül változatosak, jól megfigyelhető az LA based Flying Lotus hitvallására építkezés. Eddigi egyetlen albuma idén, 2011-ben jelent meg szintén Groundislava címen. A továbbiakban erről szemezgetnék. A lemez zászlóshajója az Animal című track, mely alá elvont képi világot felvonultató klip is készült. Méltánytalanul kevés nézettsége bizonyítja a hallgatói réteg kis létszámát.

Számomra az album kedvenc száma, a Shlava című alkotás, melyben két underground előadó (Shlomo és JonWayne) működik közre. Bitang erős flowjú versszakok alatt irtózatosan húzós beat készült Groundislava komponálásával.


A Stealth River Mission című szám már egészen más hangzásokra épít, néhol gagyinak tűnő ütemek lendületesen váltakoznak egymással. Az alkotói szabadság teljes mértékben megmutatkozik, a stílus meghatározás okozta keretekben lévő ablakokat Groundislava megsemmisítő erejű ütéssel töri be.

A Young Lava tört ütemei már-már Amon Tobin-i magasságokba emelik az album dnb/glitch szekcióját, mégis visz bele egy kis harmóniát az előadó.

A Shlava melletti másik nagy kedvencem a korongról a Pregarning the Rapture, aminek a hangulata jól ötvözi a felszabadult játékosságot a gondterhes nyomasztó hangulat világgal.


Groundislava egyedi világába kevesen léptek eddig be, nem túlzottan ismertek alkotásai, pedig igazán jövőbemutató dolgokkal próbálkozik. Legyetek Ti is részesei ennek a feltérképezetlen kincses bánya expedíciónak!

Fertőzés (Contagion) [2011]

A film kezdete tartalmaz minden irodalom órán tanult eposzi kelléket. Gondos pontossággal fedi fel a rendező, Steven Soderbergh a legfontosabb szereplőket és helyszíneket. Így a film megnézése után három nappal is azon gondolkodok, hogy vajon ki a főszereplő. A felszarvazott Matt Damon, aki a film korai szakaszában elveszti barátnőjét és nevelt gyermekét? A két karakter halálának bemutatása egészen naturalistára sikerült, ez az ábrázolás mód később a hollywoodi fogyaszthatóság jegyében aztán teljesen eltűnik. Talán Jude Law a főszereplő, aki a karakterének élesítését a sminkesek egy rossz első fog beépítésével kívánták elérni. Kibontakozásával tudatosult bennem, hogy mindenképpen írnom kell a filmről. Jude egy modern felfogású, szenzációhajhász bloggert alakít, aki mint később kiderül a nézettségért még hazudni is képes (nem, a Nem ma kezdtem sosem csinál ilyet!). Kissé Judás szerepében tündököl, aki a nagy pénzek/nézettség reményében eladja magát egyfajta hirdetőfelületnek. A vele folytatott párbeszédben hangzik el a film számomra legjobban tetsző mondata, még ha magához a storyhoz semmi köze sincs: "a blogolás nem újságírás, olyan mint a graffiti csak van benne vessző". Visszakanyarodva a főszereplő kilétének felfedéséhez tovább vizslatjuk a szereplőket és nem jutunk előre. Például Gwyneth Paltrow igen hamar meghal, elsőként viszi el a veszedelmes kór. Laurence Fishburne mindvégig abszolút jó arc, a fertőzés ügyi osztály vagy a jó ég tudja, hogy minek az egyik fejese, irányításával próbálja kutatni az amerikai állam a betegség kiváltó okát, lefolyását és majd később a védőoltások beadásának megszervezésével is ők foglalkoznak.

Jöjjön a story burkolt, spoilerek nélküli bemutatása. Hongkongban furcsa halálesetek történnek, később a világ többi pontján is. Ott, ahova utaznak a hongkongi személyekkel kapcsolatban állók. A halálesetek száma négyzetesen növekszik. 2, 4, 16, 256 és így tovább. Később kiderül, hogy van aki immunis rá (például Matt Damon), azt sosem tudjuk meg miért, jól jött volna valami genetikai okoskodás. A védőoltást egy San Francisco-i tudós csóka egészen hamar kifejleszti, később szomorú voltam karakterének háttérbe szorítása miatt. A védőoltások legyártása és mindenkinek beadása viszont időt vesz igénybe. Cca. 25 napon keresztül részletesebben követi nyomon a film a betegség okozta halálozások alakulását, illetve a bolygónkon kialakuló káoszt. Hollywood-i rendezésű filmekből már pontos teóriákat tudunk, hogy nyilván megindul a fosztogatás, az agresszió. Később 150. nap környékén pedig bejelenti az amcsi kormány, hogy indulhat az "oltogatás". Más kérdés, hogy aki eddig nem volt immunis ugyis meghalt már. Pontos adatra csak célozgatnak, dobálóznak 500 millió hallottal, de nyíltan nem mondják ki. Pedig engem csak ez érdekelne...
A sztori fő csapásvonalában semmi eget rengetőt ne várjatok, pedig lenne rá alkalom. Például amikor beadja magának az első tudós a kifejlesztett vakcinát és utána megcsókolja fertőzött apját, igazán wtf lett volna ha rögtön meg is hal. A film előzetesében vadul mutogatott hangár, ahol összegyűjtik a betegeket még csak jelenetet sem kap. A film vége aztán menetrendszerű happy end, már amennyire örülni lehet a föld lakosságának minden 12-14. emberének halála után.

A film azért igazán érdekes, mert akár a szomszédunk is lehetne meg is történhet. Nem az a fajta katasztrófa film, melyben egy cunami elönt egy éppen kitörő vulkán Manhattan tőszomszédságában. Tombolt már a H1N1, a SARS és most a MEV-1 okoz áldatlan állapotokat.



