Országunk egyik legismertebb és elismertebb dubstep előadója, FIREDOG méltó megemlékezést készített a 2011-es esztendő elmúlására. Közel 60 perces "évkönyvet" gyártott a hang hullámait tintaként használva. Az előadóról tudni érdemes, hogy elsődleges szakterülete a bass alapok mértani pontosságú alkalmazása. Zenei repertoárja a dubsteptől, keresztül a drumstepen egészen a grimeig terjed, de nem ritkák tőle az elektro beütésű hangzások sem. Első saját gyártású száma egy 2010-es Deafness Records kiadványra került fel. Második, Saturday Power című számát egy belga kiadónál jelentette meg, a megnövekedett lehetőségeknek pedig az lett következménye, hogy angol és belga top100-as játszási listákig vitte az alkotás.
FIREDOG szerződést kötött a kanadai BugEyed Records-szal, melynek gondozásában várhatóan az idei év elején egy hat számot tartalmazó lemez fog megjelenni a magyar dubstep előadó komponálásában. Visszakanyarodva a bejegyzés eredeti témájához, a Best of Dubstep in 2011-en egyaránt megtalálhatóak ismertebb és ismeretlenebb előadók munkái gondosan egybegyúrva, körültekintően figyelve a szett ívét. Best of dubstep in 2011 by FIREDOG by Firedog's music
A Vicc Beatz és a Káva Krú házatáján az utóbbi időszakban elég nagy volt a sürgés-forgás. Előbb a tébányai srácok adták ki Psziché névre keresztelt albumuk, a két ünnep között pedig Győr megye lordjai jelentették meg DJ Fegz mixelésében második saját anyagukat. Az új videóklip most mégis az egyik szóló előadó, Ketioz korábbi Kapitális K címet viselő albumáról való Fekszikhez készült el. Közreműködik a marcalvárosi cinkostárs, Rambo illetve a fentebb említett Kávás arcok. Elvitathatatlanul nagy underground jövő vár rájuk! (ajándék werkfilmmel!)
Sosem értettem a horror filmek rajongóit: valami olyasmit szeretnek, és vesznek magukhoz újra meg újra, amitől sokan mások távol tartanák magukat. Én nem keresem az alkalmat arra, hogy megijedjek. A horror filmeket fura módon azonban egy másik ok miatt nem szeretem: nagyon sokszor szimplán csak véres, gusztustalan vagy kegyetlen jelenetek vannak benne, vagy pedig hirtelen felbukkanó hangok és képek. Ez undorkeltés és ijesztgetés, nem horror. Én azt úgy képzelem el, hogy a hangsúly a nyomasztó légkörön, a feszültségen, és a testet nem öltő rettegésen legyen. Ez az, amit elvárok, és mégis kerülök, mert azért nem annyira jó móka felnőtt emberként nem merni elaludni/kinézni az ablakon/tükörbe nézni, hátha valami nyilvánvalóan a képzeletem szőtte rémség nézne vissza.
Szóval most felsorolok pár filmet, amik horrort ígértek, de mégsem szállították, illetve olyanokat, amik nem ezt ígérték, és mégis félelmet keltettek.
Van egy olyan ág, ami rettegést ígér, de csak gusztustalanságot szállít. Ennek a királya (bár erre nem kéne büszkének lennie rá) a véletlenül látott Cabin Fever/Kabinláz, amiben rengeteg ostoba viselkedés, rothadó végtagok, hányás és egyéb undormány van, de félelem semennyi. Ebből én nem kérek.
Aztán van, ami feszültséget ígér, de itt is inkább a vér, meg az ilyen látvány uralkodik, pl. a híres Saw/Fűrész, ami szerintem inkább egy torture pornnal vegyített krimi. Jó film (legalábbis az első rész), de ha egy szobába bezárt csoport élet-halálra menő döntéseit kell figyelnünk, akkor inkább a The Killing Roomot, a Kockát vagy a Das Experimentet ajánlom.
