Nemmakezdtem TOP10 - 2.kör: minden jó a rocktól a wonkyig.

Egy lista összeállítása mindig nehéz feladat, főleg ha közhelymentesség a cél. Először is a szám beállítása: legyen teljesen sablonos 10, vagy mondjuk 12 az év hónapjaira tekintettel? Először azt hittem, hogy nem lesz sok szám, amit be tudok mutatni, mert az utóbbi időben nem jutott el hozzám sok zene, de aztán ahogy szemezgettem, kiderült, hogy olyan sok van, ami nem fér bele sem a 10-es, sem a 12-es keretbe. Aztán meg ott van a sorrendiség: megjenelés, meghallgatás szerint, vagy érték szerint legyen? Eh, csak beszórom ide a linkeket, szemezgessetek, klikkeljetek, hallgassatok. Természetesen ez is teljesen szubjektív szelekció, semmiképpen nem reprezentálja a könnyűzene idei termését (már csak azért sem, mert sok nem is idei).

[Figyelmeztetés: jelen bejegyzés irgalmatlanul sok szöveget tartalmaz, így ha valaki nem szeret olvasni, elég, ha a vastag betűs linkeket nyitja meg]

Ha végignézünk ezen a listán, nagyon sok olyan formációt látunk, amely kísérletezik, új utakat keres (hiába, ez az elsődleges szempontom zenehallgatásnál). Ez régebbi formációkra is érvényes. Rögtön itt a Radiohead, akik a King of Limbs c. rövidke albumukon sok újfajta pittyegést tettek be. A korona természetesen a Lotus Flower, aminek a videóklippjét szerintem sokan csak Thom Yorke erősen mémképes, improvizatív és epilepsziás tánca miatt nézték meg, na meg a hipsterkalapja miatt. PJ Harvey is régóta benne van a szakmában, akiről azt kell tudni, hogy minden egyes albumán egy teljesen új alteregóként zenél. A mostanin rendhagyó módon politikai témákat közelít meg az autoharp nevű, kisbabaként ölelendő fura hangszer segítségével, a számokat pedig egy templomban vették fel egy extra, éteri hangzás miatt. A rocknál maradva meg kell említenem a TV on the Radiot, akiket agyon dícsérnek a kritikusok, így nekünk is meg kell említenünk legalább egy számot tőlük. Aztán itt van még egy rock banda, amit idén fedeztem fel: Grails. Róluk azt kell tudni, hogy a szintén texas-i Explosions in the Sky-hoz hasonlóan instrumentális zenét tolnak, amiben ugyan egy szó nem hangzik el, de annál változatosabb és hangulatosabb. A szakdogám megírásához nem csak témavezetőm, hanem ez a banda is nagy segítséget nyújtott. Új albumukon (Deep Politics) kicsit eltávolodtak a sötét hangzástól, és a számcímek egy világibb hangulatot sejtetnek.
Most elektronikusabb tájakra térek át. A szintén nagy múlttal rendelkező The Chemical Brothers-zel is idén ismerkedtem meg, akikről már írtam. Legújabb albumukon a nagy slágerek helyett korai hangzásvilágukhoz tértek vissza. Most a zseniálisan kezdődő Swoont választom. Amón Tóbin is régóta benne van a szakmában, aki mindig tartogat meglepetéseket tarsolyában. Pl. tudtátok, hogy a nagyon gyomorforgató látványvilággal rendelkező, magyar Taxidermiához ő csinált zenét? Idén egy radikális mértékben kísérletező albumot dobott ki. Az ide belinkelt klippen kicsit rossz a hangzás, de érdemes megnézni, milyen látványvilággal dolgozik élőben. Tóbin mester nyomdokaiban halad Eskmo, akinek Cloudlight c. számát már fossá játszották, úgyhogy itt van a játékos Color Dropping.
Deadmau5-tól a dubsteppel kísérletező albumáról (4x4=12) kéne csemegéznem, de ezt a témát óvatosan érintem, inkább a hipnotikus HR 8938 Cephei-t veszem elő megint. Sebastien Leger szintén csillagászkodott, úgyhogy őt is megemlítem. Robert Babicz-ról akartam írni, de a bejegyzés mindig elsikkadt. Ezt kompenzálandó egy gyönyörűre remixelt számot, a Dark Flowert említem meg Joris Voorn feldolgozásában.
Még alig vagyok a lista felénél, és máris annyit írtam, hogy az ADD-s olvasóinkat már régen elveszítettem. Kár, mert most érek a kedvenc részemhez, a kísérletező elektronikához. Itt van a nehezen elmagyarázható glitch nagymestere, a The Glitch Mob. A belinkelt szám talán nem a legjobban reprezentálja a stílust, viszont a kedvencem. Ehhez közeli stílus a wonky, amit szerkesztőtársam már ragyogóan bemutatott. Gold Pandát mindkettőnknek volt szerencséje élőben látni, hatalmas élmény volt. Robot Koch is már többször felbukkant blogunkon, tőle az all-time favorit Verbal Bruises-t teszem ide. Dorian Concept is meg lett már említve, aki szerintem nagyon nehezen hallgatható zenét csinál, de ez a száma a kísérletezés mellett is kedves, és dallamos marad.
Groundislava a sokak szerint Tetris hangzású chiptune jegyében alkot, néhol hip-hop ütemekkel. A kellően változatos albumáról az ellentétes érzelmekkel játszó első számot választom.
Woodkid az év egyik nagy felfedezettje, Iron című, egyedi látványvilággal rendelkező videóklippjét már mindenki ismeri, úgyhogy ennek inkább remixét teszem ide.
A kísérletező pittyegések, tört ütemek és csörömpölések után nyugodjunk le egy kicsit. TOKiMONSTA szeret az előző mondat jegyében alkotni, az általam választott száma azonban nem ilyen, hanem nagyon kellemes. A Washed Out viszont kellemes, és nosztalgikusan romantikus hangzás mellett marad. Ellen Allien és Apparat külön-külön visszafogott zenét csinálnak, de amikor összefognak, valami különleges születik, például ez a lejátszási listámat majdnem vezető szám.
A listát egy kakukktojás zárja, a Klaxons, akiket már régóta ismerek, élőben is láttam őket két éve, viszont idén annyiszor vettem újra elő, hogy nem lehet nem kihagyni. Nagyon bejön, amit művelnek a srácok, fiatalosak, őrültek, zenéjük a dallamos és a kaotikus között mozog, és mindenek előtt kibaszottul jók.