Abszolút pozitív élményekkel és véleménnyel távoztam a moziból. A filmzene (bár igazán csak az elején figyeltem rá) jól összeállított, a story és levezetése ha nem is egyedülálló, de pont annyi amennyi kell. 8/10

Gabríela Friðriksdóttir

Izland a kedvenc országom, bár meglehetősen keveset tudok róla, és lehet, hogy öt perc múlva már fordulnék is haza. Az viszont tagadhatatlan tény, hogy 300.000-es lakossága ellenére pezsgő szellemi és művészeti élettel rendelkezik: Björk, Sigúr Ros, Emiliana Torrini, csak hogy a zenéből merítsek. Ha Debrecenhez hozzácsapjuk Fehérvárt, akkor sem hiszem, hogy találnánk ennyi hírességet.
Most pedig még egy nagyszerű alkotó került a térképre (a stubmleupon közreműködésével): Gabríela Friðriksdóttir, aki főleg szürrealista (jobban mondva újgótikus) festményeket és szobrokat alkot. További rizsa beszéljenek a képek, bár annyit még hozzátennék, hogy csak akkor nézd meg, ha ma már nem akarsz aludni:

Új Extrawelt album: In Aufruhr

Még az őskorban két részletben foglalkozott blogunk az Extrawelt minimal-techno produkció részletes bemutatásával: ITT és ITT. A Cocoon kiadó idénre is tervezi hagyományosan gigantikus robbanását. A 2008-as Schöne Neue Extrawelt albumot követően hamarosan érkezik Arne Schaffhausen és Wayan Raabe újabb cucca In Aufruhr címmel. Az elmúlt három évben sem aludtak téli álmot a srácokt, olyan EP-k jöttek ki, mint például a Dark Side Of My Room/Trümmerfeld, a Neuland, a Mosaic vagy a My Stupid.

A hamburgi alkotópáros igen kedves volt a rajongóihoz, hiszen a november 7-ei megjelenést megelőzően feldobták a teljes anyag demo verzióját a SoundCloud-ra.
Extrawelt - In Aufruhr (CORCD028) by cocoonrecordings

Justice - Audio, Video, Disco [2011]

Remélem senkinek nem kell bemutatni a Justice-t, ha mégis, akkor az hallgassa meg az első albumot, majd gyorsan nézze meg a koncertfelvételekből készült A Cross the Universe-t.
Egy kicsit csúszott a most kijött (24-én), második albumuk bemutatója, időhiány, meg vásárlási gondok miatt, de azt hiszem még így is elég frissen jelentkezünk, legalábbis magyar nyelven. A hatalmasat robbanó † album utáni négy évnyi bulizás, csajozás és drogozás után már éppen ideje volt új anyaggal kijönni. Így hát érkezzen az Audio, Video, Disco-ról szóló első reakcióm.

Horsepower - a Cross-t idézi hangulatában, de más - sötétebb ütemek, és nem olyan kirobbanóan bulizós, kis 70-es (?) évekbeli diszkós - hajmetál beütéssel.
Civilization - egy reklámból már ismerős lehet, ezt be lehet tenni bármelyik buli közepén. Ez teljesen a Cross-t idézi, bár én elviseltem volna, ha hangosabb és gyorsabb (mellesleg ha valaki eddig gondolkodott volna, nem Gaspar meg Xavier énekel a számokon, mert ők angolul is franciául beszélnek).

Ohio - zenei aláfestés nélküli szólóénekléssel kezdődik (nem néztem utána, de nekem nagyon Queenre hajaz), ami a zene bekapcsolásakor is előtérben marad, csak később lehet jobban a melódiára figyelni, ami viszont sajna nem karakteres. Ez a szám egyáltalán nem tetszik.
Szerintem a srácok túl sok hajmetált meg Pink Floydot hallgattak. A rockos megoldások eddig sem állt tőlük messze, de a Canon teljesen egy elektronizált Led Zeppelin gitárszóló. Mindenki döntse el magának, ez mennyire jön be neki. Én mindenesetre kimaradtam a rocknak ezen korszakából, és nem is kívánom bepótolni. Támogatom a kísérletezőkedvet, de ennél cifrábban is megközelíthették volna.
On'n'on - mostanra már elfogadtam, hogy ez egy teljesen más Justice egy teljesen más albummal. Ez a szám pedig tetszik, bár a "justice" szó hallatán még mindig az első album hangulata fog eszembe jutni, mint ez.

Brianvision - ez is tökre 70-es évekbeli(?) metál. Mint már mondtam, tőlem ez távol áll, de hát kinek milyen ízlése van, a retro embereknek biztosan bejön.
Parade - monoton ütemekkel kezdődik, de itt is felcsendül a gitárszóló. Na jó, most már tényleg sok. Nem várom az előző albumot, de ez az irányvonal nem tetszik.
New Lands - ez pedig már metál, mintsem elektro.
Helix - szintén

Verdikt: ha bejön a hajmetál, akkor ez is tetszeni fog. Egy bandától soha nem szabad elvárni, hogy az első (nagyot robbantó) album csapásvonalát kövessék, hiszen minden zenésznek megvan a joga, hogy saját magát valósítsa meg és ne a közönséget szolgálja ki. Én pedig szeretem a kísérletezést és változatosságot. De. De jobban szerettem volna, ha más irányvonalat választottak volna, mintsem a hajmetált. Ha visszamehetnék az időben, mindenképpen elmennék egy Justice koncertre, mert attól félek, hogy ezután már élőben nem tapasztalnám azt, ami miatt anno megszerettem őket. Szóval számomra csalódás, kétszeresen is: nem hozták az első album energiáját és hangzásvilágát, másodszor pedig, hajmetál.