Aztán vannak filmek, amik nem ezt ígérik, és mégis szinte csak erről szólnak, lásd a Passiót vagy az Apokaliptikót. Eme két film egyedüli erényének a holt nyelvek felelevenítését tartom.
Meg persze vannak a tipikus horror filmek, azon belül is a zombi filmek, ezeket ha lehet, elkerülöm, mert általában csak vérengzésről meg menekülésről van szó bennük. Azért akadnak érdekes darabok: a Resident Evil nem túl emlékezetes, de a lézerszoba jelenet nagyon is; a [REC] nem félelmetes, de érdekes szemszöge van; a 28 nappal később pedig szerintem nagyon friss és új szemszögből közelíti meg a már szinte kiüresedett műfajt. De még ezek hatása sem tartott túl sokáig. Az I Am Legend nem tipikus horror, a moziból kijövet azonban mégis alaposan megnéztem minden sötét sarkot és utcát, és szigorúan lámpafényben maradtam. Az erős hangulatért nem csak a félelem lehet felelős (Pitch Black, vagy a sokak által szídott, de szerintem nagyon "hangulatos" The Texas Chainsaw Massacre/A texasi láncfűrészes). Miért? Mert a szereplők egynémelyike jellemel bírt, és sajnáltam őket. Ezt valahogy mintha sokszor kifelejtenék a filmkészítők.
A texasi láncfűrészes. Ebben lehet aggódni a szereplőkért
Ha már klasszikus horror felállásnál tartunk (egy vagy több gonosz ember/lény), akkor szerintem minél kevesebbet mutatnak a fenyegetésből, meg a halálesetekből, annál jobb lesz, mert ha nem látvánnyal ijeszgetnek, akkor a hangulattal kell. Erre két nagyon jó példa az Alien/A nyolcadik utas a halál, meg a The Thing/A dolog. Jó, persze, a lényeket itt is látjuk, meg szinte minden egyes tag halálát is, de a film nagy része azzal tellik el, hogy megpróbálnak rájönni az ismeretlen rettegés kilétére, meg ha nem is túljárni az eszén, de valahogy túlélni. Az Alien sorozat a számomra nem kedvelt irányba ment el a második résszel, ami lényegében csak darálásról szól, meg ahogy hallom, a tavaly kijött The Thing előzményfilm is hűtlenné vált: a paranoid és klausztrofóbb hangulat helyett inkább csak a látványra, meg a tipikus ijeszgetésre mentek rá. Ezt az "így készült" klippet azonban nem nézném meg még egyszer. Egy kicsit visszakanyarodva, a paranoid alatt nem azt értettem, hogy vajon melyik fa mögött bújkál a mumus, és mikor ugrik elő, hanem, hogy egyáltalán létezik-e, és ha igen, hol, és ki valóban az, akinek gondolja magát, és még az egyértelmű hős mibenléte is bizonytalan.
Az űrben senki nem hallja sikolyod. Érted, mivel a hang nem terjed légüres térben... mindegy
Vannak olyan filmek, amik egyáltalán nem riogatós filmnek indulnak, de utánuk mégis alig tudtam elaludni. Az egyik az ártatlan, misztikus-nyomozós történetnek ígérkező The Mothman Prophecies/Megszólít az éjszaka, ami még egy rendes 18as karikás besorolást sem kapott, ráadásul Richard Gere a főszereplője, és mégis majdnem befostam rajta. Ez nagy részben annak köszönhető, hogy még nagyon fiatal voltam, részben viszont annak, hogy van benne egy titokzatos nem evilági lény, aminek a szándékai ismeretlenek. A másik a War of the Worlds/Világok háborúja, ami pedig egy katasztrófa filmnek ígérkezik, és az is. Ennek a félelemfaktorát gondolom az adja, hogy egyrészt egy ember szemszögéből tapasztaljuk az idegenek invázióját, és nem nagytotálban, másrészt pedig mert az idegenek kegyetlenek, részvéttelenek, kikerülhetetlenek, és az egész Föld kipusztításával fenyegetnek, nagyon hatásosan. Még a The Village/A falut is megemlítem, amit Shyamalan már hanyatló korszakában alkotott (igaz, a Hatodik érzék nem fogott meg hírneve ellenére, és nem csak azért, mert ismertem a csavart), úgy tartogatott számomra meglepetéseket, hogy a lényeket sosem látjuk totálban.
Legvégül kakukktojásként megemlítek egy X-akták részt, a "Jose Chung's From Outer Space"-t. Ez az egyetlen rész, amit végig láttam, mert már a kezdőzenétől feláll a szőr a hátamon, ebbe viszont a felénél kapcsolódtam be, és azért maradtam, mert nagyon vicces. Igen, vicces, meg abszurd.
Kommentben meg lehet írni, kinek mi tetszett, meg hogyan viszonyul a témához. Lehetőleg spoilermentesen.
Ha a wonkyt többen ismernék, mint a dubsteppet, egy boldogabb világban élnénk. Na jó, ez nem csak, hogy elcsépelt, hanem nem is igaz, az viszont tény, hogy fele annyian sem ismerik ezt az irányzatot, mint kéne. Miért kéne? Mert előremutató, kísérletező, friss, és mindenekelőtt nagyon jó.
A most bemutatandó előadó a Berlinben dolgozó magyar Dnte (gondolom Dantének lehet ejteni), aki nemrég dobta ki albumát, Wake Me Up címen. Egy nagyon szimpatikus lépéssel honlapján nem csak hogy meg lehet hallgatni és ingyenesen letölteni, hanem közvetlenül is lehet támogatni pénzügyileg.
Na, de elég a rizsából, mit kapunk?
Először is, egy erősen hip-hop ütemekre építkező elektronikus zene, amit változatos effektek dobnak fel, ha kell, gyengéden akadozó wonky, ha kell, klasszikus hangszerek (Suburmarine). De van itt kis szintipop (Take Me), női ária (Valkyrja), körhinta zene (Walking), cimbalom (Wake Me Up). Ezek sosem dominálják a számokat, egy-egy számon belül is sűrűn váltogatják egymást az ilyen mellékszólamok, de sosem válik ettől sűrűvé, hanem megmarad kellemesen dallamos (figyelitek ennek a kifejezésnek az összecsengését?). Én személy szerint elviseltem volna azt is, meg a még akadozóbb hangzást (mint pl. az albumon nem szereplő Fall in Love), de ez semmiféleképpen nem kritika, így is élvezetes és könnyen fogyasztható.
A bejegyzés címe a vele készített interjú címének fordítása: http://www.electronicbeats.net/music/interviews/dntes-surreal-wonky-melodies
Egyébként ajánlom az oldalt is, ami annak ellenére, hogy a Deutsche Telekomé, elfogulatlan (már miért lenne az ellenkezője?), és lépést tart az európai elektronikus szcénával, beleértve Mo.-t is, friss, széles látókörű szelekciójával.
Amikor szörfölök az internet ritkán nyírt, sűrű dzsungelében azt minden alkalommal lóugrásban teszem. Igyekszem felkutatni az eddig szinte érintetlen területeket, földnetrajzi barangolásaim során szerzett tapasztalataim szerint egyszer kevesebb őszinte dologgal találkozhatunk. Olyanokkal, amik nem könnyed kopipasztolások, multik hírdetései mögé csomagolt álszent blöffök vagy politikailag irányított hazugsághalmazok (gyorsan elmémesedett az MTV-s riporter élő (?) bejelentkezése is a tök üresnek sumákolt körútról...). Egyetlen ilyen sáv maradt meg nekünk, a blogok világa.
A továbbiakban egy újnak mondható (tavaly decemberben ásta le a Szerző az alapkövét) blogot szeretnék Nektek bemutatni röviden, helyettem beszéljen a Pergőhenger aka Zoetrop!
A címadó kifejezést tudtad-e alapon szeretném ismertetni. Ha barkochbáznánk a tárgy és használati tárgy illetve a szórakoztatási eszköz kérdezéseknél felelnék magabiztos igennel. Utána már bonyolultabb lenne kitalálni a megfejtést, mivel ez egy ókorban feltalált képekkel telerajzolt henger, amit ha elég hevesen tekerünk, rángatunk, verünk a földhöz (fogalmam sincs pontosan, élőben még sosem volt egymáshoz szerencsénk), akkor mozgónak tűnő vizuált képez retinánk észlelőreceptorainak irányába. Itt meg is érkeztünk a Pergőhenger Blog témájához. Filmek! Azokon belül is pedig a misztikus homályban úszó művészfilmek bemutatására hivatott. A tárgy mellett az internetes napló szövegezésére hívnám fel figyelmeteket. Rengeteg utalás, szakmai hozzáértésnek (számomra) tűnő megjegyzést tartalmaznak az igényesen megfogalmazott bejegyzések. Az oldal felfedezésével személyemben biztos +1 olvasót tudhat bázisában, cselekedjetek Ti is hasonlóképpen!
Országunk első számű Rímgarázdái, az MC feladatkört akkurátusan betöltő Zsolaa aka Lupino és az ütemekért felelős Faktor aka Face az S/M Digital Records gondozásában EP sorozat megjelentetésére adta a fejét. Összekeresgélt infó morzsáimból kiindulva a 11 (!) darabosra tervezett gyűjtemény első darabját kaptuk most meg. Az Utolsó darabok névre keresztelt majd 20 perces válogatás eddig ki nem adott gyöngyszemeket tartalmaz a 2002-2005 közötti időszakból. FaktorLabor - Utolsó darabok EP/1 ['001-'011] by Faktor Labor
Steve Aoki valahol a mainstream és az underground között vezető autópályán robbant le, talán még éppen idejében. Több személyes dolgot tudunk róla, például azt, hogy családja ismert étteremláncot üzemeltet vagy, hogy testvére Devon egzotikus szupermodell. Ezek inkább a popbizniszben való behatolását húzzák alá, viszont gyors visszacsapásként mentségére hozható fel, hogy eleddig elkerülte producerkedésben a Lady Gaga-Florida-Rihanna mesterhármast.
Blake Millerrel kiegészülve a Weird Science projekt keretein belül dolgozott már együtt elismert pop(álló)csillagokkal. California (Aoki is ottani termés) folyton csaholó kutyájával közösen jegyzi a Sens/xual Seduction-t. Teljesen más vonalról pedig a Bloc Partynak készítette el az azóta klasszikussá érett Helicopter című számot. Az elektronikus irányvonal pulpitusára pedig a The Bloody Beetroots-szal közösen megkomponált Warp repítette fel a japán-amerikai ősökkel rendelkező Stevet. Ezen az alkotáson egy egész generáció nevelkedett fel az elmúlt 3 esztendőben. A Warpnak több újragondolása látott napvilágott a későbbiekben.
Ez a kollaboráció kétoldalú elismertséget hozott a zenészeknek. Aokinak sikerült felfuttatni az általa már 1996-ban megalapított Dim Mak Recordsot, az olaszok pedig szélesebb körökben is ismertebbé tudták tenni az általuk preferált "olasz elektro"-t. Aoki ranglétrán való felfelé lépkedésének következő etapját egy Kid Cudival közösen jegyzett alkotás jelentette. A MGMT-vel és a Ratatat-tal közösen elkészített Pursuit of Happiness eredeti remixét jegyzi a Los Angeles-i producer. Közelítünk a csúcs felé (ha egyáltalán létezik ilyen), Steve karrierjében a következő lépést az I'm In The House single jelentette. A szám vokálbetétjeit egy bizonyos Zuper Blahq jegyzi, akinek másik alteregóját talán többen ismerhetitek will.i.am néven a The Black Eyed Peasből. A 2010. márciusában kiadott anyag az angol toplistán a 29. helyen nyitott, ugyanazon héten pedig numeróunó lett az "indie chart"-on. Aoki munkásságának képzeletbeli tortájának eddig utolsó szeletét pedig a trance félisten Tiësto-val kollaborált Tornado jelenti. Nem tudni miért, talán a széleskörű netes promózásnak köszönhetően földöntúli katarzist vártunk a szám első meghallgatásától. Ez elmaradt, futottak még kategória tag-et kap ez utóbbi alkotás. Legalább most már tudjunk milyen a keményvonalas amcsi elektro és a hagyományos holland trance találkozása, lehet egyelőre nem kérünk ebből.
Írásom igazi apropója pedig a tegnap megjelent vadonatúj Steve Aoki videóklip, melyet az Earthquakey People című dalához készített.
Egy lista összeállítása mindig nehéz feladat, főleg ha közhelymentesség a cél. Először is a szám beállítása: legyen teljesen sablonos 10, vagy mondjuk 12 az év hónapjaira tekintettel? Először azt hittem, hogy nem lesz sok szám, amit be tudok mutatni, mert az utóbbi időben nem jutott el hozzám sok zene, de aztán ahogy szemezgettem, kiderült, hogy olyan sok van, ami nem fér bele sem a 10-es, sem a 12-es keretbe. Aztán meg ott van a sorrendiség: megjenelés, meghallgatás szerint, vagy érték szerint legyen? Eh, csak beszórom ide a linkeket, szemezgessetek, klikkeljetek, hallgassatok. Természetesen ez is teljesen szubjektív szelekció, semmiképpen nem reprezentálja a könnyűzene idei termését (már csak azért sem, mert sok nem is idei).
[Figyelmeztetés: jelen bejegyzés irgalmatlanul sok szöveget tartalmaz, így ha valaki nem szeret olvasni, elég, ha a vastag betűs linkeket nyitja meg]
Ha végignézünk ezen a listán, nagyon sok olyan formációt látunk, amely kísérletezik, új utakat keres (hiába, ez az elsődleges szempontom zenehallgatásnál). Ez régebbi formációkra is érvényes. Rögtön itt a Radiohead, akik a King of Limbs c. rövidke albumukon sok újfajta pittyegést tettek be. A korona természetesen a Lotus Flower, aminek avideóklippjét szerintem sokan csak Thom Yorke erősen mémképes, improvizatív és epilepsziás tánca miatt nézték meg, na meg a hipsterkalapja miatt. PJ Harvey is régóta benne van a szakmában, akiről azt kell tudni, hogy minden egyes albumán egy teljesen új alteregóként zenél. A mostanin rendhagyó módonpolitikai témákat közelít meg az autoharp nevű, kisbabaként ölelendő fura hangszer segítségével, a számokat pedig egy templomban vették fel egy extra, éteri hangzás miatt. A rocknál maradva meg kell említenem a TV on the Radiot, akiket agyon dícsérnek a kritikusok, így nekünk is meg kell említenünklegalább egy számot tőlük. Aztán itt van még egy rock banda, amit idén fedeztem fel: Grails. Róluk azt kell tudni, hogy a szintén texas-i Explosions in the Sky-hoz hasonlóan instrumentális zenét tolnak, amiben ugyan egy szó nem hangzik el, de annál változatosabb és hangulatosabb. A szakdogám megírásához nem csak témavezetőm, hanem ez a banda is nagy segítséget nyújtott. Új albumukon (Deep Politics) kicsit eltávolodtak a sötét hangzástól, és a számcímek egy világibb hangulatotsejtetnek.
Most elektronikusabb tájakra térek át. A szintén nagy múlttal rendelkező The Chemical Brothers-zel is idén ismerkedtem meg, akikről már írtam. Legújabb albumukon a nagy slágerek helyett korai hangzásvilágukhoz tértek vissza. Most a zseniálisan kezdődő Swoontválasztom. Amón Tóbin is régóta benne van a szakmában, aki mindig tartogat meglepetéseket tarsolyában. Pl. tudtátok, hogy a nagyon gyomorforgató látványvilággal rendelkező, magyar Taxidermiához ő csinált zenét? Idén egy radikális mértékben kísérletező albumot dobott ki. Az ide belinkelt klippen kicsit rossz a hangzás, de érdemes megnézni, milyen látványvilággal dolgozik élőben. Tóbin mester nyomdokaiban halad Eskmo, akinek Cloudlight c. számát már fossá játszották, úgyhogy itt van a játékos Color Dropping.
Deadmau5-tól a dubsteppel kísérletező albumáról (4x4=12) kéne csemegéznem, de ezt a témát óvatosan érintem, inkább a hipnotikus HR 8938 Cephei-t veszem elő megint. Sebastien Leger szintén csillagászkodott, úgyhogy őt is megemlítem. Robert Babicz-ról akartam írni, de a bejegyzés mindig elsikkadt. Ezt kompenzálandó egy gyönyörűre remixelt számot, a Dark Flowert említem meg Joris Voorn feldolgozásában.
Még alig vagyok a lista felénél, és máris annyit írtam, hogy az ADD-s olvasóinkat már régen elveszítettem. Kár, mert most érek a kedvenc részemhez, a kísérletező elektronikához. Itt van a nehezen elmagyarázható glitch nagymestere, a The Glitch Mob. A belinkelt számtalán nem a legjobban reprezentálja a stílust, viszont a kedvencem. Ehhez közeli stílus a wonky, amit szerkesztőtársam már ragyogóan bemutatott. Gold Pandát mindkettőnknek volt szerencséje élőben látni, hatalmas élmény volt. Robot Koch is már többször felbukkant blogunkon, tőle az all-time favorit Verbal Bruises-t teszem ide. Dorian Concept is meg lett már említve, aki szerintem nagyon nehezen hallgatható zenét csinál, de ez a száma a kísérletezés mellett is kedves, és dallamos marad. Groundislava a sokak szerint Tetris hangzású chiptune jegyében alkot, néhol hip-hop ütemekkel. A kellően változatos albumáról az ellentétes érzelmekkel játszóelső számot választom.
Woodkid az év egyik nagy felfedezettje, Iron című, egyedi látványvilággal rendelkező videóklippjét már mindenki ismeri, úgyhogy ennek inkább remixét teszem ide.
A kísérletező pittyegések, tört ütemek és csörömpölések után nyugodjunk le egy kicsit. TOKiMONSTA szeret az előző mondat jegyében alkotni, az általam választott száma azonban nem ilyen, hanem nagyon kellemes. A Washed Out viszont kellemes, és nosztalgikusan romantikus hangzás mellett marad. Ellen Allien és Apparat külön-külön visszafogott zenét csinálnak, de amikor összefognak, valami különleges születik, például ez a lejátszási listámat majdnem vezető szám.
A listát egy kakukktojás zárja, a Klaxons, akiket már régóta ismerek, élőben is láttam őket két éve, viszont idén annyiszor vettem újra elő, hogy nem lehet nem kihagyni. Nagyon bejön, amit művelnek a srácok, fiatalosak, őrültek, zenéjük a dallamos és a kaotikus között mozog, és mindenek előtt kibaszottul jók.
Bugyutábbnál butyutább legek különböző portálokon, tízezerről kezdődő visszaszámlálások a rádiócsatornákon és elbundázott zenei díjkiosztógálák rémárnyai. Ha évvége, akkor ezek bizonyára belebegnek a tudatotokba. Jajj, Uram! Ments meg ettől minket!
Mivel a Nemmakezdtem Blog akkurátusan nyomonkövette a 2011-es zenei történéseket, így mi is beállunk a sorba közhelymentes toplistákkal akarjuk elbúcsúztatni az óévet. Első körben jöjjön a magyar underground hiphop dal termés rangsorolása. Nagyon fontos, hogy totálisan szubjektív lista, szídni engem tessék és ne édesanyámat (ő nem tehet semmiről...)!
1. Killakikitt - A kocka el van vetve közr. NKS
2. Bankos - Passzról Passzra
3. Steve Antal - Eredeti maradtam
4. Barbárfivérek - Függőségek közr. NKS
5. Vicc Beatz - Mörfi közr. Káva
6. Hősök - Szó fel 2. közr. Deego & Siska Finuccsi
Közgazdaságtanilag vizslatva a Vicc Beatz második mixtapejének piacra dobásának időpontját jobban nem is dönthettek volna a győri fiatalok, pestiesen fogalmazva nagyon okos lett a lemez marketingje. A megjelenést megelőzően annak rendje és módja szerint promótálva lett az anyag egy igényes videóval, mely alatt DJ Fegz húzogat. Folytatva gondolatmenetem láncát az albumot a marketing elméletből ismert "4P" segítségével fogom bemutatni Nektek. Place (hely): Elég tágan értelmezhető ebben az esetben. A világháló jelentéséből kiindulva a lemez ténylegesen eljuthat bolygónk bármely szegletébe. Ha megvásárlás szempontjából kell bemutatni, akkor rögtön ide irányítalak Titeket. A Bobakrome szárnyai alatt futó Wacuum Airs projekt nyújtott segítő kezet a Vicc Beatznek anyaguk terjesztéséhez, ingyen tölthető. Promotion (reklám): Fentebb már említett a beetetésként elhintett promó videót, ennek köszönhetően ténylegesen várta a szcéna a megjelenést. Későbbi terjesztése pedig a Wacuum Airs honlapján történik, illetve megrendelhető eredeti borítóval, CD-vel a materializálódott korong. Lehet őket szeretni Facebook-on, az állandó naprakészség jegyében pedig követni az állapotfrissítéseket. Product (termék): 25 tracket tartalmazó egész estét nagylemez a győri központú emszík prezentálásában. Telis-tele jobbnál jobb közreműködésekkel. Prize (ár): 2 ropi azaz kettőezer magyar valuta.
A továbbiakban pedig kicsit részletesebben kitérek az általam vélt főbb tételekre, melyek a legjobban sikerült featek mentén alakultak ki.
Razzia közr. Bobakrome, Bobafett
Korábban megkaptuk már ezt a számot, azonban most a mixtape egyik ékköveként is ragyog. A két Boba egyedi flowja remek szimbiózist alkot Ketioz pszichedelikus elvont stílusával. Az ütem hangulata remekül vázolja fel lelki szemeim előtt egy megtörtént rendőri razzia sérelmeit. "nem megyek buliba, mer' összetaposnak a technók"
Mörfi közr. Káva
Első hallgatásra ez a szám vitte be a legnagyobb ütést. Olyan témát dolgoz fel a Vicc Beatz kiegészülve a Káva Krúval, ami mindannyiunkat érint. Hogy a szép sorjában megszólaló hét MC-t (Kontroll, Day, Rambo, Ketioz, AKR, El Magico, Szimat, Fura Csé) miképpen, azt meg is tudjuk ebből 4 perc 44 másodpercből.
Murphy-törvénye... Az is, mikor sietsz egy bejegyzés megírásával akkor ömlik össze a Firefox.
A nevem (remix) közr. Killakikitt
Az azóta szép underground sikereket elért júliusi Killakikitt - Legenda albumán kapott helyet ennek a számnak az eredetije. Aza beatre ("Hazabasz az AZA beat, mintha orrba szívnál wasabit") jön egy-egy jól sikerült AZA, Ketioz és Tirpa versszak
Pszichoszamatematika közr. Saiid
Nagyagyút nyertek meg vendégelőadónak Vicc Beatzék. Saiid téli álmot alvó maci és alkotói szabadságon lévő remete közös gyermekeként tűnt el az utóbbi időkben (egészen konkrétan a Kottazűr piacra dobása óta), most azonban újra itt van, kutyáknak lakodlomi maradék.
Tipli közr. Vészk'járat
Két nap alatt 7500 fölötti nézettséget ért el a szám nézettsége...
Az említett trackeken kívül 20 másik is helyet kapott a korongon. Egy-egy DSP, Eckü, D.A.V.E. & Natter és két Busa Pista közreműködés mellett 15 Vicc Beatz szóló alkotás kaptunk meg december 27-én. Mindegyiket bátran ajánlom figyelmes végighallgatásra, nagyon igényes, jól sikerült összeállítást kaptunk így 2011 hiphop Karácsonyán